Posted by lajtarlili on Nov 01, 2018 in Pókok - Spiders
Ő itt egy jócskán megnőtt mohos ugrópók (Marpissa muscosa). Nem félek tőlük, hiszen ha nem rossz szándékkal veszem fel őket, akkor nem bántanak. Fontos, hogy nem szabad alábecsülni őket.
Ő itt egy jócskán megnőtt mohos ugrópók (Marpissa muscosa). Nem félek tőlük, hiszen ha nem rossz szándékkal veszem fel őket, akkor nem bántanak. Fontos, hogy nem szabad alábecsülni őket.
Nálunk a bambuszerdő szélében hajtott ki, de régen, mikor nem volt ott bambusz, akkor csak a saspáfrány volt azon a helyen hihetetlen magasra nőve, még a megtermett birkák sem látszódtak ki belőle. A levelei olyan hosszúak, mint a karom, de olvastam, hogy akár a három méteres hosszúságot is elérheti. A saspáfrány (Pteridium aquilinum) az északi és déli mérsékelt övezetben is egyaránt megtalálható, a fő előfordulási területe Magyarországon a Gödöllői-dombság és a Mátra. Ezért is szokatlan, hogy az Alföldön is megtalálható.
A környezetünkben, ahol élünk, nem találtam saspáfrányt, még a távolabbi tanyáknál sincs. Spórái igen könnyűek, a szél által messze elkerülhetnek. A szára már olykor fásszárúnak tűnik, pedig lágyszárú évelő növény, amely télen elszárítja leveleit. Érdekessége, hogy a gyöktörzse a föld alatt vízszintesen található, ami azt jelenti, hogyha egy legelő állat ki akarná tépni a földből, a szár letörik a gyöktörzsről és a gyöktörzs benne marad a talajban, azaz a növény túléli és újra tud hajtani. Azt leszámítva, hogy ezen a környéken igen ritka növény, elég agresszív faj, ha leég egy erdő, akkor ez a faj az első, ami a leghamarabb hajt ki és terjed el. Veszélyes növény, ugyanis fogyasztása gyomorrákot okozhat, még akkor is, ha olyan szarvasmarha tejét isszuk, ami saspáfrányt evett.
Német darázs (Vespula germanica) a saspáfrányon (Pteridium aquilinum) napozik és mosakszik...
Még itt vannak az atalantalepkék (Vanessa atalanta) ebben a jó időben. Egyik napsütéses délelőtt gondoltam felkeresem őket, hát meg is találtam a napernyőn sütkérezett. Csak kinyújtottam a karomat és rögtön rám is szállt. Többször is elszállt, majd visszajött és egyúttal egyre közelebb szállt le az arcomhoz, a végén már a vállamon volt. Az utolsó képen már ez szerepel. Így közelebbről is ugyanolyan szép mint távolról... :)
Nagyon apró kis jószág, még külön rá is kellett nagyítani az egyik képre, hogy jól látszódjon. Megfigyelhető a mérete az ujjamhoz képest. Fajneve bükköny-cickányormányos (Eutrichapion viciae). Miközben egy fát fotóztam, akkor vettem csak észre, hogy van valami az ujjamon és amikor közelebbről megvizsgáltam, láttam, hogy egy kicsi bogárról van szó. Fotózás közben észrevettem, hogy bontogatja a szárnyait, de végül nem repült el, maradt és pózolt, mint valami modell. Nincs túl nagy valószínűsége annak, hogy ezt a bogarat bárhol a környezetében észrevegyem, hiszen olyan apró, ennyire azért nem vagyok sasszem. :)