Hogy mi történt mostanság? Megosztok három érdekes történetet a természet világából, melyek jól bizonyítják, hogy minden szinten körülvesznek minket a csodás teremtések és történetek! 
Az első két képen egy pók és egy hangya látható. A pók (Pardosa) épp mozdulatlanul pihent, élvezte a napos időt és még az is lehet, hogy várt egy számára megfelelő zsákmányra. Szerintem még ő se számított arra, hogy valami meg fogja zavarni nyugodt perceit. Nem kellett sokat várnom és megjelent egy hangya, méghozzá egy gyűrűs kéreghangya (Temnothorax unifasciatus). Ez azért érdekes, mert ez a faj eléggé kis méretű a többi, szemmel jól megfigyelhető hangyafajjal szemben. Valószínűleg jóval több időbe telt volna észrevenni őt, ha a pók nem lett volna ott. A két élőlény között jól megfigyelhető a méretkülönbség, de ez nem igazán zavarta a hangyát, ugyanis odament a pók egyik lábához és a rágójával megragadta azt. Erre a pók csak annyit csinált, hogy rázott egy kicsit a lábán és odébb helyezte. A hangya viszont nem adta fel, még három lábára próbált ráfogni, de ekkor a póknak már elege lett és elfutott. Elképesztő, hogy kis termete ellenére képes volt elzavarni egy nálánál nagyobb ragadozót.
A következő két képen első ránézésre valami katyvasz látható… Ezeket a képeket egy szikes területen készítettem, miután észrevettem, hogy valamilyen apró élőlények úszkálnak a víz felszínén. A kis szürke lények bizony ugróvillások (Collembola). Először én se értettem, hogy pontosan mi is történik itt, végül rájöttem, hogy azok, amelyek az apró úszó szigeteket alkotják, atkák (Acari) lehetnek. Testük szürkés, de lábaik piros színűek és nagyon úgy tűnik, hogy ragadozó életmódúak. Az ugróvillások az áldozatok, ha egészen ráközelítünk a képekre, láthatjuk, hogy néhány atka éppen ugróvillásokat “ölelget”. Azt, hogy miért alkotnak úszó szigeteket, az még nem teljesen egyértelmű… Mintha a Waterworld – Vízivilág című filmet látnám 
Miközben a szemeim a vízfelszínre voltak tapadva, meghallottam egy érdekes madárhangot, rögtön tudtam, hogy pityerről van szó, de azt, hogy melyikről pontosan, azt nem tudtam, ahhoz látnom is kellett a madarat. De ez nem volt ám olyan könnyű! A talajon keresgéltek táplálék után, de a fű takarta őket, így csak az éppen felröppenő egyedeket láthattam. Viszont hiába követtem őket a tekintetemmel, a nádasban elvesztettem őket, ezért csak úgy nagyjából lefotóztam a nádas azon foltját, ahol úgy gondoltam, hogy ott lehetnek. Visszanézve a fotókat, sikerrel jártam! Egy réti pityer (Anthus pratensis) csapathoz volt szerencsém. Az utolsó képen az egyik egyed látható.
Hogyan tudsz Te is ilyen apró részleteket megfigyelni? Csak ülj le a fűbe, vagy állj meg egy pillanatra és figyelj, ki fog tágulni előtted a világ, hidd el….