Mimikri
Üdv mindenkinek! Arra gondoltam, hogy most a mimikriről fogok írni, ami egy nagyon érdekes téma szerintem. A mimikri egy olyan alkalmazkodási forma, ami azt jelenti, hogy egy adott élőlény “felveszi” egy másik élőlény kinézetét vagy beleolvad a környezetbe, mely más és más funkciót láthat el. Legyen az rejtőzködés a ragadozók elől, azok megtévesztése és elriasztása vagy a zsákmányszerzés megkönnyítése. Mind a túlélést szolgálja. Bemutatok néhány példát, melyekkel megfigyeléseim által gazdagodtam.
Legyen az első a nagy hangyautánzó pók (Myrmarachne formicaria), melynek fajneve már árulkodó, ugyanis a hangyákra hasonlít a kinézete. Sőt! Nemcsak kinézetben, hanem testméretben és viselkedésben is utánozza azokat. Még a testének a tagoltságát is igyekezett “átalakítani”. A hangyák teste fejre, torra és potrohra tagolódik, míg a pókok teste csak fejtorra és potrohra. De ez az ügyes pók ezt a különbséget is megoldotta! Fejtora közepén található egy oldalirányú bemélyedés, ami első ránézésre elkülönült hatást kelt, így utánozva a hangyák hármas testtagolódását. Hogy még hitelesebb legyen, csak három pár lábán jár a négy pár helyett, ami a pókokra lenne a jellemző. A két mellső lábát maga elé felemelve imitálja a hangyák csápjait. Hogy hogyan vettem észre ezt a kis jószágot? Egy üdítős üveget támasztottam egy fának egy szép nyári napon és kis idő elteltével megjelent néhány kis méretű hangya és az üveg kupakját vették célba a cukros folyadékért. Egyre többen lettek, mikor észrevettem egy egyedet, mely nem lakmározott belőle, helyette csak járkált a hangyák között, majd közelebbről szemügyre véve, láttam, hogy ő bizony egy pók! Kérdezhetnénk, hogy miért éri meg neki ez az egész… A ragadozók nem igazán szeretik a hangyákat fogyasztani a hangyasav miatt, tehát a ragadozók elkerülik őket, így a kis pókot nem is veszik észre. Ráadásul könnyebben is jut a táplálékhoz, hiszen a zsákmány is azt gondolhatja, hogy egy hangya közelít felé és emiatt nem számít arra, hogy a pók rá fog ugrani. Úgy bizony! Jól tud ugrani, hiszen az ugrópókok családjába tartozik.
De vannak a pókokon kívül más élőlények is. A sisakos sáska (Acrida ungarica) pedig a környezetét másolta le a kinézetét tekintve. Olyan, mint egy fűszál, még a csápjai sem törik meg ezt az egyenes vonalat, ugyanis előre felé tartja őket egymáshoz simítva. Szinte észrevehetetlen, amíg a fűben lapul. A zengőlegyek például darazsaknak álcázzák magukat, így ijesztve el a ragadozót. Valóban nagyon hasonlítanak, de a zengőlégy ártalmatlan és a Kétszárnyúak (Diptera) közé tartozik, míg a darázs a Hártyásszárnyúakhoz (Hymenoptera). Ez két különböző rend és mégis mennyire nagy a hasonlóság a külsejüket megnézve.
A lepkék között is találunk példákat. A nappali pávaszem (Inachis io) szárnyai egy nagyobb élőlény arcára hasonlítanak, a foltok pedig úgy néznek ki, mintha szempárként merednének az emberre. Ez is a ragadozók távol tartását segíti. Más lepkék, mint például a nyárfaszender (Laothoe populi) egy elszáradt levélre emlékezteti az embert, így kiválóan álcázza magát nagy testmérete ellenére is. A nyárfa-övesbagoly (Catocala puerpera) is gondoskodott a saját védelméről. Ha nem lenne elegendő a barnás rejtőszínezete, beveti a hátulsó szárnyai élénk piros színét, melyet hirtelen megvillantva a ragadozó összezavarodik.
Kétéltűek közül a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) a talaj barna színéhez alkalmazkodott. Ráadásul a bőrén látható piros foltok jelzik, hogy “Maradj távol, mert nem jó az ízem”. A zöld levelibéka (Hyla arborea) pedig a levelek között mozog otthonosan, ezért is előnyös a számára, hogy zöld rejtőszíne legyen. Madarak között is akadnak bőven példák, a szürke légykapó (Muscicapa striata) szürke színével szinte láthatatlan. A képen látható egyed egy pont hozzá megfelelő színű oszlop tetejére fészkelt a nyáron és sikeresen felnevelt négy fiókát a párjával.