Talán ezt a címet is adhatnám Dr. Javier Almunia-val készített interjúmnak, aki a tenerifei Loro Parque igazgatója, tengerbiológus. Ő az az ember, aki minden figyelmét és idejét a vadon élő állatoknak szenteli. Persze a park munkája bőven túlmutat a sziget kínálta lehetőségeken, az orkák vagy éppen a papagájok mellett arról is szó esik majd ebben a riportban, hogy jogosan félhetünk-e a klímaváltozástól.
Lajtár Lili (LL): Mi a legnagyobb nehézség egy állatkert kialakításában?
Javier Almunia (JA): Jelenleg az állatkert létrehozásának legnagyobb nehézségét az állatkertellenes csoportok ellenállása jelenti, melyek rossz hírnevet keltettek az állatkertek kapcsán rágalomkampányok és elfogult információk alapján. Paradox módon ez ott fordul elő, ahol a legnagyobb szükség van az állatkertekre és akváriumokra a hatodik tömeges kihalás okozta globális biodiverzitás-válság leküzdéséhez, amikor a globális természetvédelmi szervezetek, mint az IUCN vagy a Biológiai sokféleségről szóló egyezménye (riói egyezmény) elismerik az ex situ megőrzés fontosságát, amikor az állatkert dolgozóinak a tapasztalatai és tudása a legértékesebbek, az állatvédő szervezet ellenzi az állatkertek és akváriumok létrehozását.
LL: Mi a legfontosabb, amire egy állatkertnek oda kell figyelnie?
JA: Ahhoz, hogy hatékony természetvédelmi eszközzé válhasson, az állatkertnek arra kell összpontosítania, hogy maximalizálja védelmi és kutatási potenciálját, miközben előmozdítja a környezettudatosságot és biztosítja állatai maximális jólétét. 1992 óta az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) határozott irányvonalat jelölt ki az állatkertek felé a környezeti válság megoldása érdekében, az elmúlt évtizedekben világossá vált, hogy minden állatkertnek és akváriumnak ez kell, hogy legyen a fő feladata. De ez az irány-meghatározás nem lehetséges, ha az állatkert nem garantálja az összes állat maximális jólétét.
LL: Loro Parque 50 éves fennállása alatt milyen változások voltak megfigyelhetőek a globális felmelegedés kapcsán?
JA: A Loro Parque már a kezdetektől fogva állat nagykövetségként jött létre, amely a természet védelmét szolgálja. 50 évvel ezelőtt a globális felmelegedés fogalmát nem tekintették a biodiverzitás egyik legnagyobb problémájának. A 70-es és 80-as években a biológiai sokféleség csökkenését főként a szennyezés és az erdőirtás okozta, és erre összpontosítottak a Loro Parque által támogatott védelmi intézkedések. Ez a helyzet átalakult, és a globális felmelegedés az elmúlt 20 év egyik legnagyobb globális aggályává vált. Amikor ez megtörtént, a Loro Parque elkezdte a zöld energia termelését népszerűsíteni, és 1999-ben beruházott első naperőművébe. Azóta a Loro Parque megújuló termelése úgy nőtt, hogy jelenleg az energiafelhasználás 100%-át saját nap- és vadenergiájából fedezi. Ezáltal ez az első állatkert a világon, amely saját energiatermeléssel elérte a nulla kibocsátást.
LL: Hogyan lehet megmenteni egy kihalás szélén lévő fajt?
