Üdv Mindenkinek!
Akinek van kedve további cikkeket olvasgatni tőlem, az megtalál az Agro Jager News weboldalán is, mint szerzőt. 
Alkalmam nyílt beszélgetni Sándor Attilával, a Szegedi Gombász Egyesület vezetőjével, gombaszakértővel, aki most sok más mellett azt a témát is érinti, hogyan kellene nekünk, embereknek a gombákhoz hozzáállnunk.
Képet készítette: Szegedi Gombász Egyesület
Lajtár Lili (LL): Mióta és minek a hatására választotta életcéljául a gombák világának megismerését?
Sándor Attila (SA): Azok, akik eltávolodtak a természettől – vagyis az emberek többsége – előbb vagy utóbb meghallják a természet hívó szavát. Velem is ez történt. Az én válaszom először az volt, hogy elkezdtem túrázni, egyedül barangoltam, ahol rámesteledett, ott aludtam, figyeltem az erdő rezdüléseit. A legkülönösebb lények, amelyekkel útközben találkoztam, a gombák voltak. Hosszú tanulási folyamat vette ezzel kezdetét.
LL: Ebből a hosszú tanulási folyamatból végül mi lett a legfontosabb célkitűzése a Szegedi Gombász Egyesületnek?
SA: A természet védelme és azon belül elsősorban a nagygombák védelme érdekében hoztuk létre egyesületünket.
LL: Tisztában vagyok vele, hogy a következő kérdés roppant összetett, de ha mégis megpróbálnánk megválaszolni, akkor Ön hogyan látja, vajon miért kerülnek háttérbe a gombák? Miért kapnak kevesebb figyelmet, mint más élőlények?
SA: Háttérbe szorulnak a gombák, a miértre nincs rövid válaszom, de hogy mennyire háttérben vannak azt érzékeltetném néhány számmal. Ma közel 150 000 gombafajt ismerünk, de ez elenyésző a gombafajok becsült 2.2-3.8 milliós számához. Tehát a legóvatosabb becslés szerint is alig 7%-át ismerjük a fajoknak. A növények esetében éppen fordított az arány. Ezek a számok, és még sok-sok érdekesség a Kew Botanic Gardens State of the Wold’s Fungi 2018- as jelentésében olvasható.
LL: Most kanyarodjunk el egy kicsit, a határozás irányába. Mely jellemzők alapján lehet gombát határozni?
SA: Terepen a látható, tapintható, szagolható, ízlelhető és még a hallható tulajdonságokat is felmérjük. De gyakran még ez sem elegendő, vegyszerekkel indikációs teszteket végzünk, és szemmel nem látható tulajdonságokat vizsgálunk transzmissziós fénymikroszkóppal. Újabban a genetikai információk kiolvasása is napi gyakorlat. Lásd DNS vonalkód.
LL: Nem tűnik egyszerűnek, főleg, ha laikusok vagyunk. De ha szeretnénk gombákkal foglalkozni, mit kell tennünk ahhoz, hogy szakellenőrré váljunk?
SA: Nyolc osztályos végzettséggel kell rendelkezni és egy 150 órás tanfolyamon résztvenni, majd levizsgázni. Ezt követően vehet részt a vadon gyűjtött gombák kereskedelmének segítésében.
Képet készítette: Szegedi Gombász Egyesület
LL: Nyilván, ha már sikerült szakellenőrré képeznünk magunkat, belelátunk a gombákat övező társadalmi hozzáállásba, így látjuk azt is, ahogyan például a fiatalok gondolnak a gombákra. Ön szerint, hogyan lehetne motiválni őket a környezetükben előforduló gombák megismerésére?
SA: Figyelni kell a természet hívó szavára. A gombák varázslatosak, táplálnak és gyógyítanak, lebontják a szennyeződést, regenerálják a talajt, gyönyörködtetnek és inspirálnak. Szerencsére manapság egyre több szó esik a gombákról, én azt sem bánom, ha pszichedelikus gombák kerülnek szóba. Része a természetnek, része a kultúránknak.
LL: Biztosan sokak fejében megfordul a kérdés, hogy biztosan jól határoztam-e meg a fajt, szóval hasonló fajok esetén mi a megkülönböztetésük folyamata?
