Cristina Zenatoval beszélgettem és megérintett az életfelfogása. Mert ő az, aki felismeri amit kínál az élet, majd kinyitja maga előtt a kapott lehetőség ajtaját. Akiben nincs evolúciós félelem, hogy visszatartsa a fejlődéstől, hogy visszatartsa az ismeretlenre egy akkor és ott nem adható racionális válasz. Mert ő nem akar válaszokat, ő csak ott akar lenni élete minden pillanatképén. Miközben megéli élete pillanatait, melyekben aktív szereplők a cápák, ezt egy olyan közegben is teszi, mint a víz, ami talán nem a hétköznapi ember élettere. A cápák között megtalálta azt a figyelmet, amit az embereknek újból el kellene sajátítani, az összekapcsolódást.
Lajtár Lili (LL): Mi motiválja Önt a legjobban a munkájában?
Cristina Zenato (CZ): Három szó által élem az életem: felfedezés, oktatás és természetvédelem. Úgy gondolom, hogy az ismeretlent éppúgy fel kell fedeznünk, mint az ismertet. Tehát néha, amikor az emberek azt mondják: nos, ezt már tudod, azt hiszem, továbbra is kötelességünk, hogy elmenjünk és jobban utánajárjunk ennek. Ez bevezet minket az oktatásba. Tehát, ha egyszer felfedezünk valamit, azzal saját magunkat képezzük, hogy másokat is nevelhessünk, és végső soron képesek legyünk előmozdítani ezt a természetvédelemben. Ez a három szó motiválja a munkámat a cápák és a barlangok terén egyaránt.
LL: Miért éppen a karibi szirticápára helyez nagy hangsúlyt?
CZ: A karibi szirticápák azok a cápák, amelyekkel elkezdtem dolgozni, és, amelyekkel nagyon könnyű volt a vízben tartózkodni, és nagyon jó nagykövetei lettek az összes többi cápának. Ez is egy közepes méretű cápa. És rájöttem, hogy az emberek néha hajlamosak a nagyobb cápáról azt gondolni, hogy minél nagyobb, annál jobb. És nem akartam erre fektetni a hangsúlyt. Ez nem verseny. Ez nem a cápák között tartózkodó személyről szól, hanem magukról a cápákról.
LL: Milyen hatással van a cápákra a vizek szennyezése?
CZ: A vízszennyezés számos különböző szinten érinti a cápákat, közvetlenül és közvetve. A vízszennyezés jelentheti a vízben lévő vegyi anyagokat, mint például a higanyt, melyet számos különböző fajban találtak már, beleértve a cápákat is, ami nyilvánvalóan megváltoztatja szaporodási és növekedési arányukat és érzékszervi rendszereiket. De a víz szennyezése a szaporodási helyek elpusztítását is jelentheti, ahová elmennek szaporodni, hogy otthagyják a kicsinyeiket. Valamint a hőmérséklet változása is hatással van rájuk. Tudjuk, hogy a hőmérséklet megváltoztatja a cápák vándorlásának módját vagy a párzásuk szokásait. Képzelje el például, hogy a víz hőmérséklete túl magasra emelkedik, és mondjuk a cápák már nem érzik szükségét, hogy vándoroljanak, mert már nincs hideg víz. És ez hatással van rájuk, szaporodási arányukra, és ez befolyásolja azt is, hogy a cápák hol terjednek el újra. Nyilvánvalóan minden másra is hatással van, ami a cápáktól függ az óceánban. Tehát a vízszennyezésnek számos olyan hatása van, amely zuhatagként mutatkozik meg, hatással lesz végül a többi óceáni állatra és ránk is.
LL: Tapasztalt viselkedésváltozást a karibi szirticápák esetében az élete során?
CZ: Nem igazán. Úgy látom, többé-kevésbé egyformák voltak. A számuk változatlan, nem sokat változott. Napi szinten változik csak. Ha nagyon zavaros vagy iszapos a víz, akkor izgatottabbak lesznek. Ha gyakori, napos az idő, kicsit nyugodtabbak. De nem vettem észre változást a viselkedésükben a velük töltött 30 év alatt.
