https://folia.nhmus.hu/sites/default/files/nhmusfiles/2023/3_Szenasi_Folia2023.pdf

 

         

Talán ezt a címet is adhatnám Dr. Javier Almunia-val készített interjúmnak, aki a tenerifei Loro Parque igazgatója, tengerbiológus. Ő az az ember, aki minden figyelmét és idejét a vadon élő állatoknak szenteli. Persze a park munkája bőven túlmutat a sziget kínálta lehetőségeken, az orkák vagy éppen a papagájok mellett arról is szó esik majd ebben a riportban, hogy jogosan félhetünk-e a klímaváltozástól.

              

Lajtár Lili (LL): Mi a legnagyobb nehézség egy állatkert kialakításában?

Javier Almunia (JA): Jelenleg az állatkert létrehozásának legnagyobb nehézségét az állatkertellenes csoportok ellenállása jelenti, melyek rossz hírnevet keltettek az állatkertek kapcsán rágalomkampányok és elfogult információk alapján. Paradox módon ez ott fordul elő, ahol a legnagyobb szükség van az állatkertekre és akváriumokra a hatodik tömeges kihalás okozta globális biodiverzitás-válság leküzdéséhez, amikor a globális természetvédelmi szervezetek, mint az IUCN vagy a Biológiai sokféleségről szóló egyezménye (riói egyezmény) elismerik az ex situ megőrzés fontosságát, amikor az állatkert dolgozóinak a tapasztalatai és tudása a legértékesebbek, az állatvédő szervezet ellenzi az állatkertek és akváriumok létrehozását.

LL: Mi a legfontosabb, amire egy állatkertnek oda kell figyelnie?

JA: Ahhoz, hogy hatékony természetvédelmi eszközzé válhasson, az állatkertnek arra kell összpontosítania, hogy maximalizálja védelmi és kutatási potenciálját, miközben előmozdítja a környezettudatosságot és biztosítja állatai maximális jólétét. 1992 óta az Állatkertek és Akváriumok Világszövetsége (WAZA) határozott irányvonalat jelölt ki az állatkertek felé a környezeti válság megoldása érdekében, az elmúlt évtizedekben világossá vált, hogy minden állatkertnek és akváriumnak ez kell, hogy legyen a fő feladata. De ez az irány-meghatározás nem lehetséges, ha az állatkert nem garantálja az összes állat maximális jólétét.

LL: Loro Parque 50 éves fennállása alatt milyen változások voltak megfigyelhetőek a globális felmelegedés kapcsán?

JA: A Loro Parque már a kezdetektől fogva állat nagykövetségként jött létre, amely a természet védelmét szolgálja. 50 évvel ezelőtt a globális felmelegedés fogalmát nem tekintették a biodiverzitás egyik legnagyobb problémájának. A 70-es és 80-as években a biológiai sokféleség csökkenését főként a szennyezés és az erdőirtás okozta, és erre összpontosítottak a Loro Parque által támogatott védelmi intézkedések. Ez a helyzet átalakult, és a globális felmelegedés az elmúlt 20 év egyik legnagyobb globális aggályává vált. Amikor ez megtörtént, a Loro Parque elkezdte a zöld energia termelését népszerűsíteni, és 1999-ben beruházott első naperőművébe. Azóta a Loro Parque megújuló termelése úgy nőtt, hogy jelenleg az energiafelhasználás 100%-át saját nap- és vadenergiájából fedezi. Ezáltal ez az első állatkert a világon, amely saját energiatermeléssel elérte a nulla kibocsátást.

LL: Hogyan lehet megmenteni egy kihalás szélén lévő fajt?

JA: Egy kihalás szélén álló faj megmentése rendkívül bonyolult kérdés. Mindenekelőtt meg kell határozni a populáció csökkenésének okait, és elemezni kell, hogy lehetséges-e a veszélyek korrigálása, megszüntetése és a populáció helyreállítása, amíg nem késő. A helyzet megfelelő felmérése után gondosan meg kell tervezni a fenyegetések csökkentését és a populáció méretének növelését célzó tevékenységeket, amelyek az egyes helyzetektől függően többféleképpen is megvalósíthatók: élőhelyek helyreállítása, védett területek létrehozása, szaporítás és visszatelepítés, környezettudatosság. stb. A tervezési szakasz befejezése után minden szükséges intézkedést végre kell hajtani a helyszínen, a helyi lakosság lehető legnagyobb mértékű bevonásával a siker és a hosszú távú kapacitás biztosítása érdekében. A megvalósítási szakasz után fontos az eredmények közlése, függetlenül attól, hogy a végeredmény sikeres-e vagy sem, minden információ hasznos lesz a jövőbeni természetvédelmi tevékenységekhez. És végül kapcsolatba kell lépni más szervezetekkel és érdekelt felekkel, hogy elterjesszék a természetvédelmi akció eredményeit. Ez a folyamat néha évtizedekig is eltarthat, míg a populáció helyreáll, és a faj lekerül az IUCN Vörös Listájáról.