SA: A határozás a részletek iránti elkötelezettséget követel, tudást, tapasztalatot és gyakorlatot. Ugyanúgy, ahogyan az élővilág más csoportjaiba tartozó fajok, például mohák vagy bogarak határozása.
LL: Hogyan látja, milyen változásokat tapasztal a fajdiverzitásukkal kapcsolatban? Mit tehetünk a fajaik megóvásáért?
SA: Természetvédőként elkeseredetten látom, ahogy elpusztítjuk a természetet magunk körül. Minden nap szembesíteni kell az embereket, hogy tömeges kihalást idézünk elő, feléljük a következő generációk jövőjét. A lehető legkomolyabban kell venni azokat a kezdeményezéseket, amelyek a természet helyreállítását célozzák. Vissza kell vonulni és teret kell hagyni a természetnek.
LL: Vajon milyen extrém körülményeket képesek elviselni? Melyek a legszokatlanabb helyek, ahol megtelepedhet egy adott gombafaj?
SA: Sok egysejtű és egyszerű fonalas gomba képes elviselni extrém körülményeket, ami a hőmérsékletet, nyomást, pH-t illeti. De szerintem egészen különleges az is, ahogyan a téli fülőke összetett többsejtű termőteste elviseli a fagyot, vagy a júdásfülgomba a teljes kiszáradást követően újra képes növekedni, spórákat létrehozni. Különleges a vörös rovarrontó gomba, élőhelye, termőtestének színe és gyógyhatása miatt is.
LL: Ön szerint, az emberek miért helyezhetik előtérbe azt a kérdést, hogy ehető-e az adott faj?
SA: Nem baj, ha az emberek növényeket vagy gombákat gyűjtenek maguknak és azt elkészítve elfogyasztják. Aki így tesz, az kellő tudással, és tisztelettel teszi mindezt, nem kereskedelmi termékként tekint ezekre a javakra, és megerősítést kap arról, hogy a természet táplál minket. A vadon gyűjtött élőlények piaci kereskedelme, és kapcsolódó tevékenységek a múltból itt maradt rossz gyakorlat, amelyet fel kell számolni, ha meg akarjuk védeni a természeti értékeket.
LL: Bárkiben felvetődhet kérdésként, hogy miért éri meg számára az adott gombafaj megóvása. Milyen megdönthetetlen érvekkel győzné meg őket a gombák szerepéről és fontosságáról?
SA: Nyári táborban tartottam foglalkozást, és megkértem a gyerekeket, hogy tegye fel a kezét, akit valaha gombával gyógyítottak meg. A gyerekeknek persze megbocsátható, hogy nem tudtak az antibiotikumokról – amelyeket gombák állítanak elő, és emberek százmillióit mentették meg, – és így nem tették fel a kezüket. A gombák nem csak gyógyítanak, számos jótéteményt, terméket és szolgáltatást köszönhetünk nekik, amelyeket most nem sorolok fel. Elképzelem viszont azt a szerencsétlent, aki egy jövőbeli nyári táborban magyarázkodik a gyerekeknek, hogy az a pöttyös valami a mesekönyvben egy gomba, ami akkor halt ki, amikor az utolsó fát is kivágták. Ha lesz még tábor, és lesz még …
LL: Mennyi annak a valószínűsége, hogy találkozunk a tudomány számára ismeretlen fajjal? Honnan lehet megbizonyosodni arról, hogy az adott példány valóban egy ismeretlen fajhoz tartozik-e?
SA: Tekintettel arra, hogy a gombafajok több, mint 90 %-a még nem ismert a tudomány számára, ez igencsak valószínű, legalábbis sokkal valószínűbb, mint a növények esetében. Ahhoz viszont különleges tudás szükséges, hogy felismerjük, amit a kezünkben tartunk, az egy ezek közül. A taxonómiai, morfológiai ismeretek mellett most segítségünkre van a már említett DNA barcoding technika is. A genetikai kódnak egy meghatározott, rövidke részét fajszintű azonosításra alkalmasnak találtak, és kutatók világszerte bővítik ennek nyílt adatbázisát.