JA: Egy kihalás szélén álló faj megmentése rendkívül bonyolult kérdés. Mindenekelőtt meg kell határozni a populáció csökkenésének okait, és elemezni kell, hogy lehetséges-e a veszélyek korrigálása, megszüntetése és a populáció helyreállítása, amíg nem késő. A helyzet megfelelő felmérése után gondosan meg kell tervezni a fenyegetések csökkentését és a populáció méretének növelését célzó tevékenységeket, amelyek az egyes helyzetektől függően többféleképpen is megvalósíthatók: élőhelyek helyreállítása, védett területek létrehozása, szaporítás és visszatelepítés, környezettudatosság. stb. A tervezési szakasz befejezése után minden szükséges intézkedést végre kell hajtani a helyszínen, a helyi lakosság lehető legnagyobb mértékű bevonásával a siker és a hosszú távú kapacitás biztosítása érdekében. A megvalósítási szakasz után fontos az eredmények közlése, függetlenül attól, hogy a végeredmény sikeres-e vagy sem, minden információ hasznos lesz a jövőbeni természetvédelmi tevékenységekhez. És végül kapcsolatba kell lépni más szervezetekkel és érdekelt felekkel, hogy elterjesszék a természetvédelmi akció eredményeit. Ez a folyamat néha évtizedekig is eltarthat, míg a populáció helyreáll, és a faj lekerül az IUCN Vörös Listájáról.
LL: Hogyan lehet megóvni a kihalás szélén lévő fajok zsugorodó természetes élőhelyeit?
JA: Az élőhelyek védelme és helyreállítása a biodiverzitás megőrzésének egyik fő eszköze. A szokásos élőhelymegőrzési intézkedések a védett területekhez kapcsolódnak, amelyek az élőhely használatára vonatkozó korlátozásoktól függően különböző szintűek lehetnek. A fontos élőhelyek megőrzése függ a közigazgatástól és a kormányoktól (felülről lefelé irányuló megközelítés), vagy a földtulajdonosoktól vagy a helyi közösségektől is (lentről felfelé irányuló megközelítés). Mindkét stratégiának megvannak az előnyei és hátrányai, és felváltva, vagy akár egymás mellett is használhatók, de ezt minden konkrét természetvédelmi projektnél elemezni kell. Az élőhely a védett területek hasznosítása mellett jogszabályi és rendészeti úton is védhető, például fakitermelési engedélyek esetén. Egyes esetekben a vallási vagy törzsi szabályok is nagyon hasznosak lehetnek az élőhelyek elvesztésének védelmében.
LL: Az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hogyan hat a vízi élőlényekre (pl. orkákra) és a környezetükre? Hogyan lehet csökkenteni vagy megszüntetni a hatásukat?
JA: Az éghajlatváltozás drámai hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra. A hőmérséklet emelkedése hatással lesz az elsődleges termelésre, és ennek következtében az egész trofikus láncra, de elősegíti a kiterjedt óceáni területek deoxigenáltságá is, ami drámai mértékben csökkenti a halak mennyiségét. Vannak olyan előrevetítések is, amelyek a halak méretének általános csökkenését jósolják a hőmérséklet emelkedése és az egyes halakra gyakorolt anyagcserehatások miatt. A mérsékelt és hideg területek (ahol az orkák élnek) szintén korlátozottak lesznek, csökkentve a tengeri emlősök számára elérhető élőhelyeket. És vannak előrejelzések az óceáni áramlás változásaival kapcsolatban is, bár a modellek nem elég pontosak ahhoz, hogy megértsük, ez hogyan érinti majd az orkák által hasznosított ökoszisztémákat. Összefoglalva, az orkák kénytelenek lesznek alkalmazkodni az ökoszisztéma intenzív változásaihoz, és valószínűleg északra fognak vándorolni, hogy súlyosan csökkent hal- és tengeri emlősállományt találjanak, amelyekből táplálkozhatnak. E hatások csökkentésének egyetlen hatékony módja a CO2 -kibocsátás mielőbbi csökkentése és a CO2 légkörből való jövőbeli eltávolításának életképes módjainak megtalálása.
LL: Milyen módon lehet az embereket a természet szeretetére és tiszteletére ösztönözni?
JA: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és talán szívesen kapnánk meg rá a választ. 1972-ben Stockholmban az első Föld-csúcstalálkozón azonosították először a globális környezeti válságot, és azt feltételezték, hogy a válság elkerülésének egyetlen módja az emberek viselkedésének globális szintű megváltoztatása. Úgy gondolom, hogy ez az elemzés ma is érvényes, de nem sikerült előremozdítanunk ezt a változást. Az állatkertek és akváriumok a környezeti nevelés és tudatosság elősegítése érdekében dolgoznak ezen a globális változáson. A stockholmi csúcstalálkozó szakértői megállapították, hogy a környezeti nevelés lenne a legjobb módja ennek a változásnak, és továbbra is támogatnunk kellene ezt a szeretetet és tiszteletet a természet felé, hogy ezt elérjük.
