Klímaváltozás 2021
Üdvözlök mindenkit!
Lajtár Lili vagyok Magyarországról, 19 éves és egyetemista. Eljutottam odáig, hogy nem tudok szó nélkül elmenni a várható jövőkép mellett, ezért is szedtem össze a gondolataimat és osztom meg Veletek. Hét éve blogolok, ismeretet terjesztek és örülök, hogy videóimból sok szervezet, alapítvány és természetesen rengeteg ember szemezgetett és inspirálódott az elmúlt években.
Elkötelezett természetvédőnek tartom magam, és olyan embernek, aki képes bármiben összefüggéseket felfedezni. Hiszen minden tudományos eredmény mögött összefüggések megfigyelései állnak. És mi az, amit megfigyeltem az elmúlt években? Szóval nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy már két ember békés egymás mellett élése is egy összetett rendszer, hát, ha azt még éveken vagy évtizedeken keresztül kellene működtetni. Így már nem is lehet meglepő számunkra, hogy a bolygó rendszerei, melyek biztosítják a földi életet, emberi ésszel felfoghatatlanul komplex egységként működnek. És itt van nekünk a temérdek, bolygónkkal kapcsolatos elgondolkodtató téma közül egy időszerű, amit már mindenki a saját bőrén is érez, ez pedig a szélsőséges időjárás.
Az okaira kreáltunk is kifejezéseket, mint például, hogy klímaváltozás és, amikor erre gondolunk, egyre inkább a mindenekfelett álló elit gyárainak erősen füstölő kéményeit látjuk magunk előtt. Persze, az, hogy minden légköri problémáról csak az elit jusson eszünkbe, ezt sajnos a világ médiájának köszönhetjük, mert szűk látókörűen és sztereotip módon világítják meg a probléma eredetét. Ettől függetlenül azonban egyre inkább nem tudjuk a szótól különválasztani az emberi tevékenységet és úgy vélem, hogy igenis van köze az emberiségnek a bolygó egyensúlyának kibillentéséhez. Mert ugye kibillentettük a bolygót egyensúlyi helyzetéből, ami továbbra is törekszik arra, hogy megtartsa azt, egyensúlyban akar maradni. Ezért a kisebb ellenállás felé törekszik, hatni kezd a teljes élővilágra, beleértve minket, az emberiséget is.
És jól is teszi, hiszen organizmusként, mi, emberek könnyen vagyunk úgymond szabályozhatóak. A szélsőségessé váló időjárás emberek tömegeit pusztítja el, akik így már nem férnek hozzá a bolygó erőforrásaihoz. Azokhoz az erőforrásokhoz, mint az élelmiszer, az iható víz, a lakóhelyhez való jogunk és azokhoz a kényelmi dolgokhoz, melyekhez a technológiai fejlődésen keresztül vezetett az út. A bolygó ezen a nekünk nem tetsző módon dolgozik azon, hogy folyamatai újból egyensúlyba kerüljenek. De mivel is állunk szemben? A klímaváltozás egy mindenre ható globális probléma, amit az emberiség gazdasági és társadalmi berendezkedése okoz. A légköri gázok, melyek az üvegházhatásért felelnek, javarészt emberi tevékenységből származnak, de úgy vélem önmagában a gázkibocsátást lefékezni egy kívánatos szint alá nem fogja helyrebillenteni a Föld egyensúlyát. Egy komplex rendszerben néhány változtatás inkább csak zavart okoz, hosszú távon pedig újabb kihívásokkal kell majd szembenéznünk. Olvadó jég, emelkedő tengerszint, szokatlan időjárási események? Kihalási hullám, csökkenő növényzet, szennyezett talaj, víz és levegő? Háborúk, járványok, éhezés? Észérvek helyett érdekek?
