Ahol célokat a remény fényében tesznek, ahol bíznak a teljesíthetőségben, az emberiségben, az emberiességben, ahol gondosan figyelik, hogy a változtatás időtálló legyen, szépsége pedig az időben mozdulatlan. Miközben az Amazonas a szívügyük, egyben mindenki és minden is, mert tudják, hogy minden mindenre hatással van. A változtatásra változtatással válaszolnak, és remélik, hogy egyszer minden élőlény érdeklődéssel tekint majd az emberre, nem pedig félelemmel. A WCS Brazilnál biztosan így tesznek minden egyes nap. Interjú Carlos Durigannal a WCS Brazil igazgatójával.

         

Lajtár Lili (LL): Melyek a legfontosabb célkitűzései a WCS Brazilnak?

Carlos Durigan (CD): A WCS Brasil a Wildlife Conservation Society hatalmas, globális hálózatának része, és céljaink között szerepelnek olyan intézkedések, amelyek hosszú távú megőrzési forgatókönyvet biztosítanak a világ legnagyobb és legsértetlenebb erdei, füves területei és édesvízi ökoszisztémái számára, amelyek több mint 12%-át jelentik a világ biológiai sokféleségének. Valójában Brazíliában tevékenységeinket az Amazonas régióra összpontosítjuk, különösen Amazonas államra, ahol a védett területeken dolgozunk, amelyek megerősítése folyamatban van azáltal, hogy elismerik és erősítik irányításukat és kormányzásukat; a terület és a fajok fenntartható kezelését célzó intézkedések (pl. vízi teknősök, vándorhalak, jaguár sok más mellett); pozitív forgatókönyvek kidolgozása, amelyek célja a természeti erőforrások helytelen felhasználásának csökkentése, a brazil társadalom tudatosságának növelése a természeti tájak és a biológiai sokféleség megőrzésével, valamint az emberi jogok, az őslakosok és a helyi közösségek kulturális sokszínűségének tiszteletben tartásával.

LL: Mi jelenti a legnagyobb veszélyt az Amazonasi esőerdőre és a Pantanalra?

CD: A különböző regionális élővilágainkat, köztük az Amazonast és a Pantanalt fenyegető fő veszélyek életmódunkkal és termelésünkkel kapcsolatosak, ami nagy nyomást gyakorol ezekre a természeti tájakra, biológiai sokféleségükre és kulturális sokszínűségükre is. A jelenlegi forgatókönyv, amely szerint fokozódik az erdőirtás és az erdőpusztulás, valamint a fajokra nehezedő nyomás a túlzott kitermelés miatt, e régiók és természeti erőforrásaik megfelelő kezelésének hiányának a következményei.

LL: Tapasztalja az éghajlatváltozást a vadonban? Ha igen, akkor miben mutatkoznak meg a hatásai?

CD: Sajnos igen. Már most is éghajlati vészhelyzetben élünk, és közel 30 éve az Amazonasban élve és dolgozva érzem és látom az éghajlatváltozás erős hatását a régióra, annak biológiai sokféleségére és az emberekre. Amint azt sok tudós megjósolta a változások e forgatókönyvében nagy egyensúlyhiányokat tapasztalunk, és ezeket főként a csapadékviszonyokban érezzük. Az Amazonas egy nagy vízrajzi medence, és nagy kiterjedésű trópusi erdőkkel rendelkezik, amelyek dinamikája közvetlenül függ a víz körforgásának fenntartásától. Erőteljes változásokat tapasztaltunk az elmúlt években, ahol alapvetően nagyon intenzív és sok csapadékos időszak van, amelyek a szokásosnál magasabb csúcsokat érnek el, ez aszályos időszakokban is előfordul szélsőség, amelyek negatívan befolyásolják mind a folyók, mind a vízi környezet dinamikáját, pl. a különböző típusú erdők, amelyek léteznek, és végül nagymértékben szenvednek ezektől a változásoktól. Egyre hosszabb időszakokat élünk át a folyók áradásaival, amelyek több sűrűn lakott régióban befolyásolják az emberek életét, és rendkívül száraz időszakokkal is szembesülünk, amelyek végül hozzájárulnak az erdőtüzek növekedéséhez, valamint az állatok és növények nagy elhalálozásához.

         

LL: Ön szerint min kellene változtatnia az emberiségnek a természet megóvása érdekében?

CD: Kritikus pillanatban élünk. Életmódunk és termelésünk egyrészt nagy előrelépést hozott az emberiség számára, másrészt eltávolított minket a természettől, és tetteink mélyen átalakítják azt a természeti világot, amelynek részei vagyunk, és amitől annyira függünk. Az emberiség az egészséges és bőséges természet környezetében fejlődött ki. Ez az énközpontú és mohó életmódunk azonban a bolygó és más életformák pusztító elemévé tesz bennünket. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy magunkba szívjuk az évtizedek óta kiadott figyelmeztetéseket, és ténylegesen megváltoztassuk életmódunkat és termelésünket, csökkentsük pusztító lábnyomunkat, és közösen cselekedjünk, hogy megőrizzük azt, amink van, és helyreállítsuk azt, amit elpusztítottunk a természetes megoldások keresése során szükségleteink kielégítésére, és valóban törekedjünk az egészséges világra és a természetre.

LL: Hogyan látja, milyen változások fognak történni az amazonasi esőerdő kapcsán, ha nem fektetnek rá elég hangsúlyt az emberek?

CD: Az Amazonas az egyik legbiológiailag legdiverzebb régió a bolygón, és több száz őshonos és nem őshonos emberi kultúra otthona, amelyek nagymértékben függnek az elemektől. Az elmúlt évtizedekben átalakulása már számos faj, sok ember és kultúra túlélését, valamint a bolygó más régiói számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat is érintette, például Dél-Amerika különböző részein a csapadékot, amely az érintetlen erdők ciklusaitól függ.. Ezenkívül a nagy és összefüggő erdőterületek fontos szerepet töltenek be a szén és más üvegházhatású gázok tározójaként. Mára már elvesztettük ennek a hatalmas erdőterületnek több mint 20%-át, és sok folyója rendszeres szennyeződést szenvedett az illegális aranybányászat során használt higannyal, és ez a degradációs forgatókönyv egyre növekszik. A tanulmányok már azt mutatják, hogy ez a degradáció visszafordíthatatlan és rendszeres ciklusokat idézhet elő a biodiverzitás csökkenésével, az erdők elszegényedésével és szavannává válásával, megnövekedett kibocsátással és az erdő azon képességének elvesztésével, hogy segítsen megtisztítani a légkört a káros gázoktól, nedvességet és esőt termelni, és végül az erdők növekedését, hogy ne jelentsen fenyegetést az erdők ritkulása az amazóniai népek létére.

         

LL: Milyen inváziós fajok jellemzőek Brazíliában, melyek komoly hatással vannak a biodiverzitásra?

CD: Brazíliában az invazív fajok is nagy problémát jelentenek, és ma már csaknem 400 fajt tekintenek annak az országban. Emblematikus eset volt az Apis nemzetséghez tartozó méhek betelepítése, amelyek a történelem során benépesítették az ország összes biomját, és kiterjedtek az egész amerikai kontinensre. Vannak olyan kiemelkedő példáink is, mint például a vaddisznó (Sus acrofa) betelepítése az ország déli részén, és elterjedése mára több életközösséget is elér, ami sok problémát okoz a mezőgazdaságnak, és versenyez a vadon élő állatokkal az erőforrásokért; a közönséges achátcsiga (Achatina fulica) esete, amelyet élelmezési céllal honosítottak meg az országban, és amely véletlenül szinte az egész országra kiterjedt lett, és ma már különösen a városi és városkörnyéki területeken probléma, valamint Limnoperna fortunei kagylófaj. Egy puhatestű, amelyet Ázsiában találtak, és véletlenül behurcoltak Amerikába, és amely jelentős problémákat okoz a tengeri környezetben, ahol előfordul.