Képet készítette: Szegedi Gombász Egyesület
LL: A különböző előadásain milyen információkat tart fontosnak kiemelni, mit helyez az előtérbe? Hogyan látja, mennyire nyitottak a kapott tudásanyagra az érdeklődők?
SA: Én leggyakrabban laikusokkal kommunikálok, ezért törekszem az egyszerű, könnyen befogadható információk átadására. A gombák szerencsére egyre jobban érdeklik az embereket. A természetvédelemmel kapcsolatos kommunikációban kevesebb sikerélményről számolhatok be.
LL: Talán idővel rendeződik a természetvédelem helyzete, de minden azon múlik, hogy a szakemberek hogyan tudják fejben megérinteni a mindennapok embereit. Ezért is fontos a “hűha faktor”, hogy például milyen érdekességeket tud említeni a gombák világából vagy, hogy mely gombafajt találja a legfurcsább kinézetűnek és miért. Kérem említsen néhány különlegességet.
SA: Már említettem néhány izgalmas fajt, amelyek különleges termőtestet hoznak létre, a téli fülőkétől a vörös rovarrontógombáig. Azonban a gombák egyik meghatározó sajátossága a szimbiózis. Ezt a kifejezést a biológiában széles körben használják a legkülönfélébb együttélések leírására, eredetileg azonban annak az egészen különleges kapcsolatnak a leírására vezette be Albert Bernhard Frank, amelyet a zuzmókban megfigyelhetünk. Ugyancsak tőle származik a mikorrhiza kifejezés, amely a gombák és növények kapcsolatának egy másik különleges formája, és amelynek jelentőségét csak most kezdjük megismerni, megérteni, és felhasználni. Talán ettől remélhetjük végletesen tönkrehasznált termőföldjeink regenerációját.
LL: Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik tapasztalatlanul kezdenének gombagyűjtésbe?
SA: Ha étkezési célra szeretnének gombatermőtestet gyűjteni, akkor kezdjék a tinórukkal, vargánya félékkel. Azt a néhány enyhén mérgező fajt, amely hazánkban honos, könnyen megtanulhatják. Válasszanak egy tanfolyamot, és tanuljanak a gombákról. Egyesületünk is kínál ilyen lehetőségeket. Csak azokat a gombákat gyűjtsék, amelyeket már megtanultak, felismernek. Ha csak egy kis érzékenységet is mutatnak a természet iránt, akkor könnyen beláthatják, hogy mennyire pusztító az, ha a válogatás nélkül összegyűjtött gombák a piaci konténerben fejezik be létüket.
LL: Nem mindenki tudja, hogy minden gomba ehető egyszer, hogy egy picit szellemes is legyek. Viszont ha már többször is szeretnénk belőle enni, az már egy más helyzet. Melyek a legjellemzőbb tünetei a mérgezésnek?
SA: A legtöbb mérgezés együtt jár gasztrointesztinális tünetekkel, rosszullét, hányás, hasmenés. A muszkarin mérgezés ezen túlmenően izzadással, pupillaszűkülettel jár. Egyes mérgezéseknél ájulás, konvulzió léphet fel. Más mérgezések, mint az iboténsav vagy a pszilocibin mérgezés az érzékelés és a tudat megváltozásával járnak, enyhe lefolyásúak, nem járnak egészségkárosodással. De vannak sejtmérgeket tartalmazó, halálosan mérgező gombák is, amelyek a máj és vesék leállását okozhatják. A gombák nem mérgezőbbek, sem hatásukat, sem számosságukat, sem a bekövetkezett esetek számát illetően, mint a növények. Ennek ellenére sokkal rosszabb a hírük.
LL: Legvégül pedig, azoknak, akik szeretnének elmerülni a gombák világában, milyen könyveket ajánlana?
SA: Nagyon jó magyar nyelvű könyvek kaphatóak. Nem emelnék ki egyet sem ezek közül, inkább egyesületünk nyílt mikológiai könyvtárára hívom fel a figyelmet, ahol jelenleg 140 kötet várja az érdeklődőket, 7 nyelven, 4 kontinens gombáival ismerkedhetnek. A Somogyi-könyvtárnak adtuk gyűjteményünket, hogy minél többek számára legyen elérhető.