Nos igen. Azt hiszem, hogy vitathatatlan, hogy az elité a pénz és a hatalom, a hétköznapi embereké pedig többnyire a ráfizetés, a kiadás és a károk elviselése. Mindig azt hallani, amikor a klímaváltozásról esik szó, hogy csökkenteni kell a CO2 szintet és minden rendbe jön. Nem hinném, hogy elegendő lenne a klímaváltozást egyetlen nézőpontból vizsgálni. Valljuk be, hogy nem is vagyunk tisztában a gázkibocsátási számokkal. Az országok érdekei azt kívánják meg, hogy a tudósok ne ismerhessenek valódi számokat, csak számokat, amikkel lehet dolgozni. Az eredmény pedig az, ami. Nem ismerhetőek meg a valódi hőkibocsátási számok sem, ami az emberi tevékenység által keletkezik, jó ötlet lenne az üzemek, gyárak, falvak és városok hőmennyiségeivel is tisztában lennünk. Amit az egyik legnagyobb problémának látok, hogy nem ismerjük a bolygó hőkibocsátási sebességét. Ez egy nagyon fontos része a melegedő bolygó egyenletének.
Tehát, hőkibocsátási sebesség. Ez nem egy konstans érték, és talán a legkörültekintőbb számítási módszerekkel is csak becsült adataink lennének, melyek ráadásul sosem lennének naprakészek. De mégis tételezzük fel, hogy ismerjük a bolygó körülbelüli hőkibocsátási sebességét, mondjuk 10 km x 10 km-es raszterben, akkor képet kaphatnánk arról, hogy az emberiség mennyivel termel több hőt, mint, amit akár egy idézőjeles normális CO2 szint mellett képes lenne a bolygó leadni az űr irányába. Tehát az emberi tevékenység által keletkező hő egyáltalán elvezethető-e a bolygóról vagy csak részben? Személy szerint úgy vélem, több hőt termelünk, mint, amit a bolygó hőrendszere képes lehet leadni, normál (légköri) hővisszatartó gázszint mellett. Olyan technológiák felé kellene fordulnunk, ahol az üzemeltetés a legkevesebb hővel járna együtt. Aztán ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nap mint nap új iparágak születnek, a régi elavult rendszerek pedig lassan vonódnak ki a termelésből majd pedig sokszor évtizedekig „pihennek”, várva arra, hogy az ember majd megszünteti az általuk okozott ökológiai lábnyomot. A lábnyomok, melyeknek a felszámolása újfent környezeti terheléssel bír.
Az emberi gondolkodás sajátja, hogy a cél szentesíti az eszközt, valamint, hogy sok esetben egy gyártott anyag hulladékká válásakor derül csak ki, hogy gazdaságtalan és/vagy lehetetlen az újrahasznosítása. Ellentétben az emberrel, a természet nem ismeri a hulladék fogalmát, a hulladék az emberi tevékenység velejárója, mellékterméke. Látnunk kellene, hogy amíg nem találjuk meg a helyünket ezen a bolygón, amíg nem tudjuk egyensúlyba hozni a földi energiákat, amíg nem tudunk békében élni mindennel, valójában semmit sem tudunk az életről. Kozmikus arrogancia azt gondolni, hogy majd egy másik bolygón mindent jól fogunk tudni csinálni. Itt a Föld és ezzel együtt itt a lehetőség, hogy jól csináljuk. Aztán ugye mindannyian egyetértünk abban is, hogy az emberben benne van a kényelemre való törekvés, egy motiváció, hogy mindig újabb dolgot találjunk ki, ami majd könnyebbé teszi az életünket. Miközben legtöbb esetben nekünk, embereknek kevesebb hasznot eredményez, mint amennyi kárt okoz a környezetünknek, de hát valójában keveseket érdekel a környezet.
