A Csizmazia Magánalapítvány 2017. évi természetismereti pályázatára írt dolgozatom:
Madárvédelem lakóhelyem környékén. Mit tehetek, hogy a madarak otthon érezzék magukat nálam?
Sok helyen azt látom, hogy az emberek keveset tesznek a madarak védelméért. Legtöbb ember legtöbbször két dologra gondol ezzel kapcsolatban. Az egyik az odúk kihelyezése tavasszal (és aztán magára hagyják, ha később tönkre menne), a másik a téli madáretetés hébe-hóba. Ez nem csak a városi emberekre jellemző, mert hiába vannak a falun és a tanyán élő embereknek lehetőségeik, mégis úgy gondolják, hogy a madarak „csak” úgy vannak. Pedig szükségük van egész évben ennivalóra, innivalóra, pihenő- és költőhelyre.
TAVASSZAL természetesen a legfontosabb az odúk kihelyezése, minél többféle madár számára kialakított formában és méretben. Oda kell figyelni, hogy egy-egy odú a megfelelő helyére is kerüljön a különböző lombszinteken, így sok madarat csalogathatunk a kertünkbe. Ezáltal sok madár énekhangját nemcsak élvezhetjük, hanem megfigyelhetjük és akár meg is ismerhetjük külön-külön őket. De fontos a már meglévő odúk állagának ellenőrzése is, a megromlott odúkat meg kell javítani. Szükséges (ha nincs a környezetünkben) fészekanyagot biztosítani - ez főleg a városokban fontos, itt tanyán ahol én lakom ez többnyire nem gond.
A madarak nagy ellensége a házimacska, ami elkapja őket és kifosztja a fészküket – ez sokkal inkább gond a tanyákon (és falun is). Leginkább felelős kutyatartással lehet ezt megoldani – amit a legtöbb tanyatulajdonos tart is (mert ez más szempontból is fontos itt) – távol tartani a sokszor elszaporodó macskákat.
A kellő mennyiségű növényzet nagyon fontos, tavasszal telepíthetünk ostorfát (ennek a magját szeretik a fekete rigók), töviseket, bodzát, eperfát, vadszőlőt, borostyánt, galagonyabokrot, szilvafát, barackfát, cseresznyefát, diófát, mogyoróbokrot, fenyőfát, mirabolánt, fűzfákat, bambuszt.... Ezek nemcsak a bogyóik, magjaik miatt fontosak hanem, mint élőhelyek is szerepet játszanak. A kisebb madaraknak nagy veszélyforrásaik a ragadozó madarak, ezért kell a búvóhely számukra, és a fiókák szempontjából is fontos ugyanez. A legtöbb ragadozó ellen elég a fa és bokor által nyújtott védelem. Viszont ha különösen szeretnénk figyelni rájuk, akkor ennél sűrűbb növényzetre is szükség van (mint például a bambusz), mert a karvaly nagyon ügyes ragadozó a fák, bokrok, tuják ágai közt is sikeresen vadászik.
Tavasszal a növények azért is fontosak, mert a madarak nagy része innen jut táplálékhoz. Ilyenkor még nem a magok, vagy termések révén, hanem a különböző kukacok, hernyók, pókok, bogarak által. Előjönnek téli búvóhelyeikről, vagy kikelnek petéikből és élelmet keresve a növényekre másznak, repülnek – a madarak itt találják meg őket és innen hordják a már kikelt fiókáknak is. A rigó-féle életmódot folytató földön élelmet kereső madarak is a fák alatti avarból kapirgálják ki a rovarokat, tehát nagy szükség van minden szinten a növényzetre. Természetesen nem kell erdőt csinálni a telkünkön, de azért egypár árnyékot adó fa nekünk is jól jön, nemcsak a madaraknak. Ha van fa a kertünkben, akkor valószínűleg fognak költeni nálunk a cinegék, verebek, légykapók, rozsdafarkúak. A tövisszúró gébicsek szeretik a nádast, a bambuszt, de kell, hogy a közelben vizes terület is legyen.
Fontos megemlítenem a rovarok elleni kémiai védekezés veszélyességét, mert a madarak legfőbb élelemforrását irtjuk ki ezáltal, nem beszélve a mérgezett rovarok elfogyasztásáról, ami a madarak elhullásához vezet, vezethet. A legjobb megoldás a biológiai védekezés a kémiaival ellentétben.