LL: Mely élőlényeknek van szükségük a kiemelt figyelemre a kihalásuk megelőzése érdekében és hogyan lehet segíteni a megőrzésüket?

CD: Nehéz válaszolni erre a kérdésre a ma veszélyeztetett fajok nagy száma miatt. Tavaly az IPBES kiadott egy dossziét, amely legalább 1 millióra becsüli az állat- és növényfajokat, amelyek fenyegetettek világszerte. Az Amazonasban több száz van, amelyek bizonyos fokig nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Olyan fajok, mint a jaguár (Panthera onca), az amazóniai manátusz (Trichechus inunguis), a hárpia (Harpya harpyja), az óriás dél-amerikai folyami teknős (Podocnemis expansa), a csupaszpofájú tamarin (Saguinus bicolor), az amazonasi folyamidelfin (Inia geoffrensis), mindegyiket élőhelypusztulás és vadászat fenyegeti. Meg kell értenünk, hogy ezeknek a fajoknak a veszélyeztetettsége azt jelenti, hogy az ő elterjedési területeik és a velük együtt élők is valamilyen módon szenvednek. Ennek a forgatókönyvnek a leküzdéséhez támogatni kell a több száz szervezet által kidolgozott, folyamatban lévő természetvédelmi akciókat, és olyan akciókban kell részt venni, amelyek célja a jelenleg világszerte tapasztalható degradációs forgatókönyv megfordítása.

         

LL: A vízi élővilágot mi veszélyezteti a legjobban és mit lehet ellene tenni?

CD: A folyók, a vízi tájak és a vizes élőhelyek rendkívül fontos környezetek az Amazonasban; Becsléseink szerint a teljes régió több mint 20%-a ezekből az ökoszisztémákból áll, amelyek összekapcsolódnak és kapcsolódnak a régióban előforduló különböző típusú erdőkkel és ökoszisztémákkal. Ezek a jellemzők tovább növelik az életformák összetettségét és egymás közötti kapcsolataikat. Jelenleg az olyan nagy infrastrukturális munkálatok, mint a vízerőművek, a bányászati tevékenységre használt kiterjedt területek, valamint az erdőirtás, a növényvédő szereket alkalmazó extenzív mezőgazdaság, az amazóniai városok szennyvízelvezetésének hiánya és a globális éghajlatváltozás komoly hatást gyakorol ezen ökoszisztémákra és az összes kapcsolódó vízi biológiai sokféleségre. Sok esetben ezek a hatások – a higanyszennyezéshez hasonlóan – minden életformát érintenek, beleértve az embereket is, akiket szintén érint a szennyezett halfogyasztás.

LL: Milyen nehézségekkel jár a természetvédelmi területek kialakítása?

CD: A védett területek létrehozása Brazíliában, mint sok országban, a közigazgatás és a kormányok kiváltsága. Brazíliában 2000 óta létezik egy törvény, amely létrehozta a Természetvédelmi Egységek Nemzeti Rendszerét, és ezen keresztül a szövetségi, állami, sőt önkormányzati önkormányzatok koordinálják a védett területek meghatározását és létrehozását az országban. Évek óta viszonylagos sikereket értünk el az országban a PA-k napirendjének létrehozásával, amely sikeréhez nemzetközi támogatásra is számít, de sajnos még mindig nagy az ellenállás a társadalom szektorai és a politikusok részéről, ami végül konfliktusokat generál. és akadályozzák a fontos folyamatokat. Ennek ellenére megértem, hogy bár nincs ideális forgatókönyvünk, pozitív módon sikerült valamilyen módon előrelépnünk az elmúlt évtizedekben, és sok esetben a társadalom erős támogatásával nemcsak Brazíliában, hanem az egész világon is.

LL: Hogyan lehetne még hatékonyabban felhívni a figyelmet az Amazonasi esőerdő fontosságára, hogy azok az emberek is tehessenek érte valamit, akik a világ másik részén élnek?

CD: Soha nem fejlődtünk még annyit a kommunikáció terén, mint manapság, és ezen evolúción keresztül élünk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a bolygón élő szinte összes embert összekapcsoljuk. Úgy látom, hogy ez nem csak az Amazonas, hanem több, globálisan veszélyeztetett régió erőteljes mozgósítását is lehetővé tette. Az Amazonas térségéért, a biológiai sokféleségéért és az emberekért dolgozó hálózatok és szervezetek már erős globális mobilizációt értek el, és így jelentős támogatást nyújtottak a régió társadalmi-környezeti menetrendjéhez. A WCS része az ezekben a mozgalmakban tevékenykedő szervezetek hatalmas hálózatának. Akkor úgy gondolom, hogy sokkal többet tudunk fejlődni, ha figyelembe vesszük a mozgósítás frontjait a pozitív napirendek és kezdeményezések egy jobb közös jövő érdekében.

         

LL: Ön szerint hogyan lehet motiválttá tenni az embereket a természet szeretetére és védelmére?

CD: Újra kell építenünk hídjainkat és kapcsolatainkat a természettel, és ez magában foglalja a reflexiót és a viselkedés megváltoztatását. Létünk egy egészséges bolygón és annak természetén múlik, és mindenképpen vissza kell mennünk ahhoz, hogy a természetet a maga teljességében megtapasztaljuk. Az evolúció útján eltévedtek újbóli összekapcsolása minden eddiginél szükségesebb, csak azt szerethetjük, amit igazán ismerünk, és saját létünknek adhatunk jelentőséget.

LL: Hogyan képzeli el a WCS Brazil jövőjét?

CD: Bár kihívásokkal teli életet élünk, mindig optimista vagyok és bízom abban, hogy amit teszünk, hozzájárulhat a bolygó, a természet és önmagunk pozitívabb jövőjének felépítéséhez. Elválaszthatatlan részei vagyunk a globális biológiai sokféleségnek, és továbbra is bízom benne, hogy azon dolgozom, hogy meggyőzzem és bevonjam az embereket, hogy valóban jobb és egészségesebb jövőt építhetünk mindenki számára. Tehát a mi szempontunk az, hogy továbbra is keményen és szenvedéllyel dolgozunk világunkért, természetünkért és globális társadalmunkért, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy cselekedeteinkkel minden kihívással szembenézzünk.

Egyetlen út létezik, az egyensúlyé a természettel. Segítsük a WCS Brazil és más hasonló szervezetek munkáját, azzal, hogy azonosulunk az erőfeszítéseikkel tettekkel, ismeretterjesztéssel, az általunk elérhető közösségek tudatosságának formálásával. Köszönöm Carlos Durigannak a kimerítő válaszokat és nagyra értékelem az általa végzett munkát. További sikereket mindannyiunk érdekében.

Where goals are set in the light of hope, where they trust in their ability to be fulfilled, in humanity, where they carefully monitor that the change to be timeless, and its beauty to be immovable in time. While the Amazon is their heart, everyone and everything too, because they know that everything affects everything. They respond to change with change and hope that one day all living beings will look at humans with interest, not fear. At WCS Brasil, they certainly do this every single day. Interview with Carlos Durigan, the director of WCS Brasil.

