Végtelen világ
Olyan lenyűgöző a világ és benne minden élő szervezet… Itt vagyunk, mi emberek. Az emberi test is például egy csodálatos egység. Hogy miért? Mert benne megannyi anyag és folyamat biztosítja a működőképességét, melyeket nem is lehet igazán felfogni a komplexitásuk miatt. Minden sejt a testünkben azt a célt szolgálja, hogy a szervezet túléljen, mert ha a szervezet túlél, akkor a sejtek is élnek. A saját “céljuk” visszahat önmagukra. Tehát a sejtek szolgálják a szervezetet és ez visszafelé is igaz, a szervezet szolgálja a sejteket. Az azonos funkciót ellátó sejtek szövetekbe tömörülnek, ilyen például a hámszövet, mely a testünk védelméért felelős a külső behatásokkal szemben. A szövetek utáni nagyobb egység a szerv, mely több szövetből is felépül. Szerv például a vese vagy a máj. A szervek szervrendszerekbe tömörülnek, ilyen például a légzőszervrendszer vagy a kiválasztó szervrendszer. És eljutottunk oda, hogy szervrendszerekből épül fel a szervezet, azaz a testünk egésze.
De nem ilyen egyszerű ez a felépítés, ugyanis vannak a sejtnél kisebb egységek is. A különböző sejtalkotók más és más funkciót látnak el. Fénymikroszkóppal látható például a sejtmag (B) (egy éppen mitózissal osztódó sejt - C), mely a sejtben történő folyamatokat irányítja. Sőt! A sejtmagon belül is van egy képlet a sejtmagvacska (A), mely egy kis méretű sötétebb foltként jelenik meg. Ennek legfőbb feladata a riboszómák termelése, alegységeinek előállítása. Mi az a riboszóma? Ennek a sejtalkotónak köszönhetjük a fehérjéink meglétét, a fehérjék előállításáért felelős. A fehérjék pedig miből épülnek fel? Hát aminosavakból! Molekuláik legfőképp szénből, hidrogénből, oxigénből és nitrogénből állnak. Ha megvizsgálunk mondjuk egy oxigénmolekulát, láthatjuk, hogy két oxigénatomból áll. Egy atom miből áll? Az atommagban találhatóak a pozitív töltésű protonok és a semleges töltésű neutronok, az atommag körül pedig a negatív töltésű elektronok helyezkednek el a különböző maghoz közeli és távoli pályákon. Pont olyan, mint mikor a nap körül keringenek a bolygók.
Kanyarodjunk vissza a szervezethez. Senki nem mondta, hogy csak a kisebb egységeket lehet vizsgálni. Minden egyes szervezet egy egyednek felel meg, az egyedeket pedig fajokba lehet csoportosítani. Rengeteg fajjal találkozhatunk, legyen az egy nagy kócsag (Ardea alba) a madarak világából, vagy egy fehér mécsvirág (Silene alba) a növények közül. A megannyi faj közül, mi emberek csak egyetlen egy faj vagyunk, mégpedig a Homo sapiens sapiens. Hogy miért néz ki így ez a latin név? Egy kis gyorstalpaló a tudományos (latin) fajnevek felépítéséről. Sok faj esetében csak kéttagúként írják fel. Vegyük például a fentebb említett fehér mécsvirágot. A tudományos neve a Silene alba. A ‘Silene’ a nemzetséget (növények esetén) jelöli és ezt mindig nagy betűvel kezdjük, az ‘alba’ a fajt jelöli és kis betűvel kezdjük. Három tag esetén, mint például a Homo sapiens sapiens kapcsán ugyanez a szabály érvényesül, mint a többi fajnév esetén. A ‘Homo’ a nem (állatoknál használatos a nemzetség helyett a nem), az első ‘sapiens’ a fajnév, a második ‘sapiens’ pedig az alfajt jelöli, ami, ahogy a neve is mutatja a faj alatti szint. Tehát az egyed feletti szint az alfaj, majd ezután a faj, majd a nem vagy nemzetség foglal helyet.
Viszont a fajok egyedei is tömörülnek egy nagyobb egységbe, mégpedig populációkba. A populáció egy faj egyedeinek összessége a lényeget tekintve. A következő szerveződési szint a társulás vagy biocönózis, mely több faj populációiból áll, melyek egy helyen egy időben élnek. Ilyenkor magunk elé képzelhetünk egy erdőt, ahol több fafaj populációi élnek közösen (például a cseres-tölgyes). A következő szint a biogeocönózis, melyben már a környezet élettelen tényezői is szerepet játszanak. Képzeljünk magunk elé egy szikes pusztát. Ott néhány növényfaj megél, mely jól tűri a szárazságot, de nem olyan nagy a fajok sokfélesége, mint mondjuk egy lombhullató erdőben. A talaj, mint élettelen tényező játszik szerepet a fajok elrendezésében. A következő szint a biom, mely a tájat vagy tájegységet jelenti, ilyen például a sivatag vagy a trópusi esőerdő. A legnagyobb szint a bioszféra, mely a Föld élőlényeinek összességét/kérgét jelenti.
Eljutottunk oda, hogy a Föld. A bolygó, mely nélkül mi sem léteznénk. Számunkra oly nagy, de ha belegondolunk, hogy a világegyetem milyen óriási, láthatjuk, hogy valójában milyen kicsi. A bolygók naprendszerekbe tömörülnek a naprendszerek galaxisokba. Vajon tényleg csak ennyi lenne? A legalsó szint a protonok, elektronok és neutronok világa, a legfelső pedig a világegyetem lenne? Kicsit furán hangzik, de képzeljük magunkat az egyik atom helyébe. Számára a szervezetünk egyenlő lehet az univerzummal. Mi vagyunk az atomok univerzuma… Milyen érdekesen hangzik . Ez a szép a nézőpontok sokféleségében! Nem lenne izgalmas elképzelés, ha az egész világegyetem egy valamiféle nagyobb dolog apró része lenne csak? Ha a világegyetemünk egy apró “atom” lenne egy még nagyobb rendszerben, melyről még álmodni sem mernénk. És mi lenne, ha egyszer kiderülne, hogy az atomot alkotó protonok, neutronok és elektronok közel sem a legkisebb egységek? Bármi lehetséges.