Ha vegyszerezzük a termést, akkor nagy esély van rá, hogy nem sok madáréneket hallhatunk.A biológiai védekezésnek az is az előnye, hogy megmaradnak a természetes táplálékláncok, anélkül hogy valamelyik láncszem megfogyatkozna, vagy eltünne. De megemlíteném, hogy legtöbbször erre sincs szükség, ha kellő „madárral” rendelkezünk, mert megoldják a kukac, vagy hernyó problémánkat (nálunk sok éve nem probléma ez).
NYÁRON a legfontosabb feladat az itatás. Míg a városokban a szökőkutakból tudnak inni a madarak (meg fürdeni is), addig tanyán célszerű itatókat kihelyezni. Rakhatunk ki edényt, cserépalátétet a madaraknak ivás és fürdés céljára, a lényeg, hogy ne legyen mély. A madár bele tudjon állni úgy, hogy maximum a hasáig érjen a víz és mindig cseréljük, tisztítsuk a vizet, mert a melegben gyorsan felfordul. Ha van lehetőségünk készítsünk, építsünk kis kerti tavat, figyeljünk arra, hogy feltétlen rakjunk bele döntve faágat, hogy a madarak a vízhez tudjanak menni, mert másképp belefulladnak. Ezt nem kell mindig tisztogatni, mint egy edényt. De más szempontból is jól tud jönni, hiszen egy tó szintén sok rovart tud vonzani, sok rovar élőhelye, így egyben egy újabb táplálékforrása tud lenni a madaraknak.
A madaraknak szokásuk, hogy kis kavicsokat nyelnek le, esznek meg annak érdekében, hogy a zuzájuk hatékonyabban tudja a táplálékot péppé zúzni. Ezért célszerű az itatóhoz közel, látható helyen búzamagnál nem nagyobb kavicsos tálat elhelyezni, vagy simán a földre szórni. Ez lehet szó szerint kavics is, de célszerű inkább valami zeolit granulátumot választani, ami a mész igényüket is ki tudja elégíteni. A mész nemcsak a tojáshéj szempontjából fontos, hanem a tollképzés miatt is.
Természetesen az itató/fürdető és a kavics kihelyezésénél is gondosan ügyelni kell a ragadozók jelentette veszélyre. Látható helyre kell tenni, de biztosítani kell a menekülési utat azzal, hogy egy sűrűbb bokor mellé kell helyezni ahol vész esetén megbújhatnak.
ŐSSZEL a madarak egy része elvonul, a nyár végén felhalmozott zsírból elég kalóriája jut melegebb, élelemmel ellátott környezetbe akár másik földrészre eljutni. A madarak másik része itthon marad és az őszi gyümölcs- és bogyótermést fogyasztja. Ekkor már el lehet kezdeni a madarakat az etetőhöz szoktatni, hogy tudják oda fordulhatnak, ha nem találnak más ennivalót. Az etető mellé mindenképpen fontos itatót is tenni, mert bár az ősz csapadékos szokott lenni, nem mindig tudnak az élelem mellett ivóvizet is találni.
Ősszel fontos még az odúkat is újra megnézni, hogy milyen állapotban vannak, ha kell megjavítani. Ez azért fontos, mert a madarak télen többet használják az odút, mint nyáron. Ez a saját megfigyelésem, amit később még részletezek.
TÉLEN természetesen a folyamatos etetés és ivóvíz biztosítása a legfontosabb a fagyban – a kettő dolog egyformán fontos! Ez nemcsak a hómentes, fagymentes teleken kiemelt feladat, hanem minden télen, hiszen újabb termés, vagy mag még nem terem és a rovarok is elbújtak, így az élelem tavaszig nem elegendő. Ha hidegebb és hóval borított a tél akkor különösen fontos a megemelt táplálékmennyiség kihelyezése és a víz biztosítása, mert ekkor csak ránk támaszkodhatnak.
Viszont nem mindegy, hogy mit adunk nekik. A legfontosabb téli eleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat keverni (leginkább kölest, lehet törött kukorica is) és muhart is adni.