LL: Mely fajok állománya a legkisebb a vadonban, melyek megtalálhatóak a Loro Parque-ban fajmegőrzés céljából?
JA: A Loro Parque rendszeresen tenyészti a kéktorkú arát (Ara glaucogularis), amely faj a becslések szerint körülbelül 400 egyedből áll. A Loro Parque Fundación-nak 22 éve aktív projektje van Bolíviában ennek a fajnak a megőrzésére, és több mint 2 millió dollárt fektettünk be, hogy leminősítsük ezt a fajt az IUCN Vörös Listájáról. A populáció enyhén növekszik, és alapítványunk olyan élőhely helyreállítási akciókra alapozott, amelyek remélhetőleg támogatják ezt a pozitív tendenciát.
LL: Hogyan viszonyulnak az állatok a látogatókhoz?
JA: Az állatok látogatókkal szembeni reakciója nagyban függ a fajtól, sőt az egyedtől is. Általánosságban elmondható, hogy az állatok figyelmen kívül hagyják a látogatókat, némelyikük kíváncsi, és néhány egyed még interakcióba is lép vagy játszik velük, megpróbálva felkelteni a figyelmüket. Tudományosan bebizonyosodott, hogy az egyes állatoknak lehet karakterük vagy „személyiségük”, és bizonyos esetekben elég kíváncsiak lehetnek ahhoz, hogy megpróbálják felkelteni a látogatók figyelmét.
LL: Milyen hatással vannak a tenerifei vadvilág képviselői az állatkert élőlényeire? (Pl. egy Tenerifén előforduló növény vagy ízeltlábú megjelenése az oroszlán kifutójában)
JA: Általánosságban elmondható, hogy a növények vagy állatok megjelenése az állattartó létesítményekben gazdagítja az állatok környezetét. Egyes ragadozók ragadozó ösztönét egy madár vagy egy rovar aktiválhatja, és vadászó viselkedést mutatnak. Más állatok egyszerűen csak megfigyelik vagy játszanak velük, és felfedezik a változatosságot, amelyet egy váratlan látogató vezet be a létesítménybe. Egyes esetekben azért vezetjük be ezt az új növényt, hogy elősegítsük a növényevő fajok barangolási vagy táplálékkeresési viselkedését, és mindig kíváncsian fogadják őket.
LL: Hogyan történik az állatok begyűjtése az állatkertek számára fajmegőrzés céljából?
JA: Az állatkertek és akváriumok főként tenyésztéssel vagy intézmények közötti cserével szerzik be állataikat. Ha bizonyos helyzetekben szükség van a vadon élő állatok begyűjtésére egy védelmi projekt ex situ populációjának létrehozása érdekében, ez a környezetvédelmi hatóság engedélyével történik. Az engedély meghatározza az elfogás korlátozásait és eljárásait, hogy garantálja a begyűjtendő egyedek jólétét. Ebben az esetben a gyűjtőcsapatot mindig egy állatkerti állatorvos kíséri, aki gondoskodik minden egyes állat szükségleteiről és garantálja az állatok jólétét a teljes folyamat során.
LL: Hogyan képzeli el a Loro Parque jövőjét?
JA: Úgy képzelem el a Loro Parque, és a többi progresszív állatkert és akvárium jövőjét, hogy tiszteletben lesznek tartva a hatóságok és a közvélemény a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló óriási erőfeszítéseikért, kihalás szélén lévő fajok megmentésére összpontosító munkájukért.
Köszönöm az interjút Dr. Javier Almunia-nak, remélem szavai általam messzebbre jutnak, akár odáig, ahol a bolygó jövőjéről szóló döntéseket mérlegelik. Sok sikert a munkájában és köszönöm a park dolgozóinak is a mindennapos odaadó munkájukat.