         

Lili Lajtár (LL): What are the main objectives of WCS Brasil?

Carlos Durigan (CD): WCS Brasil in part of a huge global network of Wildlife Conservation Society and our objectives includes actions to secure a scenario of long-term conservation for the largest and most intact forest, grasslands and freshwater ecosystems in the world, which harbor more than 12% of the world´s biodiversity. Actually In Brazil, we focus our actions in Amazon region, especially Amazonas State in where we are working in protected areas and indigenous territories in progress of consolidation through their recognition and strengthening of their management and governance; actions aimed at the sustainable management of territory and species (e.g. aquatic turtles, migratory fish, jaguar among many others); construction of positive scenarios aimed at reducing the impacts and misuse of natural resources, raising awareness in Brazilian society for the conservation of natural landscapes and biodiversity and respecting humans rights and cultural diversity of indigenous people and local communities.

LL: What is the biggest threat to the Amazon rainforest and the Pantanal?

CD: The main threats to our various regional biomes, including the Amazon and the Pantanal, are related to our way of living and producing, which generates great pressure on these natural landscapes, their biodiversity, and also their cultural diversity. The current scenario of increasing deforestation and degradation, pressure on species due to overexploitation are consequences of the lack of adequate management of these regions and their natural resources.

LL: Are you experiencing the climate change in the wild? If so, what are its effects?

CD: Unfortunately yes. We are already living in a climate emergency scenario, and living and working in the Amazon for almost 30 years I feel and see the strong influences of climate change on the region, its biodiversity, and its people. As predicted by many scientists in this scenario of changes, we have been experiencing great imbalances and we feel them mainly in the rainfall regime. The Amazon is a large hydrographic basin and also has large extensions of tropical forests whose dynamics depend directly on the maintenance of the water cycle. We have experienced strong changes in recent years where we basically have periods of very intense rainfall and large volume, reaching peaks higher than usual, this also happening in periods of drought, with extremes that negatively influence both the dynamics of rivers and aquatic environments, as the different types of forests that exist and end up suffering greatly from these changes. We have been experiencing longer and longer periods of river flooding, affecting people's lives with periods of flooding in several densely populated regions, and also extremely dry periods that end up contributing to the increase of forest fires and great mortality of animals and plants.

         

LL: What do you think humanity should change in order to protect nature?

CD: We live in a critical moment. Our way of living and producing has on the one hand brought great advances to humanity but on the other hand has distanced us from nature and our actions profoundly transform the natural world that we are part of and depend on so much. Humanity evolved within a context of healthy and abundant nature. However, this self-centered and greedy way of life of ours turns us into a destructive element for the planet and other life forms. We need more than ever to assimilate the warnings that have been issued for decades and actually change the way we live and produce, reduce our destructive footprint, and act together to conserve what we still have and restore what we have destroyed in the dynamic of seeking natural solutions to our needs and actually strive for a healthy world and nature.

LL: How do you see what changes will happen to the Amazon rainforest if people do not put enough emphasis on it?

CD: The Amazon is one of the most biodiverse regions on the planet and home to hundreds of indigenous and non-indigenous human cultures highly dependent on its elements as they are. In recent decades, its transformation has already affected the survival of many species, many people and cultures, as well as the ecosystem services it provides for other regions of the planet, such as rainfall in various parts of South America that depend on the intact forest for their cycles. In addition, large and continuous areas of forests play an important role as a reservoir for carbon and other greenhouse gases. Today we have already lost more than 20% of this large areas of forest and we have systemic contamination of many of its rivers by mercury used in illegal gold mining, and this degradation scenario is growing. Studies already show that this degradation can generate irreversible and systemic cycles of biodiversity loss, impoverishment and savannization of forests, increased emissions and loss of the forest's ability to help us clear the atmosphere of harmful gases and generate moisture and rain, and finally the growth of violence and threat to the existence of Amazonian peoples.

         

LL: What invasive species are typical in Brazil, which have a serious impact on biodiversity?

CD: Invasive species in Brazil are also a big problem and almost 400 species are already recognized in the country today. An emblematic case was the introduction of bees of the genus Apis, which throughout history populated all biomes in the country and expanded to the entire American continent. We also have prominent examples such as the introduction of the wild boar (Sus acrofa) in the south of the country and its distribution now reaches several biomes, causing many problems for agriculture and competing with wild animals for resources; the case of the giant African snail (Achatina fulica), introduced in the country for breeding for food and that accidentally expanded to almost the entire country and is now a problem especially in urban and peri-urban areas, and also the case of the golden mussel (Limnoperna fortunei), a mollusk found in Asia and accidentally introduced in America and that generates major problems in marine environments where it occurs.

LL: Which living creatures need special attention in order to prevent their extinction and how can we help preserve them?

CD: Difficult question to answer due the huge number of species under threat today. Last year IPBES released a dossier that estimates that at least 1 million species of animals and plants are threatened worldwide. In the Amazon there are hundreds that are at some degree of greater risk. Species such as the jaguar (Panthera onca), the Amazon manatee (Trichechus inunguis), the harpya (Harpya harpyja), the giant Amazon turtle (Podocnemis expansa), the pied tamarin (Saguinus bicolor), the pink dolphin (Inia geoffrensis), are all threatened by habitat destruction and hunting. We must understand that these species being threatened means that their home ranges and all the others that live with them also end up suffering in some way. To combat this scenario, it is necessary to support the ongoing conservation actions developed by hundreds of organizations and engage in actions aimed at reversing the degradation scenario that we are currently experiencing around the world.

         

LL: What threatens aquatic life the most and what can be done about it?

CD: Rivers, aquatic landscapes, and wetlands are extremely important environments in the Amazon; we estimate that more than 20% of the entire region is made up of these ecosystems, which are interconnected and connected with the various types of forests and ecosystems that occur throughout the region. These characteristics further increase the complexity of life forms and their interrelationships. Currently, large infrastructure works such as hydroelectric dams, extensive areas under use for mining activities, as well as deforestation, extensive agriculture with the use of pesticides, the lack of sewage sanitation in Amazonian cities, and global climate change are generating profound impacts on these ecosystems and all associated aquatic biodiversity. In many cases, as is the case with mercury contamination, these impacts also affect all life forms, including humans, who are also affected by consuming contaminated fish.

LL: What are the difficulties of creating nature conservation areas?

CD: The creation of protected areas in Brazil, as in many countries, is a prerogative of public management and governments. In Brazil, since 2000 there has been a law that established the National System of Conservation Units, and through it, actions are coordinated by federal, state, and even municipal governments to define and establish protected areas in the country. For many years we have had relative success in the country with the creation of PAs agenda, which has also counted on international support for its success, but unfortunately there is still a lot of resistance from sectors of society and politicians, which ends up generating conflicts and hindering important processes. Even so, I understand that although we don't have an ideal scenario, we have managed in a positive way to advance in some way in the last decades and in many cases with strong support from society not only in Brazil but around the world too.

LL: How can we draw attention to the importance of the Amazon rainforest even more effectively, for that people who live in other parts of the world can also do something in connection with it?

