Az utóbbi napokban tömegesen bújtak elő a száraz nyírfatörzsekből a sárgagyűrűs fadarazsak (Tremex fuscicornis). Türelmesen vártam, amíg meg nem pillantottam az egyik egyednek a fejét, amint a kijárat bővítésén fáradozott a rágó szájszervével. Lárvaként a fa belsejében éltek, abból táplálkoztak. Viszont már elérték kifejlett állapotukat, ezért minden erejükkel azon vannak, hogy kijussanak. A frissen előbújt példányok pár másodperc múlva már repképesek. Fontos, hogy siessenek, ugyanis a ragadozóknak könnyű zsákmányként szolgálnak. Miközben videóztam, sorban gyűltek körém a fekete rigók (Turdus merula) a finom falatokra várva. Nagy megdöbbenésemre az éppen elszállt fadarazsak sem voltak biztonságban, mert a rigók a levegőből is leszedték őket. Ijesztőnek tűnhetnek a fadarazsak a színüket és méretüket tekintve, de teljesen ártalmatlanok, nem szúrnak. Az előbújt példányokat kézbe vettem és a magasba emeltem, hogy könnyebben elrepülhessenek.
A mai madarászás igen eredményesnek bizonyult, mert olyan fajokkal is találkoztam, melyek szeretnek elbújni az ember szeme elől. Láttam fiókáikat etető cserregő nádiposzátákat (Acrocephalus scirpaceus) és foltos nádiposzátákat (Acrocephalus schoenobaenus), cigánycsukokat (Saxicola rubicola), egy szalakótapárt (Coracias garrulus) vadászat közben és egy üstökösgém (Ardeola ralloides) zsákmányejtését. Valamivel távolabb pedig bíbiceket (Vanellus vanellus), pajzsos cankókat (Calidris pugnax) és gólyatöcsöket (Himantopus himantopus) pillantottam meg.
Tavaly találkoztam először ezzel az imádkozósáska fajjal, mely ránézésre se hasonlít a jól megszokott imádkozósáskánkra (Mantis religiosa). Ez a faj a Hierodula tenuidentata, mely igencsak nagy méretű lesz kifejlett állapotában. Ez az egyed még fiatal, nincs szárnya, így megfigyelhettem a szokatlan módon függőlegesen tartott potrohát, amit enyhén ellapított, ennek köszönhetően szemből nézve a sáskát olyan volt, akár egy zöld falevél. Sikerült elkapnom azt a pillanatot, amikor a potrohszelvényeit széthúzta és láthatóvá váltak a lila foltok, ami arra szolgál, hogy elriassza a ragadozót. Ezek szerint túl közelről fotóztam és ezt nem díjazta. Amikor a kezemen mászott, úgy mozgott, akár egy szélben ringatózó pici ág
Íme a kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum)! Olyan akár egy kolibri. Feltűnően gyorsan repül és gond nélkül kicselezi a tereptárgyakat és talán az a legcsodálatosabb, hogy képes egy helyben lebegni. Pödörnyelve igen hosszú, így a virágtól távolabb is gond nélkül képes táplálkozni anélkül, hogy leszállna. Még a mai szeles nap se okozott neki gondot, hiszen látható a felvételemen, hogy nagyon jól irányítja a reptét.
Szemtanúja lehettem egy nem szokványos vadászatnak. Először a barna ásóbékát (Pelobates fuscus) vettem észre, amint éppen ücsörgött a levelek között és nagyon meredten nézett valamit. Ez a valami egy keleti cserebogár (Anoxia orientalis) volt, aki szokásához híven nehézkesen mozgott a talajon. Aztán egy gyors mozdulat és az ásóbéka rávetődött a cserebogárra, de ennyivel nem ér véget a történet. Ugyanis az áldozat sikeresen megkapaszkodott a béka szájában a kampós lábaival. Miután elkerülte a veszedelmes száját, felmászott a hátára és ott maradt egészen sokáig. Látszódik, ahogy húzza a béka bőrét a bogár lába. Ahogyan az egyik fotón is látszik, kicsit később a béka száját vette célba és ott tartózkodott egy ideig, akármennyire is próbált megszabadulni tőle a béka.