Jól megfigyelhetők a spóratartók az erdei pajzsikán, de erről bővebben később írok.
Ő itt a tevenyakú fátyolka, ez nem a fajneve, hanem a rendje mint az élőlények biológiai rendszertani besorolásának az egyik fő kategóriája. A pontos fajt még nem tudom. Nem nehéz kitalálni, hogy honnan kapta a nevét. Az első két képen egy orgona szárán pihen.
A másik két fotón pedig egy levéltetűvel látható. Ez nem véletlen, hiszen mind a lárva, mind a kifejlett rovar ragadozó életmódú és főleg levéltetvekre vadászik. Ami érdekes, hogy amikor közeledtem feléjük, már messziről észrevettek és vagy továbbfutottak az ágon, vagy egyszer csak elrepültek. Úgy tűnik, kitűnő a látásuk...
Nagyon boldog vagyok, hogy megérkezett Popeye, a gólyánk! :) ...még ha késve is. Pont láttuk, ahogy a fészekre szállt. Érdekes volt, hogy nem kelepelt és nagyon viharverten is nézett ki. Ahogy leszállt alig bírt a lábán megállni, dülöngélt is egy kicsit és szinte azonnal lefeküdt, még a tollait sem igazgatta.
Amíg be nem sötétedett, addig folyamatosan figyeltük aggódó tekintettel, és ahogy az első fotón is látszik, egyfolytában csak ásítozott. Bele sem merek gondolni, hogy milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, hogy hazatérjen. Valami nagyon kimerítette, úgy viselkedett, mintha egy "lélegzetvétellel", megállás nélkül repült volna és amikor megérkezett, akkor csak "beesett" a fészekbe. Az ásítások között gyakran lehunyta mind a két szemét, de látszódott, hogy próbált ébren maradni. Mindentől függetlenül boldog lehet, hogy hazatérhetett és a fészkét nem foglalta el másik gólya. Várjuk a párját, Olíviát is nagyon, reméljük túléli az utat és ha fészekalj nem is lesz már, de gazdagodunk egy boldog gólyapárral.
Flowers of black elder...
A gyepűrózsa (Rosa canina - dog rose) virágzása:
