A gyűrűzésről
Jogosan kérdezhetitek, hogy hogyan keveredtem a FOT sándorfalvi gyűrűzőállomására. Szóval, mint tudjátok állatkerti állatorvos szeretnék lenni, ezért amint még hetedikesként megtudtam, hogy van a Szegedi Vadasparkban állatkerti tábor, rögtön jelentkeztem. A táborban is látták a madarak iránti nagyfokú érdeklődésemet, valamint a tábort vezető nő (aki azóta szintén jó ismerősöm a lánya és a férje is) szólt, hogyha még több madarat szeretnék látni, akkor a Fehér-tóra menjek, a férje ott az egyik vezető és madárgyűrűző is.
Kezdetben az vezetett, hogy minél több madarat kézben foghassak, ami szörnyen jó érzés volt! A törékenynek tűnő állatokról hamar kiderült milyen erős élőlények. Csodálatosak és lenyűgözőek. Időközben megtanultam őket kiszedni a hálóból, valamint megtanultam a művelet jelentőségét is. Aztán a tanyánkon megfigyelt és az addig csak a könyveimben látott madarakat a valóságban is megtanultam megkülönböztetni. Sokat segítettek a FOT-on (ami a Fehér-tavi Ornitológiai Tábor rövidítése) a gyűrűzők, akik hetenként váltották egymást, így sokféle szemszögből kaptam belátást ebbe a világba. Az idei nyáron már leginkább a madarak jelleme, személyisége, habitusa foglalkoztatott. Nagyon érdekes, hogy mennyire mások tudnak lenni fajokon belül is... Például a fakopáncs fajok (kis, nagy, balkáni) mindig szétszednék az ember kezét, de a zöld küllő teljesen nyugodt faj. Pozitív még a dologban, hogy sok hozzám hasonló „madaras” emberrel ismerkedtem meg, akiknek szintén mindene a madár.
Szakmailag is beszélnék magáról a gyűrűzésről. Jelentősége, hogy egyszerűen fogalmazzak, a minél több információ gyűjtése, a madarak megismerése ez által segítve a madarak életét, valamint az emberek felvilágosítását, hogy miként fontos és hasznos állat nekik is. Külön szórólapok és könyvek készülnek például a gazdálkodóknak, hogy a földjük megművelése kapcsán mire figyeljenek, hogy ne tegyék tönkre az élőhelyeiket és miért is hasznos ez nekik is. Volt olyan ország a huszadik században, ahol károsnak ítélt madarakat irtottak ki, mint a veréb is, aminek az lett a következménye, hogy a következő évi termés kártevőit nem volt ami kordában tartsa, és a sáskajárás tönkretett mindent, az országban nagy éhinség lett, amiben rengetegen meghaltak.
Tehát a megjelölt madarak minden egyes megfigyelése, visszafogása vagy megkerülése sokat árul el az életükről, különösen mozgásukról, vonulásukról. A madárgyűrűzés segítségével – sok más igen hasznos eredmény mellett – megismerhetjük az egyes madárfajok szezonális vonulási útvonalait, pihenő- és táplálkozóhelyeit, telelőterületeit, végső soron a madárvonulási rendszerek egész Földünket átfogó hálózatát. Elterjedési területét könnyen megtudjuk egy madárnak. Ha Magyarországon meggyűrűznek egy egyedet és azt egy másik országban például Szerbiában visszafogják, akkor az azt bizonyítja, hogy Magyarországon és Szerbiában is előfordul az adott faj. Ilyenkor a két gyűrűzőközpont felveszi egymással a kapcsolatot és a madár adatait összesítik, összevetik. A madárgyűrűzéssel az is kiderül, hogy az adott populáció csökken vagy nő-e. Ennek köszönhetően vettük észre az egyedszám csökkenését, például a vékonycsőrű póling esetében (ami egy partimadár és a csőrét a sárba dugva keresi táplálékát) mire ennek révén a figyelem középpontjába kerülhetett volna addigra valószínűleg kihalt a faj.
A madarak kondíciója, fizikuma is nyomon követhető, hogy mennyi táplálékot találnak az adott területen. A mezőgazdasági támogatások eredménye, hogy sok élőhely és élelemszerző hely szünt meg az utóbbi években. Kevesebb a táplálék (a bogarak, rovarok), kevesebb a tó és természetes vízfelület, kevesebb az élettér (bozótosok), kevesebb a fészkelőhely. Szóval egyre nehezebb madárnak lenni...
A gyakorlatban a gyűrűzés úgy működik, hogy a madarakat függönyhálóval (kockaháló) fogjuk, aminek az anyaga nagyon könnyű ezért főleg énekesmadarak befogására használjuk, mivel a nagyobb madarak könnyen átrepülnének rajta gond nélkül, mert a háló könnyen elszakad ilyen esetben. Ezért vannak a hálók a nádasban vagy fák között, mert oda gólyaméretű madár nem repül be. Ezt az apró szemű hálót a madarak nem látják, így amikor nekirepülnek, akkor ösztönösen meg akarnak kapaszkodni, így a lábuk, fejük, szárnyuk gyorsan beleakad. Mivel ráhúzódik a nyakukra is a hálószem, épp ezért van kitalálva a hálószem mérete akkorára, hogy az énekesmadaraknak nem szoros.
