Sziasztok!
Ez egy terjedelmesebb írás lett végül, de mint mindig, ezt is érdemes végigolvasni 
Ismeretterjesztés
A folyamatosan bővülő tudásanyag a már meglévővel együtt alkotja ismereteinket, melynek mindenki számára elérhetővé tételét nevezzük ismeretterjesztésnek. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a média alkalmas többek között a társadalmi szemlélet formálására is, és ezen a ponton éppen lényegtelen, hogy az egy tudományos felfedezés vagy újítás éppen. De akár tudományos jellegű egy tartalom, akár nem, információt hordoz. Először járjuk körbe egy kicsit azt, hogy mit jelentenek a valódi tartalmak, melyeket tényekből kiindulva írnak meg és a legkevesebb manipulatív eszközt tartalmazzák. Manapság, amikor hihetetlenül nagy információáramlás zajlik, egyre inkább szem elől veszítjük a „valóságot”, attól függetlenül, hogy a napunk nagy részében az információkat szerezzük, vagy csak fuldoklunk bennük.
Miről is szólnak a hírek? Miket hallhatunk a munkahelyünkön? Mi az, amit párunk mesél nekünk? Sőt, menjünk vissza a kezdetekig! Mi az, amit látunk vagy hallunk? És, hogyan történik az értelmezés? Kezdjük a látással vagy a hallással. Minden látott vagy hallott társul valamivel, mert nincs olyan, hogy csupasz szem vagy csupasz fül, mert minden az agyban kap formát. És az agy szelektál, elutasít, szervez, diszkriminál, társít, elemez, osztályoz stb… A látottak vagy hallottak picit sem látszódnak tulajdonság nélkülieknek, mint éppen mindig valaminek: lehetőségnek, élelemnek, vagy éppen bármilyen eszköznek ellenünk vagy mellettünk.
Az azonos ténybeliségekből kiindulva is egyszerűen juthatunk eltérő következtetésekre, értelmezésekre. A híreket néző és hallgató emberek ki vannak szolgáltatva a médiapiac résztvevőinek vagy a hatalmon lévőknek. Nyugodtan kijelenthető, hogy minden hír manipulatív, hiszen az értelmezést a szánkba adják a hírolvasók, a kapcsolódó videók és képek másodlagos üzenetei által. De még, ha el is vennénk ezeket, akkor is csak egy lehetséges nézőpontból megvilágítva kapnánk valamit ténynek álcázva. Az értelmezés igenis fontos, mert amennyiben az valakitől származik, egy olyan összekapcsolása a tényszerű dolgoknak és a bemutató személyének, ahol kivétel nélkül megvalósul a közlő hiedelmeinek, érzelmi állapotának, értékorientációjának vagy esetleges szándékainak beleszövése egy teljes hírbe.
Tehát lényeges kiemelni, hogy a legfontosabb a közlő szándéka és érdeke, ezt kell észre venni egy adott cikkben, bejegyzésben, podcast-ben, videóban vagy bármilyen minket elérő tartalomban. De legelőször is, ahhoz, hogy eredményesen formáljuk a tömegek szemléletét, el kell tudni érni őket és manapság a tömegek elérésének első számú eszköze a közösségi média. A tartalmak készítői általuk elérhetik a legkisebb egységet, az egyént, hogy hatást gyakoroljanak rájuk. Persze, hír és hír között különbség van, ezért nekünk, tudományos szakembereknek különösen nagy a felelősségünk abban, hogy a tényeket milyen módon tálaljuk, milyen másodlagos üzenettel ruházzuk fel azokat. Hiszen a jövőt formáljuk azokkal az új ismeretekkel, melyeket leközlünk, az egyének pedig, - külön felhívás nélkül -, a hordozott üzenetnek megfelelően fognak cselekedni.
