Az egy hete állított második gólyaállványunk is foglalt lett, úgy tűnik, tetszett a gólyának a hely. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan kinézi magának egy gólya. Ahogy leszállt rögtön elkezdte igazgatni a fészket és kelepelt is. Így ránézésre egy idősebb madárnak tűnik.

Azért is volt hihetetlen, hogy máris foglalt lett a fészek, mert alapvetően a tavalyi évhez képest is lényegesen kevesebb gólya tért vissza telelőterületeiről. Nagyon ritkán látok magasban köröző madarat és nem hiszem, hogy csak a környező területeken fogyatkozott meg a létszámuk. Egyébként a két gólyafészek olyan távolságra van egymástól, hogy nem vesznek össze a tulajdonosaik.

Tanyánk új vendége a búbosbanka (Upupa epops), már több mint egy hete halljuk a hangjukat. De most ki is nézték maguknak a zöld küllőnek szánt odút. Nagyon jellegzetes nászhangjuk: többször ismételt "up-up-up", innen kapta a latin nevét.

A búbosbanka D típusú odúkban vagy természetes faodvakban költ, ezért is foglalta el ezt az odúnkat. Úgy tudom, nem túl gyakori, hogy mesterséges odúkban fészkeljen, ráadásul a házhoz egész közel. Érdekes, hogy nem zavarja őket, hogy ott vagyunk a közelükben, pedig egy félénk madárról van szó.

Tanyánktól nem messze van egy vízelvezető árok, aminek a falába gyurgyalagok (Merops apiaster) és partifecskék (Riparia riparia) költöztek. A partifecskék túl gyorsak voltak, ezért róluk nem tudtam fotót készíteni. Mind a két faj előszeretettel költ meredek partfalakban. Ami érdekes, hogy az egyik oldalon csak gyurgyalagok, a másik oldalon csak partifecskék találhatóak, mintha felosztották volna egymás között a partfalakat. Jó látni, hogy itt viszonylag sokan vannak, ugyanis a gyurgyalagok és a partifecskék állományai is vészesen fogyatkoznak.

Mindkét faj vonuló, kisebb-nagyobb csapatokban él és a levegőben kapja el rovartáplálékát. A gyurgyalagok szeretik a méheket és a darazsakat, de egyikből sem fogyasztanak túl sokat, szóval a méhészeknek nem okoznak nagy károkat, kivéve persze ha a házi méheket (Apis mellifera) egy gyurgyalagtelep mellé nem helyezik. Gyakran szoktam gyurgyalagokat látni magasan repülni kisebb csapatokban, viszont partifecskéket csak ennél az ároknál láttam, belőlük kevesebb él a környező területeken. Egy mezei nyúl is épp ott volt, aki úgy döntött, hogy a futás helyett meglapul, hátha észrevétlen marad.

Nagyon boldog vagyok, hogy megérkezett Popeye, a gólyánk! :) ...még ha késve is. Pont láttuk, ahogy a fészekre szállt. Érdekes volt, hogy nem kelepelt és nagyon viharverten is nézett ki. Ahogy leszállt alig bírt a lábán megállni, dülöngélt is egy kicsit és szinte azonnal lefeküdt, még a tollait sem igazgatta.

Amíg be nem sötétedett, addig folyamatosan figyeltük aggódó tekintettel, és ahogy az első fotón is látszik, egyfolytában csak ásítozott. Bele sem merek gondolni, hogy milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, hogy hazatérjen. Valami nagyon kimerítette, úgy viselkedett, mintha egy "lélegzetvétellel", megállás nélkül repült volna és amikor megérkezett, akkor csak "beesett" a fészekbe. Az ásítások között gyakran lehunyta mind a két szemét, de látszódott, hogy próbált ébren maradni. Mindentől függetlenül boldog lehet, hogy hazatérhetett és a fészkét nem foglalta el másik gólya. Várjuk a párját, Olíviát is nagyon, reméljük túléli az utat és ha fészekalj nem is lesz már, de gazdagodunk egy boldog gólyapárral.

Így védi a kis territóriumát a hím fülemüle (Luscinia megarhynchos)...