A közönséges boglárkák (Polyommatus icarus) előszeretettel húzódnak be a fűszálak közé a forró nyári napok késő délutánján, valószínűleg ott tölthetik az egész éjszakát. De erre nem csak én jöttem rá, hanem a ragadozó életmódú imádkozósáskák (Mantis religiosa) is, melyek csak erre a lehetőségre várnak. Nem kellett sok időnek eltelnie és a lepkéből máris vacsora lett...

Mindig rá kell jönnöm arra, hogy rengeteg mindent lehet tanulni a természetet megfigyelve. Sorra jelennek meg körülöttem a számomra ismeretlen fajok, melyek csak arra várnak, hogy valaki felfigyeljen rájuk. Nyáron például szinte állandó vendégnek mondható a tanyán a szalagos szerecsenboglárka (Aricia agestis), mely mindig elvarázsol a törékenységével és szépségével. Megfigyeltem, hogy a lepkék kimondottan szeretik, ha a száraz talajra locsolunk egy kis vizet, mert az nem szívódik be gyorsan. A boglárkák kedvenc elfoglaltsága ezeket a kicsi vízfoltokat felkeresni és pödörnyelvükkel szívogatni azt. Hernyójának fő tápnövénye a bürökgémorr (Erodium cicutarium), mely nagy számban fordul elő itt, tehát, ha az időjárás is kedvező lesz, akkor évről évre meg fog jelenni.

Nem számítottam rá, hogy egy ilyen szép molylepkével találkozok. Sokáig repkedett, és mikor leszállt megcsodálhattam a színeit és készítettem róla fotókat. Fajneve: fehérsávos apróbagoly (Protodeltote pygarga - marbled white spot). Viszonylag kis méretű élőlény, általában fák kérgén szokott pihenni teljesen beleolvadva a környezetébe. Természetesen az ember szempontjából nem káros.