Képet készítette: Szegedi Gombász Egyesület
LL: Mit üzen a fiataloknak?
SA: Sajnálom, mi egyértelműen kudarcot vallottunk. Legyenek Önök bölcsebbek, előrelátóbbak, megfontoltabbak, mint az előző nemzedékek tagjai, és sok-sok évszázad után legyenek az első olyan nemzedék, aki jobb állapotban adja át az élő Földet a következő nemzedéknek, mint ahogyan átvette.
LL: Hogy érzi, hiányol esetleg valamit az életéből?
SA: Nem szívesen pazarolom méltatlan személyemre a szót, amikor a gombákról és a természetvédelemről is beszélhetek.
LL: A fentieken kívül van-e bármi, melyet fontosnak tartana kiemelni?
SA: Felhívom a figyelmet Mikológia Tanszék című előadás-sorozatunkra, amelynek előadásai a Szegedi Gombász YouTube csatornánkon elérhetőek. A mikológiai tudáshoz nem könnyű hozzájutni, vagy csak egészen szűk perspektívából, ezért is tarjuk fontosnak ezt a kezdeményezést. Nézzék meg, támogassák!
Remélem, sokakat megérintettek Sándor Attila gombász szavai, melyet, mint a gombafonalak szőttek át a természetvédelem jelenkori pillanatképei és jövőbeli kihívásai. További hitet és erőt kívánok munkájában.
Üdv Mindenkinek!
Akinek van kedve további cikkeket olvasgatni tőlem, az megtalál a National Geographic Magyarország weboldalán is, mint szerzőt.
https://ng.24.hu/termeszet/2024/01/13/sosem-vagyunk-egyedul
Üdv Mindenkinek!
Hoztam néhány pillanatfelvételt az év néhány időszakából, melyek mindenkiben más-más gondolatokat és érzéseket ébresztenek majd. Ráadásul nemcsak képekkel készültem, hanem a hozzájuk tartozó rövid történetekkel is.
Nemcsak az élőlények megörökítése, de a táj hangulatának megragadása sem egyszerű feladat, hiszen sokszor nem lehet átadni érzéseket fotók által, de törekedni attól persze még lehet rá. Nos, én is így tettem. Az első kép egy nyári délutánon készült és az aranyló vízfelszín magával ragadó csillogását, nyugodtságát ábrázolja. A következő képen a háborgó égbolt látható egy őszi napon, ugyanis alkalmam nyílt megfigyelni egy vihart, anélkül, hogy engem elért volna, hiszen a napsütéses, szélcsendes távolból figyelhettem az eseményeket. A képről már csak egy felhőből alá ereszkedő tornádó hiányzik… 
A következő kép egy nagyon jó példa arra az örök érvényű igazságra, hogy az élet valóban utat tör magának. Ez a cipzár sok évet töltött kint a természetben, míg végül a zuzmó és moha megvetette a “lábát” rajta, minden repedésben megtalálták az életben maradáshoz szükséges feltételeket, a jövőbeni céljuk pedig az, hogy teljesen befedjék azt és újabb területeket hódítsanak meg.
A következő három kép a nyári időszakból való. Az első kettő az egész nyáron át tartó éjszakai rovarászásom két szereplőjét mutatja be a sok egyéb rovar közül. Az éjszakai fényforrások kedvenc táplálkozóhelyéül szolgálnak a zöld lombszöcskének (Tettigonia viridissima), mely egyik alkalommal a szemem láttára vadászott le egy nagyméretű molyt, a nádrontólepkét (Phragmataecia castaneae). Így érthető, hogy miért menekülnek a lepkék, ha meglátják közeledni a lombszöcskét… A piros szender (Deilephila porcellus) viszonylag állandó vendég nyáron, ráadásul jó hír, hogy egész könnyen kézbe vehető, mely amúgy is jellemző a szenderekre általánosságban. Inkább megválni nehéz tőlük, nem igazán szándékoznak lemászni az ember kezéről.
