Megérkeztek a vetési varjak (Corvus frugilegus - rook) nagy károgások közepette. Célba vették az összes diófát a környéken, a fákról elrepülő példányok csőrében egy-egy dió található.

The rooks (Corvus frugilegus) arrived with caws. All walnut trees in the area have been targeted, there is one walnut in the beak of rooks flying away from the trees.

          

Ez az egyed épp rám nézett, miközben a fél diót tartotta. A vetési varjakat könnyen fel lehet ismerni a kopasz csőrtövükről, mely az idősebb madarakra jellemző.

This individual was just looking at me while holding half a nut. Rooks can be easily recognized by their bald beak base, which is characteristic of older birds.

          

Megfigyeltem, hogy olyan faágakat keresnek, melyek elég vastagok ahhoz, hogy ott törjék fel a diót. A lábukkal lefogják az ághoz, majd csőrükkel feltörik. Ez hasonló ahhoz, mint mikor a cinege a lábaival lefogja a napraforgómagot.

I noticed that they were looking for tree branches that were thick enough to break the walnut there. They are caught with their feet to the branch and then broken with their beaks. This is similar to when a tit catches sunflower seed with its feet.

          

Egyre több tengelic (Carduelis carduelis - goldfinch) jelenik meg nálunk, először csak néhány példány, majd nagyobb csapatok szállnak a nyárfák tetejére. Nem a madarakat vettem észre hamarabb, hanem az éneküket hallottam meg és az alapján találtam meg őket a falevelek között. Énekük lágy, ha halljuk a tengelicet, akkor érdemes a fák tetejét végigpásztázni távcsővel, szinte biztos, hogy ott lesznek. Azt kérdezhetnénk, hogy ilyen színes madarak hogyan tudnak ilyen jól elrejtőzni, de elég megfigyelni például a hím sárgarigót. Élénk sárga színű, mégis szinte lehetetlen megpillantani, annyira beleolvad a környezetébe.

More and more goldfinches (Carduelis carduelis) are appearing here, first only a few individuals and then larger teams land on the top of the white poplar trees. I didn't notice the birds earlier, but I heard their song and found them among the leaves based on it. Their song is soft, if we hear the goldfinch it is worth looking into the tops of the trees with binoculars, they are almost certain to be there. Someone can ask how such colorful birds can hide so well, but it is enough to observe the male golden oriole, for example. It is bright yellow in color, yet almost impossible to see, it blends so much into its surroundings.

          

A sárgarigók már augusztusban elindultak Afrikába, míg a tengelic egész évben megfigyelhető. Jellemző, hogy költés után csapatokba verődnek, sűrűn tapasztalom, hogy a ligetszépe (Oenothera biennis - evening star) magjait eszegetik. Szinte csoda, hogy minden évben kihajt ez a növény az elszóródott magokból, hiszen a tengeliccsapatok után nem sok mag marad a növényen.

The golden orioles went to Africa in August while the goldfinch can be observed throughout the year. It is typical that after brooding they get into teams, I often experience that they eat the seeds of evening star (Oenothera biennis). It is almost a miracle that every year this plant sprouts from scattered seeds because not much seed remains on the plant after the goldfinch teams.

                         

Úgy látom, hogy a torony teteje sok madár számára ideális, nem olyan rég megkedvelte a nagy fakopáncs (Dendrocopos major - great spotted woodpecker) is, onnan pittyegett a riválisoknak. Viszont ma sikerült lencsevégre kapnom a csókát (Coloeus monedula - jackdaw) is, amint onnan kiáltozik a távolba. Nyáron pedig ideális a seregélyek (Sturnus vulgaris - starling) számára ez a hely, nagy csapatokban szoktak összegyűlni nagy zajt csapva, ugyanis jó hangutánzók, általában a sárgarigó és az egerészölyv hangját szeretik utánozni, de a kocsiriasztó hangja sem marad ki a repertoárjukból.

I see that the top of the tower is ideal for many birds, not so long ago the great spotted woodpecker (Dendrocopos major) liked too from there it called to rivals. However, today I managed to take pictures of the jackdaw (Coloeus monedula) too, it called into the distance from there. In summer, this place is ideal for starlings (Sturnus vulgaris), they usually come together in large teams making a lot of noise. They are good sound imitators, they usually like to imitate the sound of the golden oriole and the common buzzard, but the sound of the car alarm isn't left out of their repertoire either.

       

A csókákat könnyű felismerni a világos szemükről és méretükről. Gyakran repülnek a varjakkal egy csapatban, ilyenkor a méretbeli különbségek jól megfigyelhetőek, a csókák valamelyest kisebbek a varjaknál és hangjuk is árulkodó, elüt a varjak károgó kiáltásaitól. Kíváncsi természetűek, sikerült lefotóznom őket, amint épp a vezetékeket vizsgálták.

The jackdaws are easy to recognize by their size and light eyes. They often fly with the rooks in a team, in this case, the differences in size are well observed. The jackdaws are somewhat smaller than the rooks and their sound are also telltale, contrasting with the caws of the rooks. They are curious, I managed to take pictures of them as they were just examining the cables.

       

Mi sem bizonyítja jobban egy madár jelenlétét, mint egy toll a földön. Ide nem kell nagy madárhatározói tehetség, hogy rájöjjünk, kitől is származik a toll, hiszen egy szajkóé (Garrulus glandarius - Eurasian jay). Nem nagyon van más madár, akinek ilyen színezetű fedőtollai lennének. Ez már kicsit rossz állapotban van, viszont a kék színe miatt szinte azonnal észre lehetett venni a levelek között.

Nothing proves the presence of a bird better than a feather on the ground. You don't need a lot of bird-determining skills here to figure out what the feather comes from. This is a feather of a Eurasian jay (Garrulus glandarius). There aren't many other birds that would have feathers of this color. It is in a bit of bad condition, but due to its blue color, it could be noticed immediately between the leaves.