LL: Hogyan lehet megóvni a kihalás szélén lévő fajok zsugorodó természetes élőhelyeit?

JA: Az élőhelyek védelme és helyreállítása a biodiverzitás megőrzésének egyik fő eszköze. A szokásos élőhelymegőrzési intézkedések a védett területekhez kapcsolódnak, amelyek az élőhely használatára vonatkozó korlátozásoktól függően különböző szintűek lehetnek. A fontos élőhelyek megőrzése függ a közigazgatástól és a kormányoktól (felülről lefelé irányuló megközelítés), vagy a földtulajdonosoktól vagy a helyi közösségektől is (lentről felfelé irányuló megközelítés). Mindkét stratégiának megvannak az előnyei és hátrányai, és felváltva, vagy akár egymás mellett is használhatók, de ezt minden konkrét természetvédelmi projektnél elemezni kell. Az élőhely a védett területek hasznosítása mellett jogszabályi és rendészeti úton is védhető, például fakitermelési engedélyek esetén. Egyes esetekben a vallási vagy törzsi szabályok is nagyon hasznosak lehetnek az élőhelyek elvesztésének védelmében.

LL: Az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hogyan hat a vízi élőlényekre (pl. orkákra) és a környezetükre? Hogyan lehet csökkenteni vagy megszüntetni a hatásukat?

JA: Az éghajlatváltozás drámai hatással lesz a tengeri ökoszisztémákra. A hőmérséklet emelkedése hatással lesz az elsődleges termelésre, és ennek következtében az egész trofikus láncra, de elősegíti a kiterjedt óceáni területek deoxigenáltságá is, ami drámai mértékben csökkenti a halak mennyiségét. Vannak olyan előrevetítések is, amelyek a halak méretének általános csökkenését jósolják a hőmérséklet emelkedése és az egyes halakra gyakorolt anyagcserehatások miatt. A mérsékelt és hideg területek (ahol az orkák élnek) szintén korlátozottak lesznek, csökkentve a tengeri emlősök számára elérhető élőhelyeket. És vannak előrejelzések az óceáni áramlás változásaival kapcsolatban is, bár a modellek nem elég pontosak ahhoz, hogy megértsük, ez hogyan érinti majd az orkák által hasznosított ökoszisztémákat. Összefoglalva, az orkák kénytelenek lesznek alkalmazkodni az ökoszisztéma intenzív változásaihoz, és valószínűleg északra fognak vándorolni, hogy súlyosan csökkent hal- és tengeri emlősállományt találjanak, amelyekből táplálkozhatnak. E hatások csökkentésének egyetlen hatékony módja a CO₂ -kibocsátás mielőbbi csökkentése és a CO₂ légkörből való jövőbeli eltávolításának életképes módjainak megtalálása.

LL: Milyen módon lehet az embereket a természet szeretetére és tiszteletére ösztönözni?

JA: Ez egy nagyon nehéz kérdés, és talán szívesen kapnánk meg rá a választ. 1972-ben Stockholmban az első Föld-csúcstalálkozón azonosították először a globális környezeti válságot, és azt feltételezték, hogy a válság elkerülésének egyetlen módja az emberek viselkedésének globális szintű megváltoztatása. Úgy gondolom, hogy ez az elemzés ma is érvényes, de nem sikerült előremozdítanunk ezt a változást. Az állatkertek és akváriumok a környezeti nevelés és tudatosság elősegítése érdekében dolgoznak ezen a globális változáson. A stockholmi csúcstalálkozó szakértői megállapították, hogy a környezeti nevelés lenne a legjobb módja ennek a változásnak, és továbbra is támogatnunk kellene ezt a szeretetet és tiszteletet a természet felé, hogy ezt elérjük.

