Varjak
Tegnap egy nagy vetési varjú (Corvus frugilegus) csapat szállt le az egyik nyárfára, így volt alkalmam őket közelebbről is megfigyelni. Nagyon nyugodtak voltak, csak ücsörögtek az ágakon és tollászkodtak, közben pedig fura kotyogó hangokat adtak ki. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy hányféle hangot ki tudnak adni a károgáson kívül. Még a csőrkáváikat is használták hangadásra, ugyanis összecsapva őket kelepelő hangokat is hallattak. Észrevettem, hogy különösen odafigyelnek más varjúfélék kommunikációjára. Gyakran vannak nálunk szajkók (Garrulus glandarius) és előfordul, hogy cserregnek úgy, mint a szarkák (Pica pica). Ez veszély vagy zavarás esetén történik meg. És erre a cserregő hangra éberebbekké váltak a varjak. Pedig csak egy karvaly (Accipiter nisus) körözött a levegőben, ami a varjakra nem is jelent veszélyt. Ilyenkor alig van esélye a ragadozónak, hogy elejtsen bármiféle zsákmányt is, hiszen már minden madár tudja a környéken, hogy itt vadászik.
Érdekes, hogy a madárvilágban vannak egységes riasztóhangok, melyek a veszély közeledtére figyelmeztetnek. Például karvaly közeledtére az apró énekesmadarak, mint a széncinege (Parus major) vagy a fekete rigó (Turdus merula) nagyon magas, vékonyka hangon “sípol”. Ha ezt egymás után többször is megismétlik, akkor lehet tudni, hogy kis méretű ragadozóról van szó, mint például a karvalyról. Nagy méretű, mint például az egerészölyv (Buteo buteo) esetén, alig hallatnak risztóhangot, hiszen az egerészölyv nem fog aprócska madarakat, így nem érzik veszélyben magukat és így, nem fognak riasztani sem.
Látható az egyik képen egy éppen a fáról elrugaszkodó varjú, melynek érdekesen fest a szeme. Nem egy minőségi fotó, de gondoltam megosztom. Nincsen semmi baj a szemével, ugyanis az a szürke valami, ami borítja, az valójában a harmadik szemhéja. Madarakra jellemző tulajdonság ennek a megléte. A szem belső sarkából (csőr felőli részétől) ered és vízszintes irányban a szem külső sarka felé húzható. Azért előnyös, mert nedvesíti a szaruhártyát a látás megszakítása nélkül, ugyanis ez a szemhéj nagyon vékony és alig akadályozza a látást. Az a legérdekesebb, hogy ez a harmadik szemhéj nálunk, embereknél is megmaradt, de már csak csökevényes formában a belső szemzugban, így eredeti funkcióját elvesztette. Madarak esetében kimondottan hasznos, hiszen repülés közben könnyen kiszáradhatna a szemük, így ez a szemhéj nem hagyja ezt. Ráadásul át is látnak rajta, így nem ütköznek neki például egy faágnak, ha éppen akkor pislantanak vele. Említettem, hogy ez a varjúcsapat csak ücsörgött és tollászkodott. Tollászkodás során általában a tollak épségét állítják vissza a csőrük végighúzása segítségével. A tollsugarakon lévő apró horgocskákat akasztják újra össze, így újra egységes tollat kapnak eredményként, mely nagyon fontos szerepet tölt majd be a repülés hatékonyságában.