Az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásároljunk, ez a legegyszerűbb megoldás. Az még külön jó, hogyha a napraforgó törött, mivel sok madár csőre nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl.: vörösbegy, ökörszem). A napraforgó és a köles mellett a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia, stb. is kiváló eleség. Ezek az olajos magvak elég drágák, ezért elég ha csak kiegészítőként használjuk az etetőkön. Viszont hogyha már ősszel összegyűjtjük ezeket a terméseket, akkor csökkenthetjük a madáretetés költségeit. Az se baj, ha a mag héjtörmelékes, mert ők gondosan kiválogatják a nekik való eleséget. Az olajos magvak mellett nagyon fontos az állati zsiradék is: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a cinkegolyó. A vörösbegyek különösen szeretik a lágy sajtot. Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzák a molyokat, ami nekünk kellemetlenséget okozhat.
Gyümölcssel is kínálhatjuk a madarakat, pl.: almával. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel faágakra, bokorágakra. Ez azért jó, mert a nagy hó alatt nem találnak táplálékot, de az ágakon hozzáférhetnek az almához. Nagy segítség ez a barátposzátának is, aki szokatlan módon áttelel az utóbbi időben nálunk, valószínűleg a gondos téli etetésnek köszönhetően. Soha ne adjunk se az énekesmadaraknak az etetőben, se a vízimadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, péksüteményt (popcornt, chipset és hasonló emberi fogyasztásra is csak minimálisan elfogadott táplálékot), mert ez nagyon káros a madarakra nézve. Ügyeljünk arra is, hogy a kihelyezett táplálék ne legyen vizes és ezáltal akár penészes is – ekkor feltétlen cseréljük ki. A penészes eledel gyomor és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását is okozhatja. Házi maradékot - ezalatt a zöldséget, gyümölcsöt értem – is adhatunk néha, ami lehet zöldpaprika, paradicsom, répa (természetesen nem romlott, vagy penészes állapotban).
A vízimadarakat nem szabad etetni semmivel sem, mert fölösleges is és káros is. Ha befagy a tó ahol élnek maguktól kell továbbálniuk, ha etetjük őket nem fognak elmenni és elpusztulnak. Csont- és tollnövekedési rendellenességeket mutatnak azok a ludak, récék, hattyúk, stb akik nem esznek növényeket, hanem kenyeret és péksüteményeket...
Fontos még, mert tanyán mindenhol előfordul az egér és a patkány, hogy ne szórjunk látható helyre rágcsálóírtót, mert a madarak nem tudják megkülönböztetni a mérgezett magokat, granulátumokat a tisztáktól és ugyanúgy megeszik és elpusztulnak. Ezeket csak egérjáratokba, nagyon eldugott, madár által nem megközelíthető helyekre tegyünk. A rágcsálók ellen is lehet természetes nagyon madárbarát módon védekezni. Ehhez elegendő a tanyán egy kis helyi lámpa világítás, mert ez elősegíti az esti baglyok hozzánk költözését. Mivel az egerek könnyebben előbújnak (főleg a madáretető környékén) ha van egy kis fény és így a bagolynak könnyebben prédájává válhatnak. Így elég eleség jut az esti ragadozóknak is és az egerek sem tudnak elszaporodni macska híján.
Ebben az évszakban is fontos a ragadozók elleni védelem, vagyis az etető/itató elhelyezése és ezáltal a menekülési út lehetősége.
Célszerű ekkor akár egy már nem használt madárkalitkát, nyúlketrecet kialakítani etető céljára, amibe csak a kismadarak tudnak berepülni a ragadozó madarak nem, és az esetleges macska sem tud ártani. Ekkor a karvaly a legveszélyesebb, aki kimondottan kismadarakkal táplálkozik. Természetesen nem cél az összes kismadár megvédése, mert így a ragadozó madarak is elég táplálékhoz tudnak jutni az életben maradáshoz.
A ketreces madáretető azért is praktikus dolog (természetesen egy ketrec nélküli résszel is kiegészítve), mert a kis madarak elől a nagyobb madarak, mint a szajkó, szarka nem eszik el az összes eleséget. A kalitkába lehet az apró, törött magvakat tenni, kintre a nagyobbakat (akár egészben) és mindkét helyre vizet is. Az etető alá is érdemes eleséget szórni és vizet rakni (a természetesen leszóródó magok mellé), hisz a rigók a földről táplálkoznak, nem beszélve a berepülő fácánokról is.
