A mai madarászás igen eredményesnek bizonyult, mert olyan fajokkal is találkoztam, melyek szeretnek elbújni az ember szeme elől. Láttam fiókáikat etető cserregő nádiposzátákat (Acrocephalus scirpaceus) és foltos nádiposzátákat (Acrocephalus schoenobaenus), cigánycsukokat (Saxicola rubicola), egy szalakótapárt (Coracias garrulus) vadászat közben és egy üstökösgém (Ardeola ralloides) zsákmányejtését. Valamivel távolabb pedig bíbiceket (Vanellus vanellus), pajzsos cankókat (Calidris pugnax) és gólyatöcsöket (Himantopus himantopus) pillantottam meg.

Itt a tavasz, a nyári lúd (Anser anser) fiókák pedig kitartóan követik szüleiket. Látható, hogy a fiókanevelésben mindkét szülő kiveszi a részét. Mivel elég sok fiókát figyeltem meg az egyes pároknál, arra következtetek, hogy örökbefogadhatták más párok fiókáit is. Ez nem ritka jelenség a nyári ludaknál.

Íme, itt a gyönyörű böjti réce (Anas querquedula), ráadásul egyből négy példány, egy tojó és három gácsér. A gácsérok feltűnő kinézetűek a fehér szemöldöksávjuk miatt.

Ma láttam néhány kendermagos récét (Anas strepera) szárcsák társaságában. Legkönnyebben fehér szárnytükréről lehet felismerni. A gácsérok hátsó része fekete színű, tehát itt is megfigyelhető az ivari kétalakúság, mely a récékre igen jellemző tulajdonság.

A lehető legjobbkor voltam kint az Ábrahámszéki szikes tónál, mert láthattam a tóparton megpihenő darucsapatot (Grus grus) a nyári ludak (Anser anser), szárcsák (Fulica atra), tőkés récék (Anas platyrhynchos) és kanalas récék (Anas clypeata) társaságában. Sokat tollászkodtak, de ennek ellenére is éberek voltak, szóval nagyon halkan kúsztam oda a nádas takarásában, hogy el ne riasszam őket és szerencsére egyik se vett észre.