CD: We have never advanced as much in communication as we have today, and we are living through this evolution that allows us to connect almost all the people who live on the planet. I see that this has even made possible a strong mobilization not only for the Amazon, but for several regions under threat globally. Networks and organizations that work for the Amazon, its biodiversity, and its people, have already achieved strong global mobilization and thus leveraged important support for the socio-environmental agenda in the region. WCS is part of a huge network of organizations acting in these movements. Then I believe we can evolve much more considering fronts of mobilization around positive agendas and initiatives for a better common future to us all.

         

LL: How do you think people can be motivated to love and protect nature?

CD: We need to rebuild our bridges and connections with nature and this involves reflection and behavior change. Our existence depends on a healthy planet and its nature, and we definitely have to go back to experiencing nature in its fullness. This reconnection of those who got lost on the path of evolution is more than ever necessary, we only can love what we really know and give importance to our own existence.

LL: How do you imagine the future of WCS Brasil?

CD: Although we live in a challenging scenario, I am always optimistic and confident that what we do can contribute to building a more positive future for the planet, its nature, and ourselves. We are an integral part of the global biodiversity, and I remain confident working to convince and engage people that we can indeed build a better and healthier future for all. So our perspectives is to continue to work hard and with passion for our world, our nature and our global society and do our best to contribute with our actions to face all challenges.

There is only one way, that of balance with nature. Let's help the work of WCS Brasil and other similar organizations by identifying ourselves with their efforts, spreading knowledge, and shaping the awareness of the communities we reach. Thank you Carlos Durigan for the exhaustive answers and I appreciate the work he has done. Good luck, for the benefit of all of us.

Talán ezt a címet is adhatnám Dr. Javier Almunia-val készített interjúmnak, aki a tenerifei Loro Parque igazgatója, tengerbiológus. Ő az az ember, aki minden figyelmét és idejét a vadon élő állatoknak szenteli. Persze a park munkája bőven túlmutat a sziget kínálta lehetőségeken, az orkák vagy éppen a papagájok mellett arról is szó esik majd ebben a riportban, hogy jogosan félhetünk-e a klímaváltozástól.

              

Lajtár Lili (LL): Mi a legnagyobb nehézség egy állatkert kialakításában?

Javier Almunia (JA): Jelenleg az állatkert létrehozásának legnagyobb nehézségét az állatkertellenes csoportok ellenállása jelenti, melyek rossz hírnevet keltettek az állatkertek kapcsán rágalomkampányok és elfogult információk alapján. Paradox módon ez ott fordul elő, ahol a legnagyobb szükség van az állatkertekre és akváriumokra a hatodik tömeges kihalás okozta globális biodiverzitás-válság leküzdéséhez, amikor a globális természetvédelmi szervezetek, mint az IUCN vagy a Biológiai sokféleségről szóló egyezménye (riói egyezmény) elismerik az ex situ megőrzés fontosságát, amikor az állatkert dolgozóinak a tapasztalatai és tudása a legértékesebbek, az állatvédő szervezet ellenzi az állatkertek és akváriumok létrehozását.

LL: Mi a legfontosabb, amire egy állatkertnek oda kell figyelnie?

JA: Ahhoz, hogy hatékony természetvédelmi eszközzé válhasson, az állatkertnek arra kell összpontosítania, hogy maximalizálja védelmi és kutatási potenciálját, miközben előmozdítja a környezettudatosságot és biztosítja állatai maximális jólétét. 1992 óta az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) határozott irányvonalat jelölt ki az állatkertek felé a környezeti válság megoldása érdekében, az elmúlt évtizedekben világossá vált, hogy minden állatkertnek és akváriumnak ez kell, hogy legyen a fő feladata. De ez az irány-meghatározás nem lehetséges, ha az állatkert nem garantálja az összes állat maximális jólétét.

LL: Loro Parque 50 éves fennállása alatt milyen változások voltak megfigyelhetőek a globális felmelegedés kapcsán?

JA: A Loro Parque már a kezdetektől fogva állat nagykövetségként jött létre, amely a természet védelmét szolgálja. 50 évvel ezelőtt a globális felmelegedés fogalmát nem tekintették a biodiverzitás egyik legnagyobb problémájának. A 70-es és 80-as években a biológiai sokféleség csökkenését főként a szennyezés és az erdőirtás okozta, és erre összpontosítottak a Loro Parque által támogatott védelmi intézkedések. Ez a helyzet átalakult, és a globális felmelegedés az elmúlt 20 év egyik legnagyobb globális aggályává vált. Amikor ez megtörtént, a Loro Parque elkezdte a zöld energia termelését népszerűsíteni, és 1999-ben beruházott első naperőművébe. Azóta a Loro Parque megújuló termelése úgy nőtt, hogy jelenleg az energiafelhasználás 100%-át saját nap- és vadenergiájából fedezi. Ezáltal ez az első állatkert a világon, amely saját energiatermeléssel elérte a nulla kibocsátást.

LL: Hogyan lehet megmenteni egy kihalás szélén lévő fajt?

JA: Egy kihalás szélén álló faj megmentése rendkívül bonyolult kérdés. Mindenekelőtt meg kell határozni a populáció csökkenésének okait, és elemezni kell, hogy lehetséges-e a veszélyek korrigálása, megszüntetése és a populáció helyreállítása, amíg nem késő. A helyzet megfelelő felmérése után gondosan meg kell tervezni a fenyegetések csökkentését és a populáció méretének növelését célzó tevékenységeket, amelyek az egyes helyzetektől függően többféleképpen is megvalósíthatók: élőhelyek helyreállítása, védett területek létrehozása, szaporítás és visszatelepítés, környezettudatosság. stb. A tervezési szakasz befejezése után minden szükséges intézkedést végre kell hajtani a helyszínen, a helyi lakosság lehető legnagyobb mértékű bevonásával a siker és a hosszú távú kapacitás biztosítása érdekében. A megvalósítási szakasz után fontos az eredmények közlése, függetlenül attól, hogy a végeredmény sikeres-e vagy sem, minden információ hasznos lesz a jövőbeni természetvédelmi tevékenységekhez. És végül kapcsolatba kell lépni más szervezetekkel és érdekelt felekkel, hogy elterjesszék a természetvédelmi akció eredményeit. Ez a folyamat néha évtizedekig is eltarthat, míg a populáció helyreáll, és a faj lekerül az IUCN Vörös Listájáról.

LL: Hogyan lehet megóvni a kihalás szélén lévő fajok zsugorodó természetes élőhelyeit?

JA: Az élőhelyek védelme és helyreállítása a biodiverzitás megőrzésének egyik fő eszköze. A szokásos élőhelymegőrzési intézkedések a védett területekhez kapcsolódnak, amelyek az élőhely használatára vonatkozó korlátozásoktól függően különböző szintűek lehetnek. A fontos élőhelyek megőrzése függ a közigazgatástól és a kormányoktól (felülről lefelé irányuló megközelítés), vagy a földtulajdonosoktól vagy a helyi közösségektől is (lentről felfelé irányuló megközelítés). Mindkét stratégiának megvannak az előnyei és hátrányai, és felváltva, vagy akár egymás mellett is használhatók, de ezt minden konkrét természetvédelmi projektnél elemezni kell. Az élőhely a védett területek hasznosítása mellett jogszabályi és rendészeti úton is védhető, például fakitermelési engedélyek esetén. Egyes esetekben a vallási vagy törzsi szabályok is nagyon hasznosak lehetnek az élőhelyek elvesztésének védelmében.

LL: Az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hogyan hat a vízi élőlényekre (pl. orkákra) és a környezetükre? Hogyan lehet csökkenteni vagy megszüntetni a hatásukat?

