Ezt a lódarazsat (Vespa crabro) egy üvegben vittem messzebb a faházunktól.

Ezt a lódarazsat (Vespa crabro) faházunkban találtam, nem bírt kirepülni. Mivel hatalmasnak bizonyult és végiggondoltam a csípése veszélyességét, csak üvegben mertem megfogni. Ha már az üvegben volt, készítettem róla néhány képet, mert nem túl gyakori errefelé a lódarázs, de egy-két példányba mindig belefutok. Dokumentálás után távolabb vittem és elengedtem.

Érdekes, hogy nem akart megtámadni, egészen nyugodtan szállt tovább ellentétben a kisebb déli papírdarazsakkal (Polistes dominulus), akik ha tehetik, rögtön agresszíven reagálnak az emberi jelenlétre és szinte biztos, hogy szándékukban áll megcsípni. Megfigyeltem, hogy ahogy nő a testméret, egyre nyugodtabbak és barátságosabbak. Az óriás tőrösdarázsnak (Megascolia maculata) se az a célja, hogy nekitámadjon egy embernek, pedig ő is egy elég nagy faj. Ugyanez megfigyelhető a kutyáknál is...

Minden évben megjelennek nálunk a szürke légykapók (Muscicapa striata) és még úgy sincsen C típusú odúnk, hát készítettünk egyet. Természetesen majd több fogja követni. Nagyobbra terveztük, hogy megfelelő legyen egy fekete rigónak (Turdus merula) vagy esetleg egy vörösbegynek (Erithacus rubecula). Eléggé gondolkodnunk kellett, hogy hová helyezzük ki az odút, ugyanis már lassan minden fán van valamilyen odú. Lett beletéve egy kicsi szalma a leendő fészek megalapozásához.

Izgalmas volt!

Így védi a kis territóriumát a hím fülemüle (Luscinia megarhynchos)...