Két napja egy postagalambot találtunk. Gyenge volt és nem jól. A lábán lévő szám alapján felhívtam a postagalamb szövetséget, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy már "nincs szolgálatban" és egy közeli galambászatba került (kiderült, hogy már hét éves).
Nagyon kezes volt, megetettük, itattuk és beraktuk a tyúkok helyére, hogy a ragadozók ne férjenek hozzá. Másnapra megerősödött, harmadnapra kirepült az ajtó fölötti kis résen és elhagyott minket. De boldogsággal tölt el, hogy sikerült megmenteni.
A tanyánktól körülbelül 100 méterre (a képek nem túl élesek, de jól látható a madár) egy bíbic (Vanellus vanellus) keresgélt. A bíbic szó hangutánzó szó. Ha repülnek könnyen felismerhető széles szárnyairól és csapongó röptéről, nagyon ügyes manőverező. A legkorábban érkező költöző madarak közé tartozik.
A northern lapwing (Vanellus vanellus) appeared near our farm, only 100 m far away (photos are out of focus unfortunately). This name is onomatopoetic woed. If they fly you can recognize them easily because they have wide wings, flit in the air, and manoeuvre skilfully. This species belongs to a migratory bird which arrives the earliest.
Ha a földön található fészkét ragadozó közelíti meg, akkor a szülők próbálják elcsalni a fészektől. Ezt úgy teszik, hogy az egyik szülő a földön futkos, úgy mintha eltörött volna a szárnya és ezáltal a ragadozó könnyebb prédának tekinti őt.
If its nest is approached by carnivores, the parents try to keep them away from the nest, which is on the ground. They do it very amazingly. One of the parents starts to run on the ground pretending it has a broken wing and carnivores regard as an easy prey for them.