JA: Az éghajlatváltozás drámai hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra. A hőmérséklet emelkedése hatással lesz az elsődleges termelésre, és ennek következtében az egész trofikus láncra, de elősegíti a kiterjedt óceáni területek deoxigenáltságá is, ami drámai mértékben csökkenti a halak mennyiségét. Vannak olyan előrevetítések is, amelyek a halak méretének általános csökkenését jósolják a hőmérséklet emelkedése és az egyes halakra gyakorolt anyagcserehatások miatt. A mérsékelt és hideg területek (ahol az orkák élnek) szintén korlátozottak lesznek, csökkentve a tengeri emlősök számára elérhető élőhelyeket. És vannak előrejelzések az óceáni áramlás változásaival kapcsolatban is, bár a modellek nem elég pontosak ahhoz, hogy megértsük, ez hogyan érinti majd az orkák által hasznosított ökoszisztémákat. Összefoglalva, az orkák kénytelenek lesznek alkalmazkodni az ökoszisztéma intenzív változásaihoz, és valószínűleg északra fognak vándorolni, hogy súlyosan csökkent hal- és tengeri emlősállományt találjanak, amelyekből táplálkozhatnak. E hatások csökkentésének egyetlen hatékony módja a CO₂ -kibocsátás mielőbbi csökkentése és a CO₂ légkörből való jövőbeli eltávolításának életképes módjainak megtalálása.

LL: Milyen módon lehet az embereket a természet szeretetére és tiszteletére ösztönözni?

JA: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és talán szívesen kapnánk meg rá a választ. 1972-ben Stockholmban az első Föld-csúcstalálkozón azonosították először a globális környezeti válságot, és azt feltételezték, hogy a válság elkerülésének egyetlen módja az emberek viselkedésének globális szintű megváltoztatása. Úgy gondolom, hogy ez az elemzés ma is érvényes, de nem sikerült előremozdítanunk ezt a változást. Az állatkertek és akváriumok a környezeti nevelés és tudatosság elősegítése érdekében dolgoznak ezen a globális változáson. A stockholmi csúcstalálkozó szakértői megállapították, hogy a környezeti nevelés lenne a legjobb módja ennek a változásnak, és továbbra is támogatnunk kellene ezt a szeretetet és tiszteletet a természet felé, hogy ezt elérjük.

LL: Mely fajok állománya a legkisebb a vadonban, melyek megtalálhatóak a Loro Parque-ban fajmegőrzés céljából?

JA: A Loro Parque rendszeresen tenyészti a kéktorkú arát (Ara glaucogularis), amely faj a becslések szerint körülbelül 400 egyedből áll. A Loro Parque Fundación-nak 22 éve aktív projektje van Bolíviában ennek a fajnak a megőrzésére, és több mint 2 millió dollárt fektettünk be, hogy leminősítsük ezt a fajt az IUCN Vörös Listájáról. A populáció enyhén növekszik, és alapítványunk olyan élőhely helyreállítási akciókra alapozott, amelyek remélhetőleg támogatják ezt a pozitív tendenciát.

LL: Hogyan viszonyulnak az állatok a látogatókhoz?

JA: Az állatok látogatókkal szembeni reakciója nagyban függ a fajtól, sőt az egyedtől is. Általánosságban elmondható, hogy az állatok figyelmen kívül hagyják a látogatókat, némelyikük kíváncsi, és néhány egyed még interakcióba is lép vagy játszik velük, megpróbálva felkelteni a figyelmüket. Tudományosan bebizonyosodott, hogy az egyes állatoknak lehet karakterük vagy „személyiségük”, és bizonyos esetekben elég kíváncsiak lehetnek ahhoz, hogy megpróbálják felkelteni a látogatók figyelmét.

LL: Milyen hatással vannak a tenerifei vadvilág képviselői az állatkert élőlényeire? (Pl. egy Tenerifén előforduló növény vagy ízeltlábú megjelenése az oroszlán kifutójában)

JA: Általánosságban elmondható, hogy a növények vagy állatok megjelenése az állattartó létesítményekben gazdagítja az állatok környezetét. Egyes ragadozók ragadozó ösztönét egy madár vagy egy rovar aktiválhatja, és vadászó viselkedést mutatnak. Más állatok egyszerűen csak megfigyelik vagy játszanak velük, és felfedezik a változatosságot, amelyet egy váratlan látogató vezet be a létesítménybe. Egyes esetekben azért vezetjük be ezt az új növényt, hogy elősegítsük a növényevő fajok barangolási vagy táplálékkeresési viselkedését, és mindig kíváncsian fogadják őket.

LL: Hogyan történik az állatok begyűjtése az állatkertek számára fajmegőrzés céljából?

JA: Az állatkertek és akváriumok főként tenyésztéssel vagy intézmények közötti cserével szerzik be állataikat. Ha bizonyos helyzetekben szükség van a vadon élő állatok begyűjtésére egy védelmi projekt ex situ populációjának létrehozása érdekében, ez a környezetvédelmi hatóság engedélyével történik. Az engedély meghatározza az elfogás korlátozásait és eljárásait, hogy garantálja a begyűjtendő egyedek jólétét. Ebben az esetben a gyűjtőcsapatot mindig egy állatkerti állatorvos kíséri, aki gondoskodik minden egyes állat szükségleteiről és garantálja az állatok jólétét a teljes folyamat során.

LL: Hogyan képzeli el a Loro Parque jövőjét?

JA: Úgy képzelem el a Loro Parque, és a többi progresszív állatkert és akvárium jövőjét, hogy tiszteletben lesznek tartva a hatóságok és a közvélemény a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló óriási erőfeszítéseikért, kihalás szélén lévő fajok megmentésére összpontosító munkájukért.

Köszönöm az interjút Dr. Javier Almunia-nak, remélem szavai általam messzebbre jutnak, akár odáig, ahol a bolygó jövőjéről szóló döntéseket mérlegelik. Sok sikert a munkájában és köszönöm a park dolgozóinak is a mindennapos odaadó munkájukat.

Perhaps I could also give this title to my interview with Dr. Javier Almunia, who is the director of Loro Parque in Tenerife and doctor of marine sciences. He is a man who devotes all his attention and time to wildlife. Of course, the work of the park goes far beyond the possibilities offered by the island, in addition to the orcas or the parrots, this report will also discuss if we can rightly be afraid of climate change.

              

Lili Lajtár (LL): What is the biggest difficulty in creating a zoo?

Javier Almunia (JA): Currently the biggest difficulty in creating a zoo is the opposition from the anti-zoo groups that have created a bad reputation for zoos based in smear campaigns and biased information. Paradoxically, where the zoological gardens and aquariums are most needed to counter fight the global biodiversity crisis caused by the sixth mass extinction, when the global conservation organizations as IUCN or the Convention for Biological Diversity acknowledge the importance of ex situ conservation, when the experience and knowledge from zoo staff is most valuable, the animal rights organization are opposing the creation of zoos and aquariums.

LL: What is the most important thing, a zoo should pay attention to?

JA: In order to become an effective conservation tool, a zoo must focus in maximizing its conservation and research potential, while promoting environmental awareness and ensuring the maximum welfare of its animals. Since 1992 the World Association of Zoos and Aquariums (WAZA) set a clear heading for the zoos in order to help solve the environmental crisis, in the last decades it has become clear that this must be the main role of any zoo and aquarium. But this orientation will not be possible if the zoo do not guarantees the maximum welfare for all the animals.

