Az egyik zöld levelibékánk (Hyla arborea) úgy gondolta, hogy elfoglalja az egyik kékcinegéknek szánt A típusú odút. Ebből is látszódik, hogy megfogyatkozott a kékcinegék egyedszáma a környező területeken, viszont a béka nagyon megkedvelte a helyet... Egész nap onnan brekegett a vetélytársaknak.

Ő itt a barna ásóbéka (Pelobates fuscus).

Olyan nagy a szárazság, hogy a zöld levelibékák (Hyla arborea) már nem a fák levelei között rejtőznek, hanem fejest ugrottak a tavunkba. Érdekes, hogy három-négy levelibéka biztosan összegyűlt a kicsi tó körüli orgonabokorban vagy a vízben. Ez a példány a jócskán megnőtt fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) mélyről felúszott gyöktörzsén landolt. Sokáig elvolt a víz alatt, de egy idő után továbbúszott, ugyanis az aranyhalak elkezdték piszkálni.

Sokáig elvolt a víz alatt, de egy idő után továbbúszott, ugyanis az aranyhalak elkezdték piszkálni. Ez eléggé érdekes, ugyanis a tóban általánosan előforduló kecskebékát (Rana esculenta) nem bántják a halak, a levelibékát viszont rövid időn belül letámadják, mintha tápláléknak néznék. Minden esetre izgalmas volt ezt megfigyelni.

Ma találkoztam egy zöld levelibékával (Hyla arborea), nem nagyon érdekelte, hogy fotózom őt, meg sem moccant. Már milyen jól el tud rejtőzni egy rügyező orgonabokorban is. Nagyon szép levélmintázatot visel, az biztos, hogy hatásos a rejtőzködés terén. Eléggé úgy tűnik, hogy biztonságban érzi magát, hogy mellette egy tó van.