LL: Ön szerint, mi a legjobb módja a védelmüknek?
CZ: A tudás és a megértés lesz az első két válaszom, amelyet nyilvánvalóan követ a politika. A legnehezebb a végrehajtás. Mert tudás és megértés nélkül mindig lesznek olyan emberek, akik nem értékelik vagy nem értik, miért akarjuk megvédeni a cápákat. Tehát először oktatni kell. Miért van szükségünk cápákra? Nos, az életed és a megélhetésed múlik rajtuk, még ha nem is az óceán mellett élsz. Hogyan védjük meg őket? Nos, meg kell változtatnunk az állatokkal való közvetlen érintkezés módját. Például a halászati törvények, hogy hogyan viszonyulunk a táplálékaikhoz. De az is fontos, hogy hogyan lépünk kapcsolatba a cápáknak otthont adó környezettel. Tehát a partok fejlesztése, a partközeli környezetszennyezés, olyan dolgok, amelyekre az emberek néha nem is gondolnak. Például a tengerparton épült házak reflektoraira se gondol senki, errefelé a strand mindig ki van világítva, és nem veszi észre senki, hogy ez megváltoztatja a cápák ciklusait. Ezek nagyon összetett kérdések, melyek egy teljes órás beszélgetést igényelnek arról, hogy hogyan lehet a legjobban megvédeni őket. Szóval ha gyors választ szeretnél, akkor annyit mondanék, hogy az oktatás és a megértés, majd onnantól minden, aminek következménye van.
LL: Ki lehet jelenteni, hogy az összes cápafaj, amikkel eddig dolgozott, máshogy viszonyul az emberhez?
CZ: Határozottan, mint minden állat. Összehasonlíthatjuk a cica viselkedését egy tigris viselkedésével. Minden állatnak más a kapcsolata, és máshogyan viszonyulnak az emberekhez. És ez vonatkozik a cápákra is.
LL: Melyik az a cápafaj, amelyik a legnagyobb odafigyelést igényli, ha az emberek körül úszkálnak? Mit tanácsolna egy tapasztalatlan búvárnak, aki cápákat szeretne megfigyelni testközelből?
CZ: Nem válaszolok erre, mert ez elviszi a cápák és az emberek koncepcióját, ami alapvetően az, hogy a cápák nem törődnek az emberekkel. Az emberek viszont túl sokat törődnek a cápákkal, és túl nagy hangsúlyt fektetnek néhány apró dologra, amelyek nagyon ritkán fordulnak elő. És azt hiszem, ez a felfogás nagyon torz. Ami azt jelenti, hogy évente több ezer ember hal meg asztmás rohamban, de ha cápaharapás vagy negatív találkozás történik, az az egész világon nagy port kavar, és soha senki nem beszél erről a több ezer emberről, akik asztmás rohamban halnak meg. Tehát az embereknek rossz az a felfogása, hogy ha belépsz a vízbe, ott lesznek rögtön a cápák. Ezért az én figyelmeztetésem az, hogy ismerd meg a cápákat és tanulj róluk, és ne legyél olyan arrogáns. Alapvetően ez az én tanácsom.
LL: Mikor odaúszik Önhöz egy cápa és olyan, mintha elaludna a kezei között, akkor mennyi ideig tudnak ebben a helyzetben maradni? Mi lehet a magyarázat erre a nagyfokú bizalomra, amit Ön felé mutatnak?
CZ: Addig maradnak ebben a helyzetben, ameddig én ott maradok. Ez azt jelenti, hogy rajtuk múlik, hogy tudok-e egy órát merülni. Néhány másodpercig, néhány percig, akár egy óráig is maradhatnak így. Ezek az ő feltételeik és az ő döntéseik alapján történik. Ez bizalom, de kapcsolat is egyben. Alapvetően úgy építs egy kapcsolatot, ahogyan az életben építed. Ezt nem egy nap alatt csinálod. Ezt nem egy hét vagy egy hónap alatt teszed meg. Ezt folyamatos jelenléttel, folyamatos interakcióval, valamint egymás megértésével és megbecsülésével teszed. Az is érthető válik, hogy mikor kell lépni, erőltetés nélkül. Szóval ettől olyan csodálatos ez a kapcsolat.