LL: During the 50 years of Loro Parque's existence, what changes have been observed in relation to global warming?

JA: From its very conception Loro Parque was created as an animal embassy, a place to promote the protection of the nature. 50 years ago the very concept of global warming was not considered as one of the biggest problems for the biodiversity. During the 70s and 80s biodiversity loss was mainly produced by pollution and deforestation, and that was where the conservation actions promoted by Loro Parque were focusing. This situation has evolved and the global warming has become one of the biggest concerns globally in the last 20 years. When that happened Loro Parque started to promote the production of green energy, investing on its first solar power plant in 1999. Since then the renewable production of Loro Parque has grown to currently cover 100% of the energy consumption from its own solar and wild power plants, being the first zoological park worldwide reaching zero emissions by producing its own energy.

LL: How to save a species, that is on the brink of extinction?

JA: Saving a species on the brink of extinction is an extremely complicated question. First of all is necessary to determine the causes of the population decline and analyze if it is possible to correct of eliminate the threats and recover the population before is too late. Once the situation has been properly assessed it is necessary to plan carefully all the activities aimed to reduce threats and increase the population size, that can be done in multiple ways depending on each situation: habitat recovery, protected areas, breeding and reintroduction, environmental awareness, etc. Once the planing phase has been concluded it is necessary to implement all the necessary measures on the field, engaging the local population as much as possible to ensure success and long term capacity. After the implementation phase it is important to communicate the results, no matter if the final outcome is successful or not, any information will be useful for future conservation actions. And finally it is necessary to network with other organization and stakeholders to spread the outcomes of the conservation action. This process sometimes can take decades before the population recovers and the species is downgraded from the IUCN’s Red List.

LL: How can the decreasing natural habitats of species on the brink of extinction be protected?

JA: Habitat protection and recovery is one of the main tools in biodiversity conservation. The usual actions to preserve habitat are related with protected areas, that can be of different levels depending on the restrictions imposed to the use of the habitat. The conservation of important habitat can be driven from the administration and governments (top-down approach) or it can be also driven from the landowners or local communities (down-top approach). Both strategies have advantages and disadvantages and can be used alternatively or even coexist, but that should be analyzed for every specific conservation project. Apart from the use of protected areas, the habitat can be also protected with legislation and law enforcement, for example in the case of logging authorizations. In some cases religion or tribal regulations can be also very helpful to protect habitat loss.

LL: How does climate change and human activity affect aquatic creatures (e.g. orcas) and their environment? How can their effects be reduced or eliminated?

JA: Climatic change is going to affect dramatically to the marine ecosystems. The temperature rise is going to affect the primary production and consequently the whole trophic chain, but it will also promote deoxygenation of extense ocean regions that will reduce dramatically the amount of fish. There are also projections that predict a general reduction on the size of fish due to the raise in temperature and the metabolic effect on each individual fish. The temperate and cold regions (where orcas use to live) will be also constrained, reducing the available habitat for the marine mammals. And there are also predictions about changes in the ocean circulation even though the models are not precise enough to understand how that will affect the ecosystems exploited by the orcas. In conclusion orcas will be forced to adapt intense changes in the ecosystem and most probably migrate north to find severely reduced fish and marine mammal stocks to feed on. The only effective way to reduce this effects is reduce the CO₂ emissions as soon as possible and work to find viable ways to remove CO₂ from the atmosphere in the future.

LL: How can people be encouraged to love and respect nature?

JA: This is a very difficult question and may of us would love to have the answer. In 1972 the first Earth Summit in Stockholm identified the global environmental crisis for the first time and postulated that the only way to avoid this crisis would be to change people’s behavior on a global scale. I think this analysis still valid today, but we have failed to promote this change. The zoos and aquariums work to promote this global change through environmental education and awareness. The experts on Stockholm’s summit identified that environmental education would be the best way to achieve this change, and we should continue promoting this love and respect to achieve it.

LL: Which species have the smallest population in the wild, which can be found in Loro Parque for species conservation?

JA: Loro Parque breeds regularly the Blue-Throated Macaw (Ara glaucogularis) a species that is estimated to have a wild population around 400 individuals. Loro Parque Fundación has an active project in Bolivia to preserve this species since 22 years and we have invested over 2 million dollars to downgrade this species from the IUCN’s Red List. The population is now growing slightly and our foundation has established on going habitat restauration actions that hopefully will support this positive trend.

LL: How do animals react to visitors?

JA: The reaction of animals to visitors depends very much on the species and even on the individual. Generally speaking the animals ignore de visitors, some of them are curious and a few individuals are even interacting or playing with them, trying to catch their attention. It has been scientifically proven that individual animals might have character or “personality” and in some cases they might be curious enough to try to catch the attention of the visitors.

LL: What effect do Tenerife's wildlife have on the zoo's creatures? (e.g. the appearance of a plant or an insect living in Tenerife on the lion’s area)

JA: In general, the appearance of plants or animals in the animal facilities is enriching for the animals. Some predators might have their predatory instinct activated by a bird or an insect, and display hunting behaviors. Other animals would simply observe or play, exploring the variability introduced by an unexpected visitor in the facility. In some cases we introduce this new plants to promote roaming or foraging behavior in the herbivorous species and they are always accepted with curiosity.

LL: How are animals collected for zoos for species conservation?

JA: Zoos and aquariums obtain their animals mainly by breeding or exchange between institutions. If in some particular situations there is a need to collect animals from the wild in order to establish an ex situ population for a conservation project this is done with an authorization issued by the environmental administration. The authorization establishes the limitations and procedures for the capture, to guarantee the welfare of the individuals that will be collected. In this cases the collection team is always integrated by a zoo veterinary who takes care of the needs of each animal and guarantees animal welfare during the whole process.

LL: How do you imagine the future of Loro Parque?

JA: I imagine a future were Loro Parque and the rest of the progressive zoos and aquariums are respected by the authorities and the general public for their enormous effort to preserve biodiversity, and can focus their work in saving species from the brink of extinction.

Thank you Dr. Javier Almunia for the interview, I hope your words will reach further, even to the point where decisions about the future of the planet are being considered. Good luck in your work and thanks to the park employees for their dedicated work every day.

Van egy ember, aki a forró sivatagi homokban állva esetleg egy sebes sodrású gleccserpatak vizében gázolva vagy akár egy végtelennek tűnő motorozás közben megpihenve is képes élményekről beszélni a kamerába. Ő Ryan Pyle. A kalandor, aki nem csak megéli helyszínei nehézségekbe csomagolt gyönyörűségét, de képes át is adni azt a nézőinek. Egyszerre utazó, filmes, fotós, túlélőember és az adott témában mindig felkészült szakember, akinek filmjeit nézve vele együtt járhatunk be egy kulturális és spirituális utazást. Magyarországon a Vadregényes túrák (Extreme Treks) című ismeretterjesztő sorozatban találkozhatunk vele, ahol részről-részre és évadról-évadra barangolhatunk be vele számunkra ismeretlen tájakat. Megtisztelve érzem magam, hogy interjút készíthettem vele és a remélhetőleg érdekes kérdéseimre szerintem mindenki számára lenyűgöző válaszokat kaphattam.

Lajtár Lili (LL): Kinek vagy minek a hatására választotta ezt a kalandokkal teli életutat?