Viszont a napközben történő rovarászás olykor sokkoló hatással is bírhat. Ugyanis a képen látható légyfajt (Conops vesicularis) a lábfejemen pillantottam meg és a nagy mérete, valamint a darázsutánzó mintázata egy pillanatra elhitette velem, hogy ő tényleg darázs. De, amint lehajoltam hozzá, már láttam, hogy ártalmatlan légy. Hogy lehet ilyen gyorsan megállapítani? Egyrészt a legyek egy pár szárnnyal rendelkeznek, a második pár csökevényes, míg a hártyásszárnyúak, ahová a darázs is tartozik, két pár szárnnyal rendelkeznek. Másrészt szembetűnő, hogy a legyek nem rendelkeznek rágó szájszervvel, mint a darazsak, helyette előrenyújtható nyaló-szívó szájszerv jellemző rájuk. Ezek csak a főbb különbségek, melyek segítséget nyújthatnak a megkülönböztetésben.
Az utolsó képen pedig egy ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) látható a kezemen egy melegebb decemberi napon. Az ő története csak annyi, hogy jó napozó helyet keresett és én éppen megfeleltem neki. Megvártam, hogy átmelegedjen és pár perc után el is repült. Csodálatos érzés részese lenni egy olyan teremtmény életének, melynek viszonylag rövid az élethossza, de még ennek ellenére is áldoz egy kis időt ránk, emberekre.
Ezzel a bejegyzésemmel kívánok Mindenkinek boldog, kalandokban és természeti megfigyelésekben gazdag új évet! Az üzenetem változatlan: minden fontos, minden számít!
A létezés minden aspektusa végtelenül komplex, sejtjeink szerveződése, ahogy általuk alakot öltünk, társas kapcsolataink minősége, mely saját gondolataink, önkifejezésünk eredménye, vagy, ahogy fát gyűjtünk egy tábortűzhöz, vagy éppen leülünk egy székre, hogy meghallgassunk valakit, és bármi, ami eszünkbe jut, megtapasztalhatjuk, hogy mindenhol ott a teremtés ereje. A művészet is teremtő, a művészt pedig munkájában leginkább, - akit talán nem is lényeg, hogy éppen tudattalan megérzés vagy tudatos döntés inspirál műve megalkotásában -, a szemlélő érzelmi világának megérintése motiválja, hogy új érzelmeket teremtsen. Következzen egy interjú egy valódi művésszel, Josh Agle-el, aki alkotásaival különféle nézőpontokba repít most minket és olyan gondolatokat oszt meg velünk, melyek az élet minden területén hasznosak lehetnek.
The Teraphim (Josh Agle)
Lajtár Lili (LL): Minek a hatására döntött úgy, hogy művész szeretne lenni?<
Josh Agle (JA): Egész életemben rajzoltam és festettem, és már kisgyermek koromban is azon töprengtem, hogy művész lehetnék. Amikor idősebb lettem, rájöttem, milyen nehéz művészként megélni, ezért üzleti tanulmányokat folytattam az egyetemen. Körülbelül az üzleti program felénél jártam, amikor úgy döntöttem, hogy az üzlet könnyű, de unalmas, ezért képzőművészeti szakra váltottam, és elhatároztam, hogy művész leszek.
LL: Honnan meríti az ihletet a műveihez? Mi motiválja Önt az alkotásban?
JA: Az ihletet sok helyről szerzem – lehet valami, amit megtapasztaltam, például egy buli Palm Springs-ben, vagy valami, amit láttam, például egy régi telefont egy használtcikk boltban. Leírom az ötleteimet, és van egy hosszú listám azokról a dolgokról, amelyeket le szeretnék festeni.
Azért vagyok motivált a művészet terén, mert szeretek olyan dolgokat alkotni, amelyek korábban nem léteztek. Fogok egy ötletet és néhány művészeti kelléket, és kitalálok valami teljesen újat.
LL: Mit tanácsolna annak, aki elvesztette a motiváltságát a művészet terén? Önnel már történt hasonló?
JA: Soha nem veszítettem el a motivációmat, de gondjaim már voltak az ötletekkel. Azt mondták, hogy folytassam az alkotások készítését, még akkor is, ha kifogytam az ötletekből, ezért csak vázlatoltam és vázlatoltam, míg eszembe nem jutott valami, mellyel elégedett lehetek. Ez majdnem húsz éve volt, és azóta soha nem fogytam ki az ötletekből.
