Ragadozó madarak
Mostanság egyre gyakrabban találkozok ragadozómadarakkal. Valószínűleg a téli madáretetés által idevonzott madarak miatt lehet. Ilyen tipikus ragadozó a karvaly (Accipiter nisus), mely folyamatosan itt ólálkodik zsákmány reményében. Gyakran tapasztalom, hogy nem igazán szokott sikerrel járni, pedig nagyon gyors a repte. Úgy tűnik, hogy rengeteg életrevaló mezei veréb (Passer montanus) és széncinege (Parus major) élhet a környezetemben. Pedig a karvaly mindent próbál bevetni. Bokrok takarásából csap le, a talajhoz közel siklik, hogy észrevétlen maradjon a támadás pillanatáig. Nem szabad elítélnünk azért, mert madarakat fogyaszt, hiszen ő is a rendszer része, egy szerepet tölt be, mint, ahogy minden egyes élőlény. Néhányan valószínűleg úgy tudják, hogy a ragadozómadarak a csőrükkel ölik meg az áldozatot. Nos, erre már hamarabb sor kerül a vadászat alkalmával, ugyanis a karmukkal “intézik” el a zsákmány sorsát. A csőr arra szolgál csak, hogy apró lenyelhető darabokra szedjék szét áldozatukat. Mindegyik ragadozó specializálódott bizonyos élőlénycsoportokra. A karvaly például a kis méretű madarakat kapja el szívesen (ilyenek a verebek), ráadásul jellemzően levegőben vadászik. A vörös vércse (Falco tinnunculus) viszont már a talajon is képes zsákmányt ejteni. Ő rá jellemző a szitálás, mint repülési forma, ami annyit jelent, hogy egy helyben repül a terület egy bizonyos pontja felett, ha észrevett valamit a talajon mozgolódni, például egy egeret.
De ne csak a nappal aktív ragadozókról essen szó, hiszen ott vannak a baglyok is, az éj csendes vadászai. Tollaik lenyűgöző szerkezete teszi lehetővé a nesztelen röptüket még a nagyobb méretű fajoknál is. Olyan a tollak felszíne, mintha szőrös lenne, ezzel csökkentve a repülés keltette zajt. Példának az erdei fülesbaglyot (Asio otus) hoztam, mely a kuvik (Athene noctua) mellett az egyik leggyakrabban előforduló faj. Volt alkalmam egészen közelről megfigyelnem egy példányt, mely napokon keresztül az udvar közepén álló kiszáradt barackfán pihent. Éjszaka mindig elment vadászni, de a nappalokat a fán töltötte. Nappal általában meg sem moccannak a fülesbaglyok, nehogy észrevegyék őket a szajkók (Garrulus glandarius). A szajkók és a baglyok nincsenek jó viszonyban, ugyanis a szajkók a pihenő baglyokat előszeretettel elüldözik a területről. Folyamatosan hallatják érdes hangjukat és közben csipkedni próbálják a szerencsétlenül járt bagoly fedőtollait. Lehet, hogy a képen látható egyed, mely az udvart részesítette előnyben, a szajkók elkerülése érdekében pihent a közelünkben, mert tapasztalhatta, hogy ezek a madarak nem merészkednek túl közel az emberekhez. A kuvik viszont nem csak éjszaka aktív, nappal is vadászik. A fotón látható egyedet a sok apró énekesmadár riasztóhangja alapján találtam meg. Nem ejtett zsákmányt, de nagy riadalmat okozott a jelenlétével a madarak körében.