Ryan Pyle (RP): Nem igazán tudom. Amikor 22 éves voltam és a kanadai Torontóból, ahol születtem, Kínába költöztem, senki nem befolyásolt igazán, hogy meghozzam ezt a döntést. Nem ismertem senkit, aki korábban Kínába költözött volna. A kétezres évek elején volt ez. Nem voltam kifejezetten lelkes kaland tévénéző és senki sem volt a környezetemben, aki korábban ilyen utazásokat tett volna, vagy a világ egy teljesen más részére költözött volna. Azt hiszem, bármi is történt a karrieremben ezután, sok évig újságíró voltam Kínában, majd utána a televíziózáshoz kerültem, de azt hiszem, minden valójában azzal az első Kínába költözéssel kezdődött és nem gondololm, hogy bárki hatással lett volna rám. Csak ki akartam jutni Kanadából és nagyon szerettem volna olyan helyekre utazni, melyek igazán másak. Ezért azt hiszem, az a dolog, ami hatással volt rám, az a vágy, hogy teljesen más környezet, életmód, kultúra, nyelv, konyha vegyen körül. Egyszerűen úgy éreztem, hogy Kína a legtávolabbi cél, ahol megtalálhatom, amit igazán keresek.

LL: Milyen célokat szeretne elérni az ismeretterjesztő sorozataival?

RP: Azt hiszem, 2010-ben kezdtem el a kalandokról szóló televíziós műsorok és dokumentumfilmek készítését és mindig az volt a cél, hogy valódi rajongóim legyenek, hogy olyan helyeket lássanak, amilyenek azok valójában, hogy ne legyen szenzációhajhászás a dokumentumfilmjeimben. Csak azt akartam, hogy rólam szóljanak, amint épp ellátogatok egy helyre, ahol körülöttünk emberek élik a mindennapjaikat, akikkel megtalálom a megfelelő hangot. Hogy hogyan utazok, lépek kapcsolatba emberekkel, hogyan látnak engem a nézők, ezek mind-mind nagyon-nagyon fontosak. A legfontosabb célom az volt, amit kitűztem magam elé, hogy csodálatos helyekre látogassak el és fedezzem fel őket és a lehető leghitelesebb módon feltárjam a környezetre adott reakciómat ezen helyeken.

LL: Mi motiválja Önt a legjobban a dokumentumfilmkészítés terén?

RP: Egyszerűen nagyon szeretek történetet mesélni. Azt gondolom, hogy aki dokumentumfilmes, annak szeretnie kell a történetmesélést, az emberekkel való találkozást és történeteik elmesélését. Szerintem ez a legizgalmasabb! Tehát, ami motivál, az az, hogy minden nap felébredek, új helyen vagyok, új dolgokat láthatok és új embereket ismerhetek meg. Szóval ez az, amit élvezek és tarja bennem a lelket.

LL: Találkozott kalandjai során olyan élőlényekkel, melyek szokatlanok voltak az Ön számára? Ha igen, melyek ezek?

RP: Igen, azt hiszem. Egyszer Pápua Új-Guineában jártunk az Vadregényes túrák (Extreme Treks) egyik részében és azok, akik esetleg nem ismerik, Pápua Új-Guinea Ausztráliától északkeletre található és itt terülnek el a legmélyebb és legsűrűbb esőerdők a világon. És, igen, nagyon sok fura pókot és bogarat láttunk itt. Hogy pontosan mik voltak, abban nem vagyok 100%-ban biztos. Az idegenvezetők azt mondták, hogy ezek a bizarr élőlények csak itt találhatóak. Láttunk egészen nagy méretű pókokat is, ami nem volt túl jó hír, ugyanis nem vagyok egy nagy pókrajongó.

LL: Nem viseli meg a szervezetét a különféle helyekhez való alkalmazkodás?

RP: Úgy érzem, fizikailag elég erős a testem, de évről évre öregszem. Volt, hogy nagyon meleg helyen, például a jordániai Wadi Rum sivatagban, ahol a hőmérséklet 45 Celsius fok volt, forgattuk a Vadregényes túrák (Extreme Treks) egyik részét. De forgattunk az argentínai Aconcagua csúcson is egy másik Vadregényes túra részt, ott a hőmérséklet -40 Celsius fok volt. Nyilvánvalóan nagyon fontos a jó felszerelés, a biztonság. Jó kilépni a komfortzónából, de egyúttal még sem jó, ha ezzel kockáztatjuk az egészségünket. Tehát valóban alkamazkodnunk kell és elfogadni az ezzel járó kockázatot, mert nincs értelme azt mondani, hogy tudunk alkalmazkodni a különböző helyekhez, környezethez, ha közben meg elveszítjük például az ujjainkat vagy hasonlók. Ez elég ijesztő…

LL: A világ sok pontján megfordult már az élete során. Milyennek látja az emberek hozzáállását a természethez? Mennyire nyitottak az őket körülvevő világra?

RP: Úgy érzem, ez két különböző kérdés. Szóval sok helyen jártam a világban és az emberek hozzáállása a természethez teljesen más és más. A nagyvárosokban élő emberek nem igazán tisztelik a természetet, de akik kint élnek a természetben, nyilvánvalóan nagyon tisztelik, mert körülveszi az életüket, az évszakok, a folyó, a hó, a gleccserek és minden ilyesmi. De igen, nincs egységes válasz arra a kérdésre, hogy hogyan vélekednek az emberek a természetről. És azt hiszem, ezért van olyan sok nehézségünk, nem tudunk egyetlen bolygóként egyesülni és összefogni, hogy valódi megoldásokat találjunk az üvegházhatású gázokra és az ehhez hasonló dolgokra, vagy a szennyezéskorlátozásra. Mert mindannyian teljesen eltérően viszonyulunk a természethez. Ha egy hegyi faluban élsz Kínában, akkor teljesen másként viszonyulsz valakihez, aki a Csendes-óceán egy kis szigetén él. Mert ahogy a víz emelkedik az elkövetkező néhány évben, ahogy a hőmérséklet emelkedik és a hósapkák elolvadnak Grönlandon, az Északi-sarkon és a Déli-sarkon, akkor ha egy kis kínai hegyi faluban tartózkodsz, ez nem igazán lényeges számodra. De ha a szigetedet felemészti a víz, vagy ha az országod már nem létezik miatta, akkor igenis más a helyzet. Szóval nagyon érdekes szituáció. Azt gondolom, hogy senkinek nincs ugyanolyan hozzáállása a természethez, és mindenki nagyon más szemszögből közelíti meg ezt a témát. Szóval szerintem ez nagyon nagy kihívás tud lenni. És mennyire nyitottak az őket körülvevő világra? Igen, sokan nem nyitottak a körülöttük lévő világra. Tehát nagyon sokan a világtól távol, teljesen a saját buborékukban élnek, élik mindennapjaikat, és nem igazán kapcsolódnak a világ sok más eleméhez. Viszont más emberek sokkal jobban kapcsolódhatnak az őket körülvevő világhoz a turizmuson vagy a látogatókon keresztül. Tehát attól függ ez az egész, hogy mennyire távoliak.

LL: Mint fotós, mit gondol, hogyan lehet a legjobb pillanatot elkapni fotózás közben? Mire kell figyelni?