LL: Mely fajok állománya a legkisebb a vadonban, melyek megtalálhatóak a Loro Parque-ban fajmegőrzés céljából?

JA: A Loro Parque rendszeresen tenyészti a kéktorkú arát (Ara glaucogularis), amely faj a becslések szerint körülbelül 400 egyedből áll. A Loro Parque Fundación-nak 22 éve aktív projektje van Bolíviában ennek a fajnak a megőrzésére, és több mint 2 millió dollárt fektettünk be, hogy leminősítsük ezt a fajt az IUCN Vörös Listájáról. A populáció enyhén növekszik, és alapítványunk olyan élőhely helyreállítási akciókra alapozott, amelyek remélhetőleg támogatják ezt a pozitív tendenciát.

LL: Hogyan viszonyulnak az állatok a látogatókhoz?

JA: Az állatok látogatókkal szembeni reakciója nagyban függ a fajtól, sőt az egyedtől is. Általánosságban elmondható, hogy az állatok figyelmen kívül hagyják a látogatókat, némelyikük kíváncsi, és néhány egyed még interakcióba is lép vagy játszik velük, megpróbálva felkelteni a figyelmüket. Tudományosan bebizonyosodott, hogy az egyes állatoknak lehet karakterük vagy „személyiségük”, és bizonyos esetekben elég kíváncsiak lehetnek ahhoz, hogy megpróbálják felkelteni a látogatók figyelmét.

LL: Milyen hatással vannak a tenerifei vadvilág képviselői az állatkert élőlényeire? (Pl. egy Tenerifén előforduló növény vagy ízeltlábú megjelenése az oroszlán kifutójában)

JA: Általánosságban elmondható, hogy a növények vagy állatok megjelenése az állattartó létesítményekben gazdagítja az állatok környezetét. Egyes ragadozók ragadozó ösztönét egy madár vagy egy rovar aktiválhatja, és vadászó viselkedést mutatnak. Más állatok egyszerűen csak megfigyelik vagy játszanak velük, és felfedezik a változatosságot, amelyet egy váratlan látogató vezet be a létesítménybe. Egyes esetekben azért vezetjük be ezt az új növényt, hogy elősegítsük a növényevő fajok barangolási vagy táplálékkeresési viselkedését, és mindig kíváncsian fogadják őket.

LL: Hogyan történik az állatok begyűjtése az állatkertek számára fajmegőrzés céljából?

JA: Az állatkertek és akváriumok főként tenyésztéssel vagy intézmények közötti cserével szerzik be állataikat. Ha bizonyos helyzetekben szükség van a vadon élő állatok begyűjtésére egy védelmi projekt ex situ populációjának létrehozása érdekében, ez a környezetvédelmi hatóság engedélyével történik. Az engedély meghatározza az elfogás korlátozásait és eljárásait, hogy garantálja a begyűjtendő egyedek jólétét. Ebben az esetben a gyűjtőcsapatot mindig egy állatkerti állatorvos kíséri, aki gondoskodik minden egyes állat szükségleteiről és garantálja az állatok jólétét a teljes folyamat során.

LL: Hogyan képzeli el a Loro Parque jövőjét?

JA: Úgy képzelem el a Loro Parque, és a többi progresszív állatkert és akvárium jövőjét, hogy tiszteletben lesznek tartva a hatóságok és a közvélemény a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló óriási erőfeszítéseikért, kihalás szélén lévő fajok megmentésére összpontosító munkájukért.

Köszönöm az interjút Dr. Javier Almunia-nak, remélem szavai általam messzebbre jutnak, akár odáig, ahol a bolygó jövőjéről szóló döntéseket mérlegelik. Sok sikert a munkájában és köszönöm a park dolgozóinak is a mindennapos odaadó munkájukat.

Perhaps I could also give this title to my interview with Dr. Javier Almunia, who is the director of Loro Parque in Tenerife and doctor of marine sciences. He is a man who devotes all his attention and time to wildlife. Of course, the work of the park goes far beyond the possibilities offered by the island, in addition to the orcas or the parrots, this report will also discuss if we can rightly be afraid of climate change.

              

Lili Lajtár (LL): What is the biggest difficulty in creating a zoo?