LL: Mi a véleménye, mitől lesz tökéletes egy alkotás?
JA: Szerintem nincs olyan, hogy tökéletes mű. Egy művész örökké dolgozhat egy darabon, hogy tökéletesítse azt. A titok abban rejlik, hogy tudjuk, mikor érünk el egy olyan pontot, ahol a művészként elégedettek lehetünk a darabbal.
LL: Általánosságban mennyi időbe telik egynek az elkészítése és mi ennek a folyamata?
JA: Egy eredeti festmény több hétig is eltarthat. Egy ötlet vázlatával kezdem, majd addig finomítom, amíg elégedett nem leszek az általános koncepcióval. Ezután döntök egy színséma mellett, és az egész vásznat egy színnel festem le - a darabban uralkodó színnel. Ezt átfestem, kezdve a háttérben lévő dolgokkal, és haladok előre. Az utolsó dolgok, amiket festek, az előtérben vannak.
LL: Főleg mely témákat jeleníti meg a festővásznon és miért?
JA: A témáim a század közepi modern építészet, Palm Springs és trópusi/tiki jelenetek. Engem az 1950-es és 1960-as évek képvilága vonz, de úgy gondolom, hogy festményeim a jövőben fognak megjelenni.
LL: Tudomása szerint mely alkotásai iránt mutatnak nagy érdeklődést az emberek?
JA: Azok a művek, amelyek a jelek szerint a legnagyobb érdeklődést keltik az emberekben, azok a darabok, amelyek eltérnek a szokásos témámtól. Időnként megteszek valami váratlan dolgot, és ez sok embert megszólít. Ez azonban nem feltétlenül jelent műértékesítést.
LL: Minden művész más és más, így minden alkotásban egy a közös, hogy egyedi. Miért döntött a rajzfilmszerű festmények mellett?
JA: Szerintem nem a rajzfilmszerű leírás a megfelelő. Vizuálisan az 1950-es és 1960-as évek kereskedelmi művészete ihletett meg, amely az animációt is inspirálta abból a korszakból, és az 1990-es években egy animátorcsoportot is. Nem maguk a rajzfilmek inspiráltak, de van egy vizuális affinitás.
Blind Curve (Josh Agle)
LL: Mi a véleménye, mi a legnehezebb egy művész életében?
JA: A legtöbb művész számára a legnehezebb a megélhetés, miközben hű marad művészi elképzeléseihez.
LL: Miért kedveli a tiki kultúrát? Minek a kifejezésében segíti Önt?
JA: Életem első nyolc évét Hawaiin töltöttem, így azt hiszem, tudat alatt vonzódom a polinéz és tiki ábrázolásokhoz. Úgy tekintek rá, mint a menekülés és a konzumerizmus ötvözete, művészetem két nagy témája.
LL: Ön szerint mitől lesz valaki tehetséges a művészet terén?
JA: Számos tehetségre van szüksége egy sikeres művésznek, de egy művésznek nem kell mindegyikkel rendelkeznie:
Jó rajz- és festőkészség
Jó koncepciók
Egy koncepció megvalósításának képessége
Az a képesség, hogy olyasmit hozzunk létre, amire az emberek érzelmi választ adnak.
LL: Mit tart a legnagyobb kihívásnak egy alkotás elkészítésében?
JA: Számomra a legnehezebb egy olyan koncepció kitalálása, ami megmozgat, és szerintem pozitív hatással lesz a nézőre.
LL: Milyen üzenetei vannak az alkotásainak?
JA: Művészetem alapvető üzenete a lét időbeli örömeinek befogadására való felhívás. Vannak, akik hedonizmusnak vagy konzumerizmusnak nevezik, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a kellemes élmények és szép dolgok iránti igényt. Ugyanakkor darabjaim gyakran üzenik azt, hogy veszélyei lehetnek a csillapítatlan epikureizmusnak.
LL: Van bármi, melyet esetleg hiányol az életéből? Milyen célok szerint éli a mindennapjait?
