Íme, itt a gyönyörű böjti réce (Anas querquedula), ráadásul egyből négy példány, egy tojó és három gácsér. A gácsérok feltűnő kinézetűek a fehér szemöldöksávjuk miatt.

Ma láttam néhány kendermagos récét (Anas strepera) szárcsák társaságában. Legkönnyebben fehér szárnytükréről lehet felismerni. A gácsérok hátsó része fekete színű, tehát itt is megfigyelhető az ivari kétalakúság, mely a récékre igen jellemző tulajdonság.

A lehető legjobbkor voltam kint a Kisszéksós-tavon, mert láthattam a tóparton megpihenő darucsapatot (Grus grus) a nyári ludak (Anser anser), szárcsák (Fulica atra), tőkés récék (Anas platyrhynchos) és kanalas récék (Anas clypeata) társaságában. Sokat tollászkodtak, de ennek ellenére is éberek voltak, szóval nagyon halkan kúsztam oda a nádas takarásában, hogy el ne riasszam őket és szerencsére egyik se vett észre.

Madarászni voltam a tanyától nem messze és amikor elhaladtam egy kisebb nádszegély mellett, motoszkáló hangra lettem figyelmes. Aztán halk csipogó hangot hallottam, és egyszer csak kirepült onnan egy madár, majd egy nádszálon kapaszkodott meg és onnan csipogott tovább. Nem hittem a szememnek, mert egy nádi sármány (Emberiza schoeniclus) volt az, ráadásul egészen közel, nem igazán zavarta a jelenlétem. Egész évben gyakran lehet vele találkozni a nádasok mentén.

Gyakran madarászok a Kisszéksós-tavon, mert elég gazdag a madárfajok tekintetében és zavarásmentes a terület. Azon kívül, hogy rengeteg nyári lúd lepi el a környéket, megfigyeltem egy éppen leszálló kis kárókatonát (Microcarbo pygmeus) is. A rövid csőr a legjellemzőbb faji bélyege. És persze a bütykös hattyúk (Cygnus olor) sem maradhatnak ki a sorból, amikor egy tóra gondolunk.