Észrevettem, hogy egy lepke esetlenül mozog a szil egyik lelógó ágán (mezei szil - Ulmus minor). Ő itt egy fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea), hasonlít a változékony csüngőlepkéhez (Yygaena ephialtes) innen kaphatta hasonló nevét is. Nálunk a fehér pöttyökkel rendelkező álcsüngőlepkék találhatóak meg, de létezik piros pöttyös is. Akárhányszor találkoztam velük, mindig olyan esetlenül mozogtak, mert lassú, lomha reptűek. Testnedvük mérgező, mintázatuk is erre figyelmeztet.
Ő itt a nádfúrólepke (Phragmataecia castaneae - reed leopard):
Még nem volt időm utánanézni ennek a lepkének, de annyira gyönyürű, hogy muszáj megosztanom. Először "csak" egy fekete-fehér lepkét vettem észre. De aztán közelebbről nézve hihetetlen részletek és színek tárultak elém! Egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes!
A feketén és fehéren kívül gyönyörű narancsos piros színe van, és sárga szárnyrész is ha szétnyitja. A latin neve: Arctia villica, az angol neve: Cream-spot Tiger, magyarul: fekete medvelepke. :)
Ez egy farkasalmalepke (Zerynthia polyxena). Magyarországon mindenhol gyakori, ahol megtalálhatóak a tápnövényei, a farkasalmafajok és a felfutó komló (Humulus lupulus). De előfordul ott is, ahol felhagyott szőlők, gyümölcsösök vannak. Nehezen lehet összetéveszteni más fajokkal.
Gondoltam egyszer kipróbálom, hogy az atalantalepkék (Vanessa atalanta) mit csinálnak, ha közel megyek hozzájuk. Megálltam egy pillanatra az út közepén a két tujasor között és szinte rögtön rászálltak a kezemre vagy a fejemre. Sokáig voltak a kezemen és nyitogatták a szárnyaikat.
Sőt, hogyha valamelyik egy ágra szállt le, odamentem hozzá és az ujjammal a fejéhez értem, aki azon nyomban átmászott a kezemre. Még az sem zavarta igazán, hogy elkezdtem sétálni vele együtt. Számomra ez elég furcsa dolog, mert azt hallottam másoktól, hogy erőszakosan védik a kis területüket. Mint érdekesség, hogy az atalantalepke vándorlepke, úgy ahogy egy fecske elmegy ősszel délebbi területekre, ők is vonulnak.