EGÉSZ ÉVBEN fontos a nyugodt, zajmentes környezet is, mert a madarak így otthon érzik magukat és nagy valószínűséggel nem mennek el a házunk közeléből. Az embernek is fontos a nyugodt, stresszmentes otthon, kert. Alap dolog az is, hogy ne szemeteljünk, mert már láttam olyat, amikor a gólya testére rászorult egy nylon zacskó, vagy amikor a dankasirály lábára egy vállfa.
ÉN sok mindent figyeltem meg és tettem a madarakért. Itt tanyán felnőve a természet része voltam és vagyok. Szüleim nem gazdálkodással, hanem állattartással (is) foglalkoznak, ami könnyebben lehetővé teszi egy madárbarát környezet kialakítását, amiben sokat segítettek nekem.
Először magamtól lesben ülve, állva, vagy hasalva figyeltem mozdulatlanul a körülöttem zajló történéseket, majd egyre tudatosabban tudván mit hol keressek, ha nézelődni szeretnék. Majd a tapasztalatokon át tudtam megmondani, hogy mi és hol legyen megvalósítva, mit tegyünk a madarak érdekében.
Apukámnak köszönhetően készült egy bekamerázott madárodú, aminek a képe állandóan kimegy egy képernyőre és látható. Ennek köszönhetően sok mindent láttam már ami eddig rejtve volt. Számomra a legjelentősebb dolog a téli odúhasználat jelentősége volt (!), ugyanis sehol sem találtam erről írott anyagot, sem a neten, sem könyvekben. Tavaly ősszel ebbe az odúba „befészkelt” egy verébpár. Egy cinege is kinézte magának, de a verebek maradtak ott. Arra gondoltam, hogy már „lefoglalják” a tavaszi költésre. Meglepődve láttam azonban, hogy napról napra egyre több toll kerül a fészekbe. Tyúktartás révén rengeteg toll van nálunk, főleg az őszi és tavaszi tollváltáskor, és ez a toll nemcsak tavasszal jó fészket bélelni. A képeken jól lehet látni, hogy milyen sok tollat hordtak be a madarak. Olyan gömb jellegű, mint egy nyúl”fészek”, felülről is zárt amennyire lehet. Amikor megjött a tél és a hideg megfigyeltem, hogy minden nap estére ide repültek be aludni és reggel nyújtózkodás után innen repültek ki. Nagyon jó volt ezt látni, egyrészről, hogy biztonságban vannak, másrészről, hogy milyen csodálatos és okos élőlények a madarak. Bámultam minden este lefekvés előtt, hogy éppen melyiküknek lóg ki a farktolla a „dunna” alól.
Az akácfa, amin az odú van a sűrű bambuszunk egyik oldalán van, a bambusz másik oldalán a rácsos madáretetőnk van (bodza és orgonabokor védelmében). Ez az etető szintén be van kamerázva, így a madarak megzavarása nélkül és a kinti hidegben való lesben ácsorgás nélkül is remekül meg lehet figyelni az oda enni, inni érkező madarakat. Rendkívüli élmény annyi és annyiféle madarat látni! A sok széncinege és mezei veréb mellett előfordul szarka, szajkó, meggyvágó, varjú, balkáni gerle, rigók, fácánok, stb..., harkály is és természetesen a karvaly. Én főleg napraforgót, kölest, kukoricát, diót, almát, paprikát (magos torzsát), szalonnát, madárgolyót, néha mogyorót, búzát raktam az etetőbe.
Az etető melletti bambuszrengeteg télen sok madárnak biztosít búvóhelyet és alvóhelyet. Nyáron fészekrakási lehetőség is, itt is figyeltem már meg költést. Korábban akácfára rakott rigófészket követtem nyomon, a múlt nyáron viszont a bambuszba rakott tövisszúró gébics fészkét figyelhettem meg, hogy miként cseperednek a fiókák.