RP: Fotósként úgy gondolom, hogy az élet és az emberek megörökítésének legjobb módja, ha hagyod, hogy mindenki jól megismerjen téged és mindenki igazán magába szívja a gondolatot, hogy ott vagy. Aztán egy idő után egészen természetes módon kezdik el végezni a napi munkájukat, a mindennapi életüket. Szerintem ez az, amit a legjobban megörökíthetünk, mert úgy gondolom, fotósként és dokumentumfilmes fotósként, ami voltam sok éven át, hogy mindenki szeretné megörökíteni azokat az embereket, akik a leghitelesebb életüket élik, és úgy, mintha ők maguk nem lennének ott. És azt hiszem, hogy igazán oda kell figyelnünk arra, hogy a fotós hogyan lép kapcsolatba az őt körülvevő környezettel, és ez hogyan változtatja meg a környezetet. Dokumentumfilmes fotósként tehát mindig olyan környezetben szeretek lenni és fényképezni, amelyet nem változtatok meg. Azt akarom, hogy természetes és folyékony legyen. Ezt a kifejezést nagyon gyakran használják. Mintha légy akarnál lenni a falon, akit senki sem ismer fel. És csak nézed, ahogy mindenki mindent megtesz, amit általában akkor is tenne, ha te nem lennél ott. Szóval szerintem ez az egyik legfontosabb dolog.

LL: Gondolja, hogy a bolygó megmenthető a globális felmelegedés fogságából? Tapasztalja-e az éghajlatváltozás hatásait a vadonban?

RP: Igazán nem tudom, hogy meg lehet-e menteni minket a globális felmelegedéstől. Nehéz mindent megérteni ezzel a témával kapcsolatban. Teljesen világos, hogy a bolygó felmelegszik. Teljesen világos, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása óriási probléma, és határozottan a vadonban tapasztaljuk meg az éghajlatváltozás hatásait. A gleccserek olvadnak, az biztos. Nagyon kevés gleccser maradt mára Svájcban, mely országon még 2020-ban átsétáltam a Vadregényes túrák (Extreme Treks) dupla rész forgatása során, és voltak helyek, ahol a gleccserek sok esetben visszahúzódtak vagy eltűntek. Szóval ez óriási probléma. De igen, egyszerűen nem tudom. Rövid távon a világ valószínűleg sokkal melegebb lesz, mielőtt lehűlne. De lehet, hogy 100 vagy 200 év múlva lesz egy lehűlési ciklusunk, és akkor a gleccserek visszatérnek. Úgy gondolom, hogy van egy természetes fűtési és hűtési ciklus a bolygónkon, ha végignézzük a történelmünket. De világos, hogy, ami most történik, az is meglehetősen veszélyes és egészen egyedi a hőmérséklet-emelkedés intenzitása miatt, és amiatt, hogy valójában mi történik az emberekkel, akik beleavatkoznak a klímaváltozásba. Szóval, igen, nem hiszem, hogy a következő néhány év jobb lesz, mint ahol most vagyunk. Látom, hogy egyre rosszabb a helyzet, és azt hiszem, ez az egész csak a kapzsiságról szól, igaz? Mert senki nem akarja csökkenteni a kibocsátásait, senki sem akarja csökkenteni a nehéziparát, senki sem akarja csökkenteni a szállítását. Azt hiszem, csak nagyobb lesz a felmelegedés és több lesz az üvegházhatású gáz. És persze a népesség is nagy probléma. Úgy értem, minél többen vagyunk, annál több energiát fogyasztunk, annál több fűtésre van szükségünk, és annál több autóval közlekedünk. Jelenleg 8 milliárd ember él a Földön. Néhány hónapja léptük át ezt a határt. Szóval ez is egy kicsit aggasztó. Szerintem összefüggés van a népességnövekedés és a globális felmelegedés között, mert minél többen vagyunk, annál több embernek van szüksége holmira, legyen szó élelmiszerről, áramról, közlekedésről, nehéziparról. Mindezek a dolgok szerintem a népességgel is összefüggenek.

LL: Járt már Magyarországon? Ha nem, akkor szívesen felfedezné a vad tájait?

RP: Még nem jártam Magyarországon, és igen, nagyon szeretném felfedezni a vad tájait. Nem sokat jártam Európában, ezért jó lenne elmenni és felfedezni Magyarországot. Ez fantasztikus lenne.

LL: Egyre gyakrabban találkozok a digitális világ térhódításának növekvő mértékével, mely egyre több fiatalt szippant be és emiatt egyre kevesebb időt töltenek a természet adta csodás világ megismerésével. Ez csak az én tapasztalatom. Ön hogy vélekedik erről? Gondolja, hogy motiválttá lehetne tenni a jövő generációját a környezetük felfedezésére?

RP: Igen, sok fiatalt látok, akik teljesen a képernyők rabjaivá váltak. Rengeteg laptop, telefon, tablet, vagy például videó, szórakozás, kép áll rendelkezésünkre, és mindezek felemésztik az időnket, Szóval igen, ez egy nagy probléma. És el sem tudom mondani, milyen jó utazni és félrerakni a mobiltelefont egy hétig, vagy egy hétig sátorban lakni, vagy csak olyan helyen lakni, ahol nincs lehetőség töltésre és nem tudod elővenni a telefonod. Az ilyen pillanatok nagyon szépek. Szóval ezt nagyon nagyra értékelem. És nem tudom, hogy a következő generáció motiválható-e a természet felfedezésére. Pedig úgy gondolom, hogy óriási egészségügyi előnyökkel jár a természetben való tartózkodás és a digitális világ elkerülése. Úgy gondolom, hogy sok mindent el lehet mondani a digitális méregtelenítésről, a természetben eltöltött idő nagyon jótékony hatással lehet az emberek mentális és fizikai egészségére. Úgy gondolom tehát, hogy ha jobban megértjük az egészségügyi tényezőt, akkor talán megpróbálhatunk több embert motiválni arra, hogy lépjenek ki a természetbe és fedezzék fel környezetüket.

LL: Van olyan dolog, amit esetleg hiányol az életéből? Ha tehetné, hova utazna el szívesen és miért?

RP: Azt hiszem, a legnagyobb dolog, ami hiányzik az életemből az, hogy visszatérjek a filmezéshez és a kalandokról szóló műsorok készítéséhez. Tehát azok számára, akik esetleg nem tudják teljesen, nagyon elfoglaltak voltunk a világban való utazással, sok-sok éven át tartalmakat készítve olyan embereknek, mint a BBC és a Discovery Channel. Aztán 2020-ban nyilvánvalóan megtörtént a COVID, és abba kellett hagynunk a forgatást, és valójában az elmúlt három évben (két és fél évben) egyáltalán nem forgattunk. Hú, már majdnem három év! Szóval nagyon szeretnék visszatérni a filmezéshez és a kalandokról szóló műsorok készítéséhez szerte a világon, ami nagyon boldoggá tesz.

LL: Mi a legfontosabb üzenete a fiatalok felé?

RP: Csak menj ki! Menj ki és csinálj dolgokat a szabadban! Csinálj dolgokat a szabadban! Szerintem nagyon fontos a szabadban lenni és élvezni a természetet. Csak menj ki!

Minden egyes ember nevében köszönöm az életéből erre az interjúra szánt időt, Ryan-nek a színes és informatív válaszokat, az olvasóknak a figyelmes és befogadó olvasást és magamnak, hogy kapocs lehettem köztük. A világunk még közel sincs felfedezve, van mit tennünk és sose feledjük, hogy minden tettünkkel világot is váltunk, egy új nézőpontot mindig biztosan megismerünk. Tisztelt Ryan Pyle, köszönöm és csak így tovább!