Példaként nézzük meg a következő tudósítást az országot elhagyó hosszan tartó kánikulai időszakról, melynek a címe legyen „Véget ért a hőség”: „ Az idei év nem szűkölködött kánikulai napokban. Az a tény, hogy még estére sem hűlt vissza az ország nagy része, mindenkire hatással volt, többek között jelentősen emelte a kórházba kerülő emberek számát is. Az extrém meleg nem csak az embereket, de a természetet, az élővilágot is sújtotta, hiszen sok madár pusztult el hűsítő fürdő és ivóvíz hiányában. Pedig ivó és fürdőhelyek kihelyezésével sok állat megmenthető lett volna, nem csak a madarak, de a kisebb emlősök, rágcsálók, vagy akár a rovarok sem estek volna a hőség áldozatául.”
Akkor elemezzünk! A cím sugallata, hogy a hőség felettünk állt, azt csak elviselni volt módunk, tenni ellene bármit is, nem voltak eszközeink. Aztán a szöveg gyorsan felvezeti hogyan tört a hőség végül az emberek életére, majd összeméri azzal, hogy a természetet is kár érte, ami először egyfajta nyugodtságot ad, hiszen a problémában, még ha kénytelenül is, de osztozhattunk. Majd, amikor részleteiben kifejtésre kerül az emberi felelősség, elindíthat egy belső hibáztatást, melyet csak fokoz az élőlények széles körét ért veszteség tényszerű közlése, mintegy rábízva az olvasóra a saját morális értékei szerinti vélemény kialakítását.
A bevezető elolvasása az olvasóban feszültséget generál, mert képtelen a múlton változtatni, hogy segítse a természetet, ezért vagy abba hagyja az olvasást, - hiszen szeretne mentálisan egyensúlyba kerülni -, vagy tovább olvasva szkeptikusan, tartózkodóan közelíti a tartalmat és/vagy törekszik megmagyarázni magának valamilyen módon, hogy miért nem tudott segíteni. A szöveg kapcsán gyorsan elindul az ember okozta klímaváltozás mantrája is legtöbbünk fejében a „tönkretett bolygóval” felhanggal, mely cikket gyorsan megtalálnak a nonfiguratív, kutyás, cicás, harcos profilképpel rendelkező netes „szakértők” is.
Azonban most egy kicsit dolgozzuk át a szöveget, de a tartalom maradjon meg! A cím legyen: „Viszlát hőség!” A szöveg pedig: „Az idei év nem szűkölködött kánikulai napokban. Az a tény, hogy még estére sem hűlt vissza az ország nagy része, mindenkire hatással volt, többek között sok embernél okozott rosszullétet és sajnos voltak, akiket kórházba is kellett szállítani, azonban jó hír, hogy a hőséggel összefüggésben senki sem halt meg. Az extrém meleg azonban nem csak az embereket, de a természetet, az élővilágot is sújtotta, hiszen annak ellenére, hogy mindannyian törekedtünk az udvaraink, kertjeink locsolására és vízhez jutási lehetőséget is biztosítottunk a környezetünkben található élőlényeknek, sajnos még így is sok madár pusztult el a kitartó hőség miatt. Voltak, akik arról számoltak be, hogy nemcsak a madarak, de a kisebb emlősök, rágcsálók sem minden esetben úszták meg élve az idei nyarat. Most, hogy erre az évre biztosan vége a hőségnek, azt hiszem mindenkinek lesznek ötletei, hogy milyen módon védekezzen a következő hasonló időszakban.”
Ha megnézzük a tények tálalását, és a megosztott plusz információkat, melyeket igazítottam a szöveg egészéhez, akkor a következő szavak ugorhatnak be, mint: reményteli, összefogás, túlélhető, megoldható. A cím pedig könnyed hangvételűnek hathat, melyből érződik, hogy jöhet újból a hőség, ellenállunk neki, mert mi igazi túlélők vagyunk.
Látható, hogy nagy a felelősség a tartalmak készítőjén, ezért is különösen nagy feladat az ismeretterjesztés, hiszen befogadóvá kell tenni az embereket, azaz inspirációvá kell válni.
Sziasztok!
Jöjjön egy kis üzenet, mert a megkeresésekből sajnos azt tapasztalom, hogy nem mindenki reagálja a szerepléseimet abszolút pozitív módon, ezért most mindenkihez szólok! Ahogy az történni szokott: akinek szólna, ott ez a szöveg a koponyába nem hatol be, akinek pedig nem, az alapvetően érti a helyzetet, így az esetleges bólogatáson kívül nem tudja, mit is tehetne.