Nyáron szintén kamerával jól lehetett nézni a fürödni jövő madarakat és természetesen rögzíteni is a felvételt. Rendkívül tudják élvezni a pancsolást, ami nálunk egy nagy cserépalátét volt tavaly, de ebben az évben valami nagyobbat szeretnék. Van orgonával körbevett kis tavunk is, oda főleg inni járnak a madarak, bár két éve egy pásztorgém szállt le és ette meg a halak nagy részét. Sűrűn lehet látni felettünk vízimadarakat is, mert a tanyánktól kb 100 méterre van egy nádas is.
Van egy madárbarát vizsla kutyánk, aki a környékbeli macskákat tartja távol. Vannak harkályaink (odúk is) akik az akácfában és a bodzában élősködő állatokat tartják távol. Este meg a baglyok fogják össze a tanyában lévő egereket, cickányokat. Most van tervbe véve a bagolylak készítése (kamerával), hogy itt is költsenek, ne csak enni járjanak ide. Érdekesség, hogy a tanyánkon lévő vasvázas torony mennyire beépült a madarak életébe, mert főleg az őszi időszakban sok madár használja. A seregélyek mindig itt gyülekeznek, a vonuló madarak meg tájékozódási pontnak használják. Megfigyeltem, hogy sokszor itt köröznek és várják be a többieket az induláskor, vagy itt változtatnak repülési irányt az északról jövők.
Egy weblapot is írok ezekről a megfigyeléseimről, és más természettel kapcsolatos megfigyeléseimről is. Igaz, most a felvételi évében kicsit elmaradtam az írásával. Kínai törpefürjeket is tartottam 5 évig, nagyon öntudatos kis madarak. A tyúkok tojótyúkok) megfigyelése is sokat segített megérteni a madár „működését”. Egyébként szüleim egyáltalán nem szoktak permetezni, de a sok madár miatt tényleg nincs is szükség rá.
A madarak minél jobb megismerése érdekében Sándorfalvára madárgyűrűzésre is eljárok sokat. A gyűrűzőktől mindent meg lehet tudni a madarakról és kézből is meg lehet a madarat nézni, vérmérsékletüket megtapasztalni és megtanulni megnyugtatni, majd elengedni. Fontosnak tartom minél jobban megismerni a madarakat, mert így tudok jobban segíteni nekik.
Eddigi tevékenységemnek köszönhetően ezek a madarak fordulnak meg és költenek nálunk: széncinege (Parus major), ritkábban kék cinege (Cyanistes caeruleus), mezei veréb (Passer montanus), házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), balkáni gerle (Streptopelia decaocto), örvös galamb (Columba palumbus), szürke légykapó (Muscicapa striata), erdei pinty (Fringilla coelebs), fülemüle (Luscinia megarhynchos) este az ablak alatt énekel mindig, kis poszáta (Sylvia curruca), kerti poszáta (Sylvia borin), bíbic (Vanellus vanellus), kakukk (Cuculus canorus), szarka (Pica pica), szajkó (Garrulus glandarius), vetési varjú (Corvus frugilegus), karvaly (Accipiter nisus), tengelic (Carduelis carduelis), vörösbegy (Erithacus rubecula), őszapó (Aegithalos caudatus), tövisszúró gébics (Lanius colluro), ökörszem (Troglodytes troglodytes), megyvágó (Coccothraustes coccothraustes), fácán (Phasianus colchicus), macskabagoly (Strix aluco), kuvik (Athene noctua), seregély (Sturnus vulgaris), feketerigó (Turdus merula), énekes rigó (Turdus philomelos), sárgarigó (Oriolus oriolus), ritkán szőlőrigó (Turdus iliacus), zöld küllő (Picus viridis), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus), zöldike (Chloris chloris), barátposzáta (Sylvia atricapilla), sárgafejű királyka (Regulus regulus), barázdabillegető (Motacilla alba), búbosbanka (Upupa epops), fecskék és egyszer egy pásztorgém (Bubulcus ibis).
Felettünk repkednek: dankasirály (Chroicocephalus ridibundus), fehér gólya (Ciconia ciconia), szürke gém (Ardea cinerea), kócsagok, tőkés récék (Anas platyrhynchos), darvak (Grus grus), bakcsó (Nycticorax nycticorac), kanalas gém (Platalea leucorodia), egerészölyv (Buteo buteo), vörös vércse (Falco tinnunculus).
