Ma reggel sikerült kettőt is lefotózni a legalább négy fiatal erdei fülesbagolyból (Asio otus), akik folyamatosan a tanyánk területén tartózkodnak. Éjszaka megállás nélkül hallatják a hangjukat és általában négy helyről szól a szívszaggató, úgynevezett kolduló hangjuk. Ebből következtetek arra, hogy valószínűleg négy fiatal bagolyról van szó, akik az este azért olyan hangosak, mert eleségért könyörögnek a szülőknek. Éjszaka aktívak jobban, repülnek ide-oda és megfigyeltem, hogy van egy kedvenc táplálékuk, amit ők is el tudnak kapni. Ilyenkor kezdenek a földből előbújni a keleti cserebogarak (Anoxia orientalis), ezért sokszor látni nálunk ezeket a baglyokat a földön állva cserebogárra várva. Nappal is szoktak repülni, de a fotókon észrevehető, hogy ilyenkor általában a fák ágain ücsörögnek mozdulatlanul, hát nem is rögtön vettem őket észre ott a levelek között...

Felvettem a kicsik hangját az éjszaka:

Egy újabb madaras jó hír, ez a fiatal bagoly a bizonyíték arra, hogy az erdei fülesbagoly (Asio otus) is költ már nálunk. Őt úgy vettem észre, hogy fáról fára repült és az egyik lucfenyőn megállt néhány fotó erejéig. Nagyon megdöbbentett az a dolog, hogy vannak erdei fülesbaglyaink, mivel a felnőtt madarak hangját még egyszer sem hallottam a tanyánkon. A felnőtt madarak hangja az a tipikus huhogás, nem nagyon lehet összetéveszteni más fajjal.

Az erdei fülesbaglyok magas lucfenyvesekben költenek, nálunk sok lucfenyő van, egy-kettő kimondottan magas és sűrű, gyanúm az az, hogy valahol ezekben költhettek. Lehet, hogy a felnőtt példányok ennyire jól rejtőzködnek a fiatalokkal ellentétben... A fő fajmeghatározási bélyeg a narancssárga szem, még fiókakorban is feltűnő tulajdonság.

Az egy hete állított második gólyaállványunk is foglalt lett, úgy tűnik, tetszett a gólyának a hely. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan kinézi magának egy gólya. Ahogy leszállt rögtön elkezdte igazgatni a fészket és kelepelt is. Így ránézésre egy idősebb madárnak tűnik.

Azért is volt hihetetlen, hogy máris foglalt lett a fészek, mert alapvetően a tavalyi évhez képest is lényegesen kevesebb gólya tért vissza telelőterületeiről. Nagyon ritkán látok magasban köröző madarat és nem hiszem, hogy csak a környező területeken fogyatkozott meg a létszámuk. Egyébként a két gólyafészek olyan távolságra van egymástól, hogy nem vesznek össze a tulajdonosaik.

Tanyánk új vendége a búbosbanka (Upupa epops), már több mint egy hete halljuk a hangjukat. De most ki is nézték maguknak a zöld küllőnek szánt odút. Nagyon jellegzetes nászhangjuk: többször ismételt "up-up-up", innen kapta a latin nevét.

A búbosbanka D típusú odúkban vagy természetes faodvakban költ, ezért is foglalta el ezt az odúnkat. Úgy tudom, nem túl gyakori, hogy mesterséges odúkban fészkeljen, ráadásul a házhoz egész közel. Érdekes, hogy nem zavarja őket, hogy ott vagyunk a közelükben, pedig egy félénk madárról van szó.

Tanyánktól nem messze van egy vízelvezető árok, aminek a falába gyurgyalagok (Merops apiaster) és partifecskék (Riparia riparia) költöztek. A partifecskék túl gyorsak voltak, ezért róluk nem tudtam fotót készíteni. Mind a két faj előszeretettel költ meredek partfalakban. Ami érdekes, hogy az egyik oldalon csak gyurgyalagok, a másik oldalon csak partifecskék találhatóak, mintha felosztották volna egymás között a partfalakat. Jó látni, hogy itt viszonylag sokan vannak, ugyanis a gyurgyalagok és a partifecskék állományai is vészesen fogyatkoznak.

Mindkét faj vonuló, kisebb-nagyobb csapatokban él és a levegőben kapja el rovartáplálékát. A gyurgyalagok szeretik a méheket és a darazsakat, de egyikből sem fogyasztanak túl sokat, szóval a méhészeknek nem okoznak nagy károkat, kivéve persze ha a házi méheket (Apis mellifera) egy gyurgyalagtelep mellé nem helyezik. Gyakran szoktam gyurgyalagokat látni magasan repülni kisebb csapatokban, viszont partifecskéket csak ennél az ároknál láttam, belőlük kevesebb él a környező területeken. Egy mezei nyúl is épp ott volt, aki úgy döntött, hogy a futás helyett meglapul, hátha észrevétlen marad.