JA: Minden nap egy kísérlet arra, hogy megtaláljak valamit, ami hiányzik az életemből. Egyszerűen nem tudom, mi az. Igyekszem művészettel, fizikai tevékenységgel (főleg szörfözéssel) vagy élelmiszer- vagy médiafogyasztással megtalálni.
LL: Fordultak-e már Önhöz különleges kérésekkel? Ha igen, tudna mesélni egyet?
JA: Sok különleges kérést kapok, de általában nemet mondok rájuk. Olyan emberek kerestek meg, akik azt szeretnék, hogy fessem le házi kedvenceiket vagy házaikat. Néha látni akarják magukat valamelyik festményemen.
LL: Szeret interjúkat adni?
JA: Igen, ez jogos módja annak, hogy önmagunkról beszéljünk!
LL: Gyermekei milyen mértékben viszik tovább az Ön szellemiségét? Hogyan látja, általánosságban mitől függ, hogy egy gyerek mennyire befogadó az őt körülvevő világra?
JA: Nem tudom, hogy a spiritualitás a megfelelő szó-e a világnézetemre, de igyekeztem empátiát és azt a vágyat kelteni gyermekeimben, hogy jó világpolgárok legyenek. Azt is mondtam nekik, hogy kövessék a szívüket, amikor pályaválasztásról van szó – ha művészek, énekesek vagy autószerelők akarnak lenni, mert ezt szeretik, akkor ezt kell folytatniuk, és boldogok lesznek az életben.
Nem beszélhetek minden gyermek nevében, de gyermekeim világ iránti fogékonyságát az új dolgok megtapasztalása és új helyek felfedezése iránti izgalmam és örömöm befolyásolta.
High Roller Suite (Josh Agle)
LL: Hogyan lehet motiválni a fiatalokat az alkotások tiszteletére és megőrzésére?
JA: Ez egy közhely, de a képzettség nagy tényező a művészet megbecsülésében, és, ha megbecsülik, akkor meg is lehet őrizni. Az Egyesült Államokban 20 évvel ezelőtt mozgalom indult a művészeti programok iskolai finanszírozásának csökkentésére, hogy a tudomány, a matematika, az olvasás és az írás elsőbbséget élvezzen, de szerencsére ez a tendencia megfordult.
LL: Milyen üzenete van a fiatalok felé?
JA: Ugyanazt üzenném, amit a saját gyermekeimnek is: ha valamiért szenvedélyes vagy, igazán szerelmese vagy, akkor folytasd és formáld át a karriereddé.
LL: Sok érzés és gondolat kifejezésére alkalmas a festés, de ennek ellenére is biztos van olyan dolog, amelyeket mégsem lehet kifejezni általuk. Mi a véleménye, milyen nehézségek adódhatnak az érzésvilág átadásában?
JA: A festmények érzéseket és gondolatokat közvetíthetnek, de kevésbé érzelmesek, mint a zene vagy a filmek, mivel a festmények statikusak.
Az érzések átadásának nehézségei abból fakadnak, hogy általában senki sem áll a festmény mellett, hogy megmagyarázza a jelentését, vagy azt, hogy a művész mit remélt, hogy a néző hogyan fog érezni vagy reagálni.
LL: Van-e bármi, melyet a fenti kérdéseken kívül különösen fontosnak tartana megosztani?
JA: Az emberek azt kérdezik tőlem, hogyan lehetnek sikeres művészek. Három tanácsot tudok adni:
- Soha ne mondj nemet semmilyen lehetőségre, amikor elkezded, még akkor sem, ha a fizetés nem az, amit reméltél.
- Mindig tartsd be a határidőket. Ha egy galériának két, egyformán kedvelt művész közül kell választania, de az egyik betartja a határidőket, akkor azt a művészt választja.
- Készíts olyan műveket, amelyet szeretsz, és szívesen birtokolnál. A karrierem addig nem indult be, amíg meg nem festettem azt, amit szerettem volna, nem pedig azt, amit a vevők akarnak.
Köszönöm az interjút Josh Agle-nek, további sikereket a munkájában, és mindig jó időt a szörfözéshez.
How to Win Friends (Josh Agle)