Szemléletváltásra van szükség, hogy legyen jövőnk ezen a bolygón. A szemléletváltás nem lesz fájdalom nélküli, szembe fog menni időnként a kényelemmel, a technológiai fejlődéssel, a politikával és a ma ismert társadalmi berendezkedésekkel és hosszú folyamat lesz, évtizedekben nem is mérhető, talán évszázadokban. A változtatást el kell kezdeni, addig pedig valamit kezdeni kell végre a környezetszennyezéssel. Mit látunk, ha utazgatunk a világban, mit láttunk idáig? Látjuk, hogy vannak, akik megélnek a fizetésükből, vannak, akik nagyon jól élnek és vannak olyanok is, akik az elithez tartozva búraszerű életet élnek kizárva minden számukra zavaró tényezőt. De ne feledkezzünk el a szegényekről, a nyomorban és mélyszegénységben élőkről sem. A hely, ahova egy ember születik nagyban meghatározza későbbi életminőségét. Alapvetően kijelenthető, hogy mindannyian a körülményeink rabjai vagyunk. Még a gazdagok is, az elit tagjai is, hiszen tartoznak, ahova tartoznak, mindannyiunknak nehéz gazdasági és/vagy társadalmi szinteket átlépnünk.
Ma a világon 1 milliárdnál is több ember él mélyszegénységben, akik körülményeiknél fogva, hozzájárulnak a globális környezetszennyezés egy bizonyos és akár jelentős mértékéhez. És mi, a maradék 6 milliárd ember nézzük azt az 1 milliárdot, ahogyan emberhez méltatlanul ragaszkodik egy olyan élethez, amiből egy nap is sok, ragaszkodik, mert a ragaszkodás az egyetlen módja a túlélésnek. De azt sem hiszem, hogy például az elit jótékonykodása lenne a megoldás a mélyszegénység felszámolására. Természetesen nem az elit vagy a juttatás ellen emelem fel a szavam, hiszen minden akció reakciót eredményez, minden támadás ellenállást szül, ami ellenáll mindennemű konstruktivitásnak is. A módot kell okosan megválasztani és az adományokat az emberek által kellene munkára fogni. Munkát, életcélt kell adni a szegények kezébe, valamint hozzáférést az egészségügyi ellátásokhoz és az oktatáshoz. Csak egy egészséges és tanult, az élet kihívásaira megfelelő választ adó emberiségnek van hosszútávon jövője. Ezáltal elindulhatna az emberiség egy tisztább levegő irányába, hiszen a nyomorban élők felemelése fékező majd végül megszüntető hatással bírna az általuk kényszerből okozott környezetszennyezésre, mint a veszélyes hulladékok és egyéb fosszilis anyagok eltüzelése vagy például a jelenlegi hulladékok környezetszennyező módon történő kezelése a nyersanyagok kinyerése céljából.
Láthatjuk, hogy egyre több oldalról közelíthetjük a klímaváltozás körüli problémakört. A mélyszegények kapcsán felmerülhet a túlnépesedés témaköre is, hiszen lehetséges, hogy azért mélyszegények, mert nekik már nem jut az erőforrásokból. A trend most a demokrácia, pedig alapelveiben igazságtalan, egyensúlytalan, a diktatúrákról pedig most nem is ejtenék szót. A mai politikai rendszerek zöme nem gazdálkodik igazságosan a javakkal, leginkább hatalmi eszközökként tekintenek rájuk, melyekkel erőfölény szerezhető és, amivel a tömegekből haszon húzható. Nem hinném, hogy technikailag ezen a bolygón jelenleg lennie kellene egyetlen szegény embernek is. Most mondhatjuk, hogy naivság azt gondolni, hogy felszámolható a mélyszegénység és, hogy ezzel a gazdagok és az elit által beszívott levegő minősége is pozitívan változna, a hétköznapi emberek életminőségéről nem is beszélve. Pedig így van. De mégis, pont az elit az, akiknek gyáraik vannak, bányáik vannak, akik kitermelik az olajat és a gázt, akik mindent, ami a földkéreg alatt rejtőzik, azt a felszínre hozzák. Aztán elégetik vagy így vagy úgy átalakítják.
