Ez az örvös galamb (Columba palumbus - common wood pigeon) fióka úgy gondolta, hogy tesz egy sétát a bambuszerdőben. Látható, hogy a nyakán még nincs semmilyen dísz és még a csőre is "fiókatípusú". Ettől még fehér szárnycsíkja megvan, ami alapján határozni lehet fajra.

A fácánkakas (Phasianus colchicus - common pheasant) estefelé mindig a legvékonyabb ágakra szeretne felrepülni, annyit ügyetlenkedik közben, sokszor a farka nem is fér el azon a helyen.

Azt gondolta ez a nagy fakopáncs (Dendrocopos major - great spotted woodpecker), hogy nem veszem majd észre... Folyton kikukucskált a fa mögül, hol az egyik, hol a másik oldalt. 

Meg akart győződni róla, hogy ott vagyok-e még. Kivételes módon most nem a fát kopácsolta, inkább az epret szedte a fáról. A harkályoknak köszönhető, hogy sok beteg fa még ma is él.

A legjobb madármegfigyelési módszer az, ha pár percig mozdulatlan maradsz. Ha így teszel, az állatok előmerészkednek körülötted. Váratlan meglepetés volt számomra ez a fiatal zöld küllő (Picus viridis - European green woodpecker) tojó is. Már messziről meg lehet ismerni hangos "nevetéséről".

Gyakran tartózkodnak a fák törzsén egészen alacsonyan vagy a földön. Ez az egyed egy szilvafán landolt, nem csoda, hiszen egy csomó száraz ága van, mely kiváló élelemforrásként szolgál nekik.

Kirepültek az ifjú zöldikék (Chloris chloris - European greenfinch). Nem volt nehéz észrevenni őket, hiszen táplálékkérő hangjuk eléggé feltűnő. Szerencsés család, mert négy fióka élte túl a fészekben töltött időt. Már nagyon szépen repülnek, a szülőket mindenhová követik és kíváncsian vizsgálgatják a falevelek között megbúvó rovarokat.

Látható, hogy a fiatalok tollazata inkább szürkés, mint zöldes. Összehasonlíthatóak a képen látható hím egyeddel, akinek gyönyörű, élénkzöld tollruhája kitűnik a többiek közül.