Üdv Mindenkinek!
Gondoltátok volna, hogy egy földön heverő deszka alatt is nyüzsöghet az élet? 
Most meg is mutatom, hogy mennyi mindennel találkozhatsz, ha türelmesen szemléled az apró életközösséget. Először a legnagyobb és leggyorsabb élőlény vonja magára a figyelmet, ilyenek például a százlábúak és az ikerszelvényesek. Ez a két osztály elég hasonlónak tűnik, pedig sok különbséget mutatnak, ha közelebbről megvizsgáljuk őket. A százlábúak ragadozók, méregmirigyes állkapcsi lábpárjukkal (testük elülső részén) és uszálylábaikkal (testük legvégén található) kitűnően vadásznak. Megakadályozzák a zsákmányállataik túlszaporodását. Az ikerszelvényesek inkább korhadékevők, ezzel elősegítik a szerves anyagok lebontását, mely a növények számára elengedhetetlen, hiszen a növények többsége szervetlen anyagokból “dolgozik”.
Miután elfutottak a soklábúak, jó eséllyel találkozhatunk néhány hangyával vagy jobb esetben sok hangyával. Van mindenféle méretben és színben, lehetnek kicsik vagy nagyok, feketék vagy vörösek, barátságosak vagy harapósak. Ha szerencsénk van, megpillanthatunk a hangyák között egy oda nem illőnek tűnő élőlényt, egy tücsköt. Láttatok már hangyásztücsköt (Myrmecophilus)? 
Ahogy a neve is mutatja, a hangyák fészkében él és azt nem hagyja el. Lenyűgözőnek találom, hogy a hangyák látszólag nem is vesznek tudomást arról, hogy egy “idegen” van a fészkükben. Sőt! Egy bolyban már találtam több tücsköt is. Nagyon gyorsan szaladnak, igyekeznek a hangyák között elvegyülni. Az pontosan nem tisztázott, hogy miért élnek együtt, mindenesetre a tücsöknek megéri, hiszen a ragadozók kevésbé vadásszák le őket a hangyák jelenlétének köszönhetően. Látható, hogy alkalmazkodott a fénymentes, rejtett életmódhoz, hiszen szárnyai nincsenek, teste és szeme nagyon kicsi. Érdekes, hogy a hangyafajok között nemigazán válogat, de a vérvörös rablóhangyák (Formica sanguinea) fészkét nagyon szeretik, eddig itt találtam a legtöbb hangyásztücsköt.
Aztán mit találunk még? Ahol páradús a környezet, ott elkerülhetetlen, hogy találkozzunk csigákkal. Nincs is annál “szebb” pillanat, mikor véletlen ráfogsz egy meztelencsigára…. 
A meztelencsigák is csodás lények a maguk módján, félni tőlük se kell, nem bántanak. Őszintén, nem is tudok mondani olyan Magyarországon előforduló élőlényt, amitől félni kellene. Ha megadod neki a kellő tiszteletet és elengeded a félelem érzését iránta, nem fog bántani. Ha csigákról van szó, sokunknak a szabad szemmel is jól látható, nagy méretű fajok jutnak az eszünkbe, mint például az éticsiga (Helix pomatia). De mi a helyzet a porszem méretű csigákkal? 
Pár hete találtam hengeres oszlopcsigácskát (Truncatellina cylindrica), alig éri el a 2 mm-t! Nagyon nehéz rábukkanni, de ha kitartóak vagyunk és gyanúsnak ítélünk meg egy bogárürüléket, érdemes alaposabban szemügyre venni, lehet, hogy egy csigaház. A fotózást milliméterpapíron végeztem, a művelet végén épségben visszaengedtem oda, ahol találtam. Mert bizony egy élő példány akadt a kezeim közé, nem csupán a háza.
A rengeteg ugróvillás (Collembola) ás atka (Acari) között, melyek ellepik az ilyen élőhelyeket, találhatunk álskorpiókat (Pseudoscorpiones) is. Nem is kell kiemelnem, hogy ők is eszméletlen kis méretűek. Hogy mi a különbség a skorpiók és az álskorpiók között? A legszembetűnőbb bélyeg, hogy az álskorpióknak nincsen farokszerűen elkeskenyedő utótestük és ezen nincs méregtövis. Nemcsak korhadt fa alatt lelhetünk rájuk, a lakásban is szem elé kerülhetnek, főleg a könyvek környékén. Ragadozó életmódú, atkákra vadászik, melyek a könyvek között vagy a farepedésekben bújkálnak. Szóval semmi ok az aggodalomra, jó jel, ha látunk álskorpiókat, jelenlétük elárulja, hogy egyensúlyban van-e az adott életközösség.
Annyi megismerésre váró élőlény vár ránk kint a természetben. Még egy deszka alatt is táplálékláncok bonyolult hálózatát fedezhetjük fel. Menj ki, amikor csak teheted és, ha van legalább egyetlen egy olyan élőlény, melyet megcsodálsz egy séta vagy egy túra során, akkor már megérte megírnom ezt a posztot!