Javier Almunia (JA): Currently the biggest difficulty in creating a zoo is the opposition from the anti-zoo groups that have created a bad reputation for zoos based in smear campaigns and biased information. Paradoxically, where the zoological gardens and aquariums are most needed to counter fight the global biodiversity crisis caused by the sixth mass extinction, when the global conservation organizations as IUCN or the Convention for Biological Diversity acknowledge the importance of ex situ conservation, when the experience and knowledge from zoo staff is most valuable, the animal rights organization are opposing the creation of zoos and aquariums.

LL: What is the most important thing, a zoo should pay attention to?

JA: In order to become an effective conservation tool, a zoo must focus in maximizing its conservation and research potential, while promoting environmental awareness and ensuring the maximum welfare of its animals. Since 1992 the World Association of Zoos and Aquariums (WAZA) set a clear heading for the zoos in order to help solve the environmental crisis, in the last decades it has become clear that this must be the main role of any zoo and aquarium. But this orientation will not be possible if the zoo do not guarantees the maximum welfare for all the animals.

LL: During the 50 years of Loro Parque's existence, what changes have been observed in relation to global warming?

JA: From its very conception Loro Parque was created as an animal embassy, a place to promote the protection of the nature. 50 years ago the very concept of global warming was not considered as one of the biggest problems for the biodiversity. During the 70s and 80s biodiversity loss was mainly produced by pollution and deforestation, and that was where the conservation actions promoted by Loro Parque were focusing. This situation has evolved and the global warming has become one of the biggest concerns globally in the last 20 years. When that happened Loro Parque started to promote the production of green energy, investing on its first solar power plant in 1999. Since then the renewable production of Loro Parque has grown to currently cover 100% of the energy consumption from its own solar and wild power plants, being the first zoological park worldwide reaching zero emissions by producing its own energy.

LL: How to save a species, that is on the brink of extinction?

JA: Saving a species on the brink of extinction is an extremely complicated question. First of all is necessary to determine the causes of the population decline and analyze if it is possible to correct of eliminate the threats and recover the population before is too late. Once the situation has been properly assessed it is necessary to plan carefully all the activities aimed to reduce threats and increase the population size, that can be done in multiple ways depending on each situation: habitat recovery, protected areas, breeding and reintroduction, environmental awareness, etc. Once the planing phase has been concluded it is necessary to implement all the necessary measures on the field, engaging the local population as much as possible to ensure success and long term capacity. After the implementation phase it is important to communicate the results, no matter if the final outcome is successful or not, any information will be useful for future conservation actions. And finally it is necessary to network with other organization and stakeholders to spread the outcomes of the conservation action. This process sometimes can take decades before the population recovers and the species is downgraded from the IUCN’s Red List.

LL: How can the decreasing natural habitats of species on the brink of extinction be protected?

JA: Habitat protection and recovery is one of the main tools in biodiversity conservation. The usual actions to preserve habitat are related with protected areas, that can be of different levels depending on the restrictions imposed to the use of the habitat. The conservation of important habitat can be driven from the administration and governments (top-down approach) or it can be also driven from the landowners or local communities (down-top approach). Both strategies have advantages and disadvantages and can be used alternatively or even coexist, but that should be analyzed for every specific conservation project. Apart from the use of protected areas, the habitat can be also protected with legislation and law enforcement, for example in the case of logging authorizations. In some cases religion or tribal regulations can be also very helpful to protect habitat loss.

LL: How does climate change and human activity affect aquatic creatures (e.g. orcas) and their environment? How can their effects be reduced or eliminated?

JA: Climatic change is going to affect dramatically to the marine ecosystems. The temperature rise is going to affect the primary production and consequently the whole trophic chain, but it will also promote deoxygenation of extense ocean regions that will reduce dramatically the amount of fish. There are also projections that predict a general reduction on the size of fish due to the raise in temperature and the metabolic effect on each individual fish. The temperate and cold regions (where orcas use to live) will be also constrained, reducing the available habitat for the marine mammals. And there are also predictions about changes in the ocean circulation even though the models are not precise enough to understand how that will affect the ecosystems exploited by the orcas. In conclusion orcas will be forced to adapt intense changes in the ecosystem and most probably migrate north to find severely reduced fish and marine mammal stocks to feed on. The only effective way to reduce this effects is reduce the CO₂ emissions as soon as possible and work to find viable ways to remove CO₂ from the atmosphere in the future.

LL: How can people be encouraged to love and respect nature?

JA: This is a very difficult question and may of us would love to have the answer. In 1972 the first Earth Summit in Stockholm identified the global environmental crisis for the first time and postulated that the only way to avoid this crisis would be to change people’s behavior on a global scale. I think this analysis still valid today, but we have failed to promote this change. The zoos and aquariums work to promote this global change through environmental education and awareness. The experts on Stockholm’s summit identified that environmental education would be the best way to achieve this change, and we should continue promoting this love and respect to achieve it.

LL: Which species have the smallest population in the wild, which can be found in Loro Parque for species conservation?

JA: Loro Parque breeds regularly the Blue-Throated Macaw (Ara glaucogularis) a species that is estimated to have a wild population around 400 individuals. Loro Parque Fundación has an active project in Bolivia to preserve this species since 22 years and we have invested over 2 million dollars to downgrade this species from the IUCN’s Red List. The population is now growing slightly and our foundation has established on going habitat restauration actions that hopefully will support this positive trend.

LL: How do animals react to visitors?

JA: The reaction of animals to visitors depends very much on the species and even on the individual. Generally speaking the animals ignore de visitors, some of them are curious and a few individuals are even interacting or playing with them, trying to catch their attention. It has been scientifically proven that individual animals might have character or “personality” and in some cases they might be curious enough to try to catch the attention of the visitors.

LL: What effect do Tenerife's wildlife have on the zoo's creatures? (e.g. the appearance of a plant or an insect living in Tenerife on the lion’s area)

JA: In general, the appearance of plants or animals in the animal facilities is enriching for the animals. Some predators might have their predatory instinct activated by a bird or an insect, and display hunting behaviors. Other animals would simply observe or play, exploring the variability introduced by an unexpected visitor in the facility. In some cases we introduce this new plants to promote roaming or foraging behavior in the herbivorous species and they are always accepted with curiosity.

LL: How are animals collected for zoos for species conservation?

JA: Zoos and aquariums obtain their animals mainly by breeding or exchange between institutions. If in some particular situations there is a need to collect animals from the wild in order to establish an ex situ population for a conservation project this is done with an authorization issued by the environmental administration. The authorization establishes the limitations and procedures for the capture, to guarantee the welfare of the individuals that will be collected. In this cases the collection team is always integrated by a zoo veterinary who takes care of the needs of each animal and guarantees animal welfare during the whole process.

LL: How do you imagine the future of Loro Parque?

JA: I imagine a future were Loro Parque and the rest of the progressive zoos and aquariums are respected by the authorities and the general public for their enormous effort to preserve biodiversity, and can focus their work in saving species from the brink of extinction.

Thank you Dr. Javier Almunia for the interview, I hope your words will reach further, even to the point where decisions about the future of the planet are being considered. Good luck in your work and thanks to the park employees for their dedicated work every day.

Láttatok már pókmancsokat? Épp valamelyik nap csodálkoztam rá arra, hogy az egészen kis méretű pókoknak is van, csak a méretükből adódóan szabad szemmel nemigen látni. Egy íves ugrópók (Evarcha arcuata) volt a segítségemre, ugyanis sokáig mozdulatlanul várakozott egy levélen folyamatosan engem bámulva, így egész közelről le tudtam fotózni. Amit itt mancsnak hívok, az valójában a tarsus, ezt követi a karom a láb végén. Komolyan mondom, ez lenyűgöző! Hiszen képesek ezekkel a mancsokkal még az üvegfalon is felmászni. A madárpók (jelen esetben Nhandu chromatus) kapcsán ez igen látványos, ugyanis nagy testméretükről híresek, de az üvegen úgy másznak fel, mintha nem is erőlködnének. Karmaikkal nem mennek semmire egy sima felületen, tehát a mancsuk alsó, sűrű szőrrel borított része rejtheti a titkukat. A szőrszálak tapadási felületet nyújtanak a pókok számára, így teljesen biztonságban tudhatják magukat mászás közben. A madárpók olykor mégis leesik nagy testmérete miatt, de egy ugrópóknak, mely aprócska, nem jelent gondot. Ha nem sima felszínen másznak, nagy könnyebséget jelenthet nekik a karmok megléte is, gyorsan el tudnak menekülni a ragadozó elől a segítségével.

         

De a csáprágókról sem szabad megfeledkezni, hiszen nagyon fontos részei a pókoknak. Mi nem fontos, igaz? Ezekkel ragadja meg a zsákmányt és védekezik, ha sarokba szorítják. Az egyik képen látható ugrópók szemei alatt is tökéletesen kivehetők a nagy csáprágók és bizony azért olyan nagy méretűek, mert kell a hely az izmoknak és a méregmirigyeknek. A pókok a vedlés során a csáprágók külső vázától is megszabadulnak. Ha találunk valahol egy “pókbőrt” (azaz exoskeletont), alaposan szemügyre véve látszódnak rajta a csáprágók, akármilyen kicsi is a talált darab. Muszáj időnként vedleniük, ugyanis a külső vázuk nem tud lépést tartani a növekedésükkel. Elmondhatjuk, hogy a pókok a hálószövés mesterei, viszont nem minden pók sző olyan szép kerek hálókat, mint például a koronás keresztespók (Araneus diadematus). Vannak olyan fajok, melyek a zsákmányejtéshez nem használnak hálót, ilyenek például az ugrópókok is. Vannak olyanok, melyek szőnek, de nem szabályos alakban, ilyen az egyik képen látható üvegházi törpepók (Parasteatoda tepidariorum). Mindegy mire használják a hálót, művészi ügyességgel szőnek más és más funkciójú alkotásokat.

         

A macskák világa egy érdekes téma tud lenni, hiszen ezt is rengeteg nézőpontból meg lehet közelíteni. Sokunk életében nagyon fontos szerepet tölthetnek be, mint házi kedvenc, mint négylábú barát. Ha találkozunk a megfelelő macskával, ténylegesen nagyon erős kötelék alakulhat ki. Lenyűgöző, hogy két faj, az ember és a macska mennyire egy “hullámhosszon” tud lenni. Viszont más élőlények nem feltétlenül örülnek a jelenlétüknek. Mindent, ami mozog és kisebb náluk, prédának tekintik, ezért mindent elkövetnek, hogy sikerrel járjanak a zsákmányejtést illetően. Legyen az egy emlős, hüllő, kétéltű, madár vagy rovar. Negatív hatást gyakorolnak a biodiverzitásra. De biztos, hogy minden szempontból negatív lenne? Mi van, ha a macskák jelenléte a természetes életközösségekben olyan változásokat eredményezne a jövőben, mely az élőlényeket ellenállóbbá tenné a szelekció által. Csak az erős egyedek élnek túl és ezáltal csak az erős egyedekből álló fajok maradnának fenn. A macskák itt vannak és a rendszer részei, úgy, ahogy mi is. Gondoljunk csak bele, hogy milyen nagy hatással vagyunk a bolygónkra és a rajta élő összes élőlényre. Élőhelyeket alakítunk át saját céljainkra, szennyezzük a talajt, a levegőt és a vizeket. De ezek a hatások nem maradnak ellenhatás nélkül, megjelennek például az inváziós fajok, melyek lehetnek növények vagy rovarok is. Mind a rendszer egyensúlyának a kibillenését szeretné helyreállítani. Ami állandó, az a változás, mely lehet kedvező vagy kedvezőtlen ránk vagy az élővilágra nézve.

         

A macskákra visszatérve, nem lehet csak a pozitív vagy csak a negatív oldalát nézni ennek az egésznek, az éremnek megvan mindkét oldala. A macska hatékony ragadozó kiváló látásának, hallásának, szaglásának, hajlékony gerincének, fogainak és karmainak köszönhetően. De nem csak a ragadozás itt a probléma… Olyan betegséget is terjeszthetnek, mely befolyásolja más élőlények viselkedését, gondolok itt a toxoplazmózisra. A Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazita, mely a betegséget okozza, végleges gazdája a macska, de köztigazdája lehet más emlős vagy akár madár is. Ez a két kifejezés annyit jelent, hogy a parazita fejlődési ciklusa több gazdát igényel. A köztigazdában zajlik az ivartalan, a végleges gazdában az ivaros szakasz. De a macskáknak van jó oldaluk is, hiszen a túlszaporodott rágcsálókat, az egereket, patkányokat képes könnyen levadászni, ezáltal például bizonyos növényfajok vagy rovarok esélyt kapnak a túlélésre. Tehát nem a macskák ellen vagy mellett vagyok, egyszerűen csak nézőpontokat szeretnék megvilágítani.