Madársérülés ritkán van, viszont a nádasokban előforduló hermelin és menyét előszeretettel szedegeti ki az alacsonyabban levő védtelen madarakat a hálóból. Erre vannak élvefogó csapdáink, amikkel be tudjuk fogni ezeket a ragadozókat. Sokan azt hiszik, hogy bántjuk őket, pedig ez nem így van, hiszen a menyét is és a hermelin is védett állat, egy messzebbi területre szoktuk vinni őket és ott elengedjük.
Miután a madarakat kivesszük a hálóból kicsi szövetzsákokba rakjuk őket, így nem stresszelnek, mert a sötét zsákban megnyugszanak és olyan anyagból van, hogy kapnak levegőt is (pl: ágynemű). Utána a gyűrűzőhelyre visszük őket, ami közel van a hálóhoz és a madarak rövid ideig vannak fogva. Sok kis akasztóra akasztjuk a zsákokat, amik feliratozva vannak, hogy melyik hálóhelyről való a kiszedett madár. Például van olyan háló, aminek nagyon egyszerű neve van: nád, gyékény, de van ami egy tanyaszomszédról kapta a „taz” nevet. Ez azért lehet fontos, mert később ha visszafogunk egy gyűrűs madarat, akkor visszanézhető az is, hogy pontosan melyik hálórészben fogtuk meg korábban.
Azután a gyűrűző egyesével kiveszi a madarat a zsákból és megnézi, hogy van-e már esetleg gyűrű rajta. Ha van akkor fel lesz jegyezve a visszafogás füzetbe, megnézi a kondícióját és megméri a tömegét, majd elengedi. A gyűrűzés végeztével bekerül az adatbázisba, ahol összevetik korábbi befogásával, vagy befogásaival az egyednek.
Ha nincs gyűrű a madáron akkor az első dolga, hogy rakjon rá. A gyűrűző feladata még meghatározni a pontos faját az egyednek, valamint megvizsgálni és méréseket végezni rajta. A gyűrűzőnek mindig van egy segédje, aki írja az adatokat a füzetekbe. Ezek az adatok a következőek beírási sorrendben: dátum - gyűrűző neve – szedés órája - háló neve – madár faja - madár kora - neme – zsírmennyisége – izomzata – tollkopása - szárny hossza - 3. evezőtoll hossza - tömege és ha fontos, akkor a talp mérete és a madár kotlófoltja.
Szóval a gyűrűző rárakja a madár bal lábára egy speciális fogóval a gyűrűt, ami nem szorítja, mozog rajta és nem dörzsöli ki a lábát, mivel kemény bőr fedi a csüdjüket. A gyűrű alumíniumból készül, amire számok vannak írva és a fővárosunk neve. A gyűrűket a Madárgyűrűzési Központ adja ki, a számok közt nincs két egyforma, olyan mint a pénz mindegyik más sorszámú. A különböző méretű madarak különböző méretű gyűrűt kapnak.
A zsír, izom, kopást azért mérjük, mert így megtudjuk a madár túlélési valószínűségét, kondícióját. Ez főleg a vonuló énekesmadaraknál érdekes, mert ősszel majdnem, hogy gombóc alakúak, mivel sok zsírt halmoznak fel a vonulási útra, ezt számokkal jellemezzük 0-10-ig. Szóval ha egy madár ősszel 0-s zsírral rendelkezik, akkor elég kicsi a valószínűsége az életbenmaradásra.
A szárny hosszának a mérése azért lényeges, mert ez alapján tudjuk jó néhány madárnál megállapítani a nemét, például a hím nádi sármánynak hosszabb szárnya van egy picivel, mint a tojónak.
A talp mérése azért fontos, mert vannak olyan fajok, amelyek nagyon hasonlítanak egymásra, például a cserregő nádiposzáta és az énekes nádiposzáta esetében szinte csak a talp nagysága a meghatározó bélyeg.
A keletkezett összes adat aztán egy központi adatbázisba kerül, ahonnan a szakemberek bármikor rálátnak a madárállomány összesítésére és azokból láthatják azok alakulását. Levonhatják a következtetéseket és lépéseket tehetnek a dolgok menetének változtatására, vagy megtartására.
A gyűrűzési időszak áprilistól a novemberi darvadozásig tart. Télen azért nincs gyűrűzés, mert alig van madár és nem jól viselnék beakadva a hideget, ráadásul megfagy a háló, és a hó alatt összetörne a hálótartó oszlop is.
Hermann Ottó kezdte el és alapította meg az első Ornitológiai Központot az 1900-as évek elején. Mára az országban hét működik a különböző élőhelyeknek megfelelően:
Horthy Miklós madárvárta – Lakitelek
Esterházy Pál Madárvárta – Kapuvár
Bethlen István Madárvárta – Hortobágy
Klebelsberg Kúnó Madárvárta – Dinnyés
Kolon-tavi Madárvárta – Kiskunsági NP
Ócsai Madárvárta
Fehér-tavi Ornitológiai Tábor - Sándorfalva