És amikor azt mondjuk, hogy energia vagy hő, akkor érdemes lehet elgondolkodni, hogy a bolygó kérgének hűtése vajon vezethet-e a bolygó maghőmérsékletének csökkenéséhez? Mert, ha így lenne, akkor valószínű, hatással lenne a bolygó forgási sebességére is, így pedig akár a klímára is. De persze, elgondolkodhatunk azon is, hogy a magaslégköri gázok hogyan befolyásolják azokat a légköri áramlásokat, melyek részben felelősek a bolygó klímájáért is. A légköri oxigénszint is érdekes kérdés lehet, hiszen azokhoz a kémiai folyamatokhoz, amelyek oxigént kötnek meg, kevésbé kellene ragaszkodnunk vagy a megoldás a mesterséges fotoszintézis lenne? Jól hangzik, de talán felesleges energiát fektetni minden olyanba, melyhez újból a természet átalakításához nyúlnánk. Ha végiggondoljuk az egyik legdivatosabb zöldenergiánkat, a napelemet, akkor csak addig látunk el, hogy nem füstöl. De a gyárakat, ahol ezeket gyártják fel kell építeni, majd gyártani kell és végül valamilyen módon kezelni kell, amikor hulladékká válnak.
Létezik egy egyszerű képlet, mindenki ismeri, hiszen mindenki előbb vagy utóbb átesik a gyerekkoron, ez pedig, hogy, ha olyat csinálunk, ami nekünk fáj, akkor abbahagyjuk. Tehát abbahagyjuk, nem pedig folytatjuk vagy nem találunk ki módszereket, hogy hogyan lehetne folytatni másképpen fájdalom nélkül. Nyilván ebből az egyenletből hiányoznak a profit számai, és akkor jön a szokásos üzenet, hogy profit nélkül nincs fejlődés. A fejlődés mellett vagyok elkötelezve, ugyanakkor gondolkodok is, hiszen, amikor a jövőre gondolok, azt nem írom fel számmal csak egy iránnyal, ahova tartani kell. De lépjünk tovább. A biodiverzitás csökkenése az egész bioszférára hatást gyakorol, ami pedig hatást gyakorol a gázokra, hőmennyiségekre majd a klímára. Aztán ott vannak a háborúk, az istent játszó szociopaták tömegeken uralkodása, a tömegek, amelyekben egyének vannak, emberek. Emberek, akik küzdenek nap mint nap, hogy létezhessenek, hogy elviseljenek egy folyamatos egyensúlytalan lelkiállapotot. Ideológiák mögé állt nemzetek rombolják le a környezetet, a természetet, ölik meg családjainkat, pusztítják el lakóhelyeinket. Sajnos a háború mindig és mindenre mentség volt és lesz is. És akkor itt van nekünk még egy világjárvány is, ami nincs megoldva, inkább a csillagok között keresgélünk élhető helyet kutatva.
Nos, van ezen a bolygón még mivel foglalkoznunk, ez világosan látszik. És nem csodálatos látni, hogy mennyire egyek vagyunk, hogy mennyire összefügg minden mindennel? Feleslegesnek láttam ezeket a gondolatokat teleszórni számokkal és idegen kifejezésekkel, megteszik ezt helyettem sokan mások. Az üzenetem célja, hogy érzékeltessem a nézőpontok végtelenségét, hogy mennyire nem érdemes csak részekben gondolkodni és, hogy sokszor a segítő szándék sem hoz megoldást, legtöbbször az átgondolatlansága miatt.
Mottóm, hogy az élet utat tör magának, a kérdés csak az, hogy velünk, emberekkel vagy nélkülünk. Hozzáteszem, hogy a bolygónk nem személyeskedik vagy haragszik, nem dühös vagy csalódott és nem szeret vagy gyűlöl minket, embereket. A mi döntésünk, hogy együttműködünk-e a bolygóval vagy sem.