Posted by lajtarlili on Jul 07, 2019 in Lepkék - Butterflies and moths
Bogáncslepke (Vanessa cardui - painted lady) a fekete pesztercén (Ballota nigra - black horehound):


Bogáncslepke (Vanessa cardui - painted lady) a fekete pesztercén (Ballota nigra - black horehound):


Napfényben tündöklő mezei aszat (Cirsium arvense - creeping thistle). Más nézőpontból világítottam rá az aszat szépségére. Alulról fotóztam őket, szépen sütött a nap a felhők közül, tehát jókor voltam jó helyen. A poén az egészben az, hogy ezt telefonnal készítettem és a nap miatt nem láttam a kijelzőt, szóval fogalmam sem volt, hogy épp mit fényképezek...

Szóval ezek a fotók a véletlen művei. Ilyen módon szerettem volna felhívni a figyelmet erre a gyakori gyomnövényre, mert ez a növény is figyelmet érdemel, mint minden élőlény ezen a Földön. Szerintem az a nagy dolog, mikor egy telefonból, vagy egy gyengébb fényképezőből kihozod a maximumot. Én is ezt tettem, s attól még, hogy nem profi fényképezővel készültek a képek, nem szabad alábecsülni őket.

Feketecsápú ibolyamoly (Pancalia leuwenhoekella):


Öves gesztcincér (Leiopus nebulosus):


Segítségre volt szüksége ennek a fiatal mezei verébnek (Passer montanus - Eurasian tree sparrow), mert beszorult egy szűk helyre. Fényképezés erejéig volt a kezemben, utána szabadon engedtem és sikeresen elrepült. Egyébként egészséges volt ez a veréb, a begye is tele volt táplálékkal és éber volt. Mostanában sok nemrég kirepült fióka mászkál a tanyán, főleg mezei verebek, széncinegék (Parus major), feketerigók (Turdus merula) kicsinyei botladoznak a bokrok alatt. Ilyenkor vannak kitéve a legnagyobb veszélynek. A kóbor macskák előszeretettel választják az egerészés helyett a könnyebb táplálékszerzési lehetőséget, a fiatal madarak levadászását.

Nálunk a madarak szerencsés helyzetben vannak, ugyanis eltűntek a macskák, egyet se látok belőlük. Ráadásul az egyik macska be is fialt hozzánk, de mind a négy kiscica és a felnőttek is eltűntek, mintha itt se lettek volna. Ezzel párhuzamosan egyébként eltűntek a denevéreink is mind egy szálig. Szinte biztos, hogy az erdei fülesbaglyaink (Asio otus) tehetők felelőssé ezek miatt. A macskák eltűnésének örülök, de a denevérekének nem igazán. Hát, ugyebár nem lehet mindent... :)