Íme a kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)! Olyan akár egy kolibri. Feltűnően gyorsan repül és gond nélkül kicselezi a tereptárgyakat és talán az a legcsodálatosabb, hogy képes egy helyben lebegni. Pödörnyelve igen hosszú, így a virágtól távolabb is gond nélkül képes táplálkozni anélkül, hogy leszállna. Még a mai szeles nap se okozott neki gondot, hiszen látható a felvételemen, hogy nagyon jól irányítja a reptét.

A közönséges boglárkák (Polyommatus icarus) előszeretettel húzódnak be a fűszálak közé a forró nyári napok késő délutánján, valószínűleg ott tölthetik az egész éjszakát. De erre nem csak én jöttem rá, hanem a ragadozó életmódú imádkozósáskák (Mantis religiosa) is, melyek csak erre a lehetőségre várnak. Nem kellett sok időnek eltelnie és a lepkéből máris vacsora lett...

Mindig rá kell jönnöm arra, hogy rengeteg mindent lehet tanulni a természetet megfigyelve. Sorra jelennek meg körülöttem a számomra ismeretlen fajok, melyek csak arra várnak, hogy valaki felfigyeljen rájuk. Nyáron például szinte állandó vendégnek mondható a tanyán a szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis), mely mindig elvarázsol a törékenységével és szépségével. Megfigyeltem, hogy a lepkék kimondottan szeretik, ha a száraz talajra locsolunk egy kis vizet, mert az nem szívódik be gyorsan. A boglárkák kedvenc elfoglaltsága ezeket a kicsi vízfoltokat felkeresni és pödörnyelvükkel szívogatni azt. Hernyójának fő tápnövénye a bürökgémorr (Erodium cicutarium), mely nagy számban fordul elő itt, tehát, ha az időjárás is kedvező lesz, akkor évről évre meg fog jelenni.