Sziasztok!
Most egy, a korábbi bejegyzéseimtől kissé eltérő, inkább személyesebb hangvételű témáról írok Nektek. Többeteket egyre kíváncsibbá tesz az „elkötelezett természetvédő” mögött meglapuló személy mibenléte és viszonyulása a természethez, ezért úgy gondoltam, elkalauzollak benneteket néhány történet erejéig a világom bizonyos részleteibe, ezzel egyfajta visszatekintést is nyújtva a munkásságom múltjának darabkáiba.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy csak egy egészséges szintig vagyok elkötelezett természet- és környezetvédő. Leginkább azért, mert a szélsőségek elvakulttá tennének az adott irányba, ebből következően egyensúlytalanná válna az életem és a munkám, és azt nem szeretném. Szerintem azt kevesen tudják, hogy gyerekként a jövőbeli elképzelésem az volt, hogy állatorvosi hivatást válasszak, majd ha nagy leszek. Hogy miért? Egyszerű. Segíteni szerettem volna a bajba jutott állatokon, hogy teljes és egészséges életet élhessenek. Viszont rájöttem, hogy talán mégsem ez lesz az én utam, ugyanis azt vallom, hogy összefüggéseiben érdemes vizsgálni a természet szépségeit és éppen emiatt találtam nagyszerűnek a biológusi pályát. Az ismeretterjesztés és szemléletformálás által az embereken keresztül mentem az élőlényeket, melybe beletartozik a rovarok világa is. Azaz, ha van valaki, aki felhívja a figyelmet a természet szépségeire és törékenységére, akkor egyre több ember gondolkodik el a saját helyéről és szerepéről az élőlények sorában. Éppen e cél érdekében került kialakításra több mint 10 évvel ezelőtt egy weboldal és a hozzá kapcsolódó különféle közösségi média profilok.
Egy alföldi tanyán nőttem fel és élek azóta is, ahol mindig a természet vesz körül és emiatt a részének érzem magam, hiszen már akkor is úgy gondoltam, hogy nem is létezik annál csodálatosabb élmény, mikor az ember együtt rezdül a természettel. Egész pici koromban főleg a háziállatként tartott tyúkok és nyulak között foglaltam le magam leginkább játék formájában. Kissé furcsán hangzik, de sok esetben a szeretetteljes játék az, amely hídként kapcsolja össze az élőlényeket, ezalatt értve nemcsak a fajon belüli, hanem az azok közötti interakciókat. Ha egy állat játszani szeretne velünk, az az egyik biztos jele annak, hogy megbízik bennünk. Figyeljük meg például macskáinkat, kutyáinkat vagy netán a házi kedvencként tartott patkányainkat!
Van itt olyan, aki lelkes patkány rajongó? Vagy esetleg szeretne az lenni? 
Kevesen tudják, hogy a patkányok hatalmas szeretet kimutatására képesek a gazdi irányába, melyet a lehető legtöbb módon adnak tudtunkra. Várják ölelésünket, puszilgatásunkat, simogatásunkat, cserébe pedig könnyel telt szemekkel néznek ránk, miközben apró mancsukkal úgy markolják ujjunkat, mintha nem lenne másnap és csak gyengéden tisztogatják azt a még apróbb nyelvük segítségével. Aztán, ha bepörögnek, birkózni kezdenek a kezünkkel, mintha az a patkánytársuk lenne, de ügyelnek arra, hogy mindeközben ne harapjanak meg