Ezt a lódarazsat (Vespa crabro) faházunkban találtam, nem bírt kirepülni. Mivel hatalmasnak bizonyult és végiggondoltam a csípése veszélyességét, csak üvegben mertem megfogni. Ha már az üvegben volt, készítettem róla néhány képet, mert nem túl gyakori errefelé a lódarázs, de egy-két példányba mindig belefutok. Dokumentálás után távolabb vittem és elengedtem.
Érdekes, hogy nem akart megtámadni, egészen nyugodtan szállt tovább ellentétben a kisebb kecskedarazsakkal (Vespula vulgaris), akik ha tehetik, rögtön agresszíven reagálnak az emberi jelenlétre és szinte biztos, hogy szándékukban áll megcsípni. Megfigyeltem, hogy ahogy nő a testméret, egyre nyugodtabbak és barátságosabbak. Az óriás tőrösdarázsnak (Megascolia maculata) se az a célja, hogy nekitámadjon egy embernek, pedig ő is egy elég nagy faj. Ugyanez megfigyelhető a kutyáknál is...