Szemtanúja lehettem egy nem szokványos vadászatnak. Először a barna ásóbékát (Pelobates fuscus) vettem észre, amint éppen ücsörgött a levelek között és nagyon meredten nézett valamit. Ez a valami egy keleti cserebogár (Anoxia orientalis) volt, aki szokásához híven nehézkesen mozgott a talajon. Aztán egy gyors mozdulat és az ásóbéka rávetődött a cserebogárra, de ennyivel nem ér véget a történet. Ugyanis az áldozat sikeresen megkapaszkodott a béka szájában a kampós lábaival. Miután elkerülte a veszedelmes száját, felmászott a hátára és ott maradt egészen sokáig. Látszódik, ahogy húzza a béka bőrét a bogár lába. Ahogyan az egyik fotón is látszik, kicsit később a béka száját vette célba és ott tartózkodott egy ideig, akármennyire is próbált megszabadulni tőle a béka.

Az egyik zöld levelibékánk (Hyla arborea) úgy gondolta, hogy elfoglalja az egyik kékcinegéknek szánt A típusú odút. Ebből is látszódik, hogy megfogyatkozott a kékcinegék egyedszáma a környező területeken, viszont a béka nagyon megkedvelte a helyet... Egész nap onnan brekegett a vetélytársaknak.

Ő itt a barna ásóbéka (Pelobates fuscus).

Olyan nagy a szárazság, hogy a zöld levelibékák (Hyla arborea) már nem a fák levelei között rejtőznek, hanem fejest ugrottak a tavunkba. Érdekes, hogy három-négy levelibéka biztosan összegyűlt a kicsi tó körüli orgonabokorban vagy a vízben. Ez a példány a jócskán megnőtt fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) mélyről felúszott gyöktörzsén landolt. Sokáig elvolt a víz alatt, de egy idő után továbbúszott, ugyanis az aranyhalak elkezdték piszkálni.

Sokáig elvolt a víz alatt, de egy idő után továbbúszott, ugyanis az aranyhalak elkezdték piszkálni. Ez eléggé érdekes, ugyanis a tóban általánosan előforduló kecskebékát (Rana esculenta) nem bántják a halak, a levelibékát viszont rövid időn belül letámadják, mintha tápláléknak néznék. Minden esetre izgalmas volt ezt megfigyelni.