Tehát a rengeteg bejegyzésemmel különféle érzéseket váltok ki az emberekben és ez úgy alapban azért rendben is van. De, mind tudjuk, hogy a médiaszereplés, különösen a közösségi média kimondottan arról híres, hogy ott mindenki sikeresnek néz ki, olyannak, akinek csupa öröm és boldogság az élete. Mindig a csillogás látható, meg a nyaralások, a partik, az önfeledt szórakozás vagy éppen a szakmai sikerek, az előrejutás, a boldogulás, egy szebb élet, jobb lakás vagy ház, autó, yacht, nyaraló, ilyen-olyan földi öröm és így tovább, ...szóval ezek mennek ezeken az oldalakon.
Persze azoknak is igaza van, akik azt mondják, hogy a jó dolgokért neteznek, mert a netre az ember szórakozni lép fel, nem pedig mások siránkozását vagy tragédiákat, szomorú sorsokat nézni és hallgatni, de ha csak netes jó hírekben gondolkozunk, akkor ez egy túlegyszerűsített elvárás lenne az internettől. De mindegy is, mindenkinek igaza van, mint mindig. Ettől függetlenül, vajon ki lát a képek mögé, ki látja meg a fáradtságot is, vagy éppen a lemondást dolgokról, vagy a fájdalmat egy adott képről vagy videóról, amit az emberek megosztanak?
Mindig tisztában kell lenni azzal, hogy az életben mindent nem lehet megkapni. Nos, szeptember harmadika van és úgy repült el a nyaram, mint ébredés után az álmom. De, számot vetettem és látom, hogy azért igenis csináltam valamit. Mert például tartottam 1 termi előadást, 8 alkalommal nappali rovarásztúrát, 8 alkalommal éjszakai rovarászást, 89 alkalommal nem nyilvános éjszakai rovarászást és mindezeket 7 helyszínen 4 vármegyében.
Összeszámolva 2024 április és szeptember között közel 3500 embert tudtam inspirálni a természet és különösképpen a rovarok szeretetére. Az állandó szereplés és fellépések miatt teljesen felborult a bioritmusom, leginkább az összevissza alvás és étkezés miatt. A nyári dögmeleg is csak rátett az egészre, és, hogy ezt a hobbimat űzni tudjam, napközben okkal-móddal, de dolgoznom kellett, hiszen azért hívják hobbinak a hobbit, mert viszi a pénzt. 
Közben még arra is kellett időt és energiát szánnom, hogy ahol csak lehet, ott publikáljak... Úgy, hogy egy nap 24 órájából ébren töltött 19 óra alatt, elmondhatom, hogy elég kevés feladat végezhető el minőségi módon.
Nyaralni nem voltam, se a népszerű Horvátországban vagy éppen Albániában, Görögországban, sem a Balatonon, sőt még egy közeli strandon sem, és olyan fáradtan folytatom a sulit, amire már szavakat sem találok és mindezt csak azért, hogy már-már mazochista módon tegyek a bolygóért, hogy tegyek az emberiségért.
Szóval ne legyetek irigyek, ha elérek valamit, mert lemondással járt és járni fog ezek után is, melyet igaz, önként, de mégis mindenkiért vállaltam. És naná, hogy tudom, hogy aki szereti az esőt, annak szeretnie kell a sarat is! Inkább legyetek büszkék, hogy van egy olyan ismerősötök, aki elkötelezett természetvédő, valamint egy egészséges szintig környezetvédő is egyben, és aki hangot ad a hang nélküli élőlényeknek.
Talán én sem leszek mindig ilyen jellem, hiszen mindannyian változunk, sőt például még a sok szociopata is „rendes” csecsemőként sír fel, hogy aztán majd azzá váljon akivé. De amíg kompatibilis vagyok a társadalommal, addig nem fogadhatom el az irigységet, a rosszindulatot, ésatöbbit... vagyis gyűjtőnevén az ártó szándékot. Működjünk egymással közre, hiszen ez az az erő, amellyel nem csak rombolni, de építeni is lehet valami jobbat vagy másabbat, vagy csak egész egyszerűen fenntartani valami nagyszerűt!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