LL: Cápákon kívül próbálkozott már más élőlénycsoporttal hasonló kötődést kialakítani? Ha még nem, akkor melyik élőlényt választaná és miért?
CZ: Nem tudom. Különböző élőlényekkel különböző kapcsolataim voltak. Afrikában nőttem fel, így tulajdonképpen nagyon közel álltam a természethez, a papagájokhoz és a majmokhoz, amelyek átjöttek a táboron. Tényleg Közép-Afrikába csöppentem az esőerdő közepébe, szóval majmok cirkáltak mindenhol. Valamint ott vannak még a kutyáim, a macskáim, mint háziállatok és a gyíkok..., nem igazán választottam. Hagyom, hogy a természet bizonyos módon válasszon engem. Ennek nagy része az, hogy ülünk és várunk, megfigyelünk és hagyjuk, hogy az állatok jól érezzék magukat jelenlétünkben.
LL: Ha cápák közé merül az ember, mikre kell figyelni nagyon?
CZ: Ügyelj a felhajtóerőre, a levegőfogyasztásra és a merülési időre. Ha búvárkodsz, akkor erre kell figyelned.
LL: Műsorokban ki szoktad emelni, hogy a cápáknak vannak érzéseik, nekik is lehet jó vagy rossz napjuk. Hogyan lehet észrevenni az erre utaló jeleket?
CZ: Hogyan lehet felismerni a jeleket? Ugyanúgy, mint ahogy felismerjük szeretteink esetében, akiket ismerünk. Testbeszéd, durva mozgás, lágyabb mozgás, kerülés vagy közelség. Tehát ugyanúgy van módjuk kifejezni a különböző érzéseket a különböző napokon.
LL: A cápák hírnevének nem kedveznek a cápatámadásokról szóló cikkek. Mi állhat egy támadás vagy egy támadásnak vélt eset hátterében?
CZ: Sokkal több mindenről lehet beszélni a cápákkal kapcsolatban, mint a néha megeső harapásokról. Tehát nem foglalkozom azzal, hogy a cápa miért harap meg egy embert. És tudtad, hogy vannak cápák, amelyek valóban képesek a szárazföldön járni, vagy, hogy valóban vannak olyan cápák, amelyek akkorák, mint egy toll, vagy ,hogy valóban vannak olyan cápák, amelyek nyolc érzékszervvel rendelkeznek? Mit szólnál, ha erről beszélnénk ahelyett, hogy egy ostoba cápaharapásról lenne szó, ami eleve nagyon ritkán történik meg?
LL: Rengeteg horgot szedett már ki cápák szájából és kopoltyúiból. Ön szerint, hogyan lehetne megelőzni a horgok bekerülését a szervezetükbe? Min kellene változtatniuk az embereknek?
CZ: Hogyan akadályozzuk meg, hogy horgok kerüljenek a testükbe? Talán le kellene állnunk egy kicsit azzal, ahogyan horgászunk, vagy azzal a felfogással, hogy a tengeri élőlények nem szenvednek. Változtatnunk kell a horgok kialakításán. És azt hiszem, az embereknek alapvetően meg kell érteniük, hogy talán bizonyos területeken nem kellene horgászni, mert hajlamosak a cápákat vonzani a horogra akadt halak, aminek aztán nem lesz jó vége. Visszatértünk a tudáshoz és a megértéshez, és az egy kicsit kevesebb arroganciához.
LL: A legtöbb ember elvesztette a természettel, az élőlényekkel való kapcsolatát. Hogyan lehetne motiválni az embereket, hogy több időt töltsenek el a természetben az élővilágot megfigyelve mélységeiben?
CZ: Hogyan csináljuk? Nem tudom. Azért választottam egy életet egy szigeten, hogy kint éljek a természetben. Szerintem a legjobb módszer az, ha kimész, bárhol is vagy, és leülsz. És ennek nem kell egy távoli expedíciónak lennie Afrika vagy az Antarktisz szívében. Ez akár olyan egyszerű is tud lenni, mint leülni a kertben telefon, fejhallgató, és egyéb digitális eszköz nélkül, és csak hallgatni a környezetet. És nagyon lenyűgöző lenne, ha az emberek észrevennék, mekkora mozgás van körülöttük. Vegyük észre, hogy a végén úgy mászkálnak majd a különféle élőlények a lábujjainkon, mintha a környezet részei lennénk. Hallgasd meg a madarak különböző énekeit. Vedd észre a gyíkok legkisebb moccanását is a szemed sarkából vagy halld meg a veréb leghalkabb hangját is, mikor egymással kommunikálnak. Olyan egyszerű is tud lenni ez az egész, hogy a legkisebb kertben vagy a legkisebb parkban üldögélve is, úgy gondolom, hogy közelebb kerülhetsz a természethez. Olyan egyszerű is lehet, mint például egy kutyát sétáltatni telefon, fejhallgató nélkül. Nagyon szomorú nézni az ilyen az embereket. A kutya meg nem érti, hogy aki sétáltatja őt, miért csak a telefonját bámulja, anélkül, hogy ráhangolódna, hogy érdekelné, mit csinál, hogy érez-e érdekes szagokat, hogy miért kapja fel hirtelen a fejét, hogy mit hall a füleivel. És ez máris elvezet bennünket a természethez való másfajta hozzáálláshoz. Ne habozz ott ülni és hallgatni a fák és a szél suhogását, az eső zaját. Tehát nincs is igazán szükségünk állatokra, hogy figyeljünk a környezetünkre.
LL: Van valami, amit esetleg hiányol az életéből? Ha lehetősége adódna rá, milyen cápafajokkal ismerkedne még meg?
CZ: Nem érzem úgy, hogy bármi is hiányozna az életemből, mert bakancslista nélkül élek. Igyekszem teljes életet élni, abból amim van. Hiszem, hogy az élet félválasztásokból áll. Az élet értelme nem rendelkezhet mindennel. Azok, akik mindent meg akarnak szerezni, mindig csalódni fognak. Azt hiszem, el kell döntenünk, hogy mit szeretnénk a legjobban megszerezni, és amikor még nem vettük észre, ez az 50%-a annak, amit kaphatnánk. Mondok egy példát. Teljes életet élhetsz úgy, hogy például házasodsz és gyerekeid lesznek, és neveled őket, vagy lehet olyan életed, hogy például csak egy lakókocsiban akarsz élni, és csak menni, felfedezni a környéket, és nincsenek határok. És lehet, hogy mindkettőt meg lehet tenni egy kicsit, de néha nem csinálhatod mindkettőt. Így hát kiválasztasz egyet, és azt mondod: a legjobbat fogom kihozni ebből! Az, ami boldoggá tesz az az, hogy amikor reggel felébredek, alig tudok várni, hogy elkezdhessem az újabb napot. Én ezt csinálom. Alig tudok várni, és ez lehetővé teszi számomra, hogy ne érezzem úgy, hogy hiányozna bármi is. Őszintén szólva, nem érzem, hogy hiányozna valami. Ugyanaz, mint a cápák. Bármilyen cápával szívesen találkozok, aki az utamba kerül. Alig várom az ilyen alkalmakat. Ha soha nem találkozok azokkal a cápákkal, az is rendben van. Eléggel találkoztam és eleget voltam köztük, és ez így jó. Szerintem az elvárások sok csalódást okoznak. Ahelyett, hogy felébrednél és gondolkodnál, ez úgy csodálatos, ahogy van. Aztán amikor valaki azt mondja, hogy hé, próbáljunk ki valamit; erre mondd azt, hogy igen, ki akarom próbálni. Szerintem ez nagyobb elégedettséget okoz.
Az élet egy rejtély, ahol mindig vannak lehetőségeink, hogy tapasztaljunk valami újat. Nincs is annál szebb, mint úgy veszni majd a ködbe, hogy számtalanszor fürödtünk a fényben. Köszönöm Cristinának, hogy bepillantást engedett a cápák mindennapjaiba.
Source: