Egynyári seprence (Stenactis annua - annual fleabane).

Íme a gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus)... Ő kivételesen nem növényi nedvekkel táplálkozik, hanem rovarokat fogyaszt. Nem agresszív, nem támad emberre. Hiszen én is ott voltam tőle pár centire fényképezés közben és nem esett bántódásom. Áldozata egy lovagbodobács (Lygaeus sp.), melyet szipókának nevezett szájszervével szív ki.

A legjobb madármegfigyelési módszer az, ha pár percig mozdulatlan maradsz. Ha így teszel, az állatok előmerészkednek körülötted. Váratlan meglepetés volt számomra ez a fiatal zöld küllő (Picus viridis - European green woodpecker) tojó is. Már messziről meg lehet ismerni hangos "nevetéséről".

Gyakran tartózkodnak a fák törzsén egészen alacsonyan vagy a földön. Ez az egyed egy szilvafán landolt, nem csoda, hiszen egy csomó száraz ága van, mely kiváló élelemforrásként szolgál nekik.

Káposzta-fehérlepke (Pieris brassicae - large white).

Kirepültek az ifjú zöldikék (Chloris chloris - European greenfinch). Nem volt nehéz észrevenni őket, hiszen táplálékkérő hangjuk eléggé feltűnő. Szerencsés család, mert négy fióka élte túl a fészekben töltött időt. Már nagyon szépen repülnek, a szülőket mindenhová követik és kíváncsian vizsgálgatják a falevelek között megbúvó rovarokat.

Látható, hogy a fiatalok tollazata inkább szürkés, mint zöldes. Összehasonlíthatóak a képen látható hím egyeddel, akinek gyönyörű, élénkzöld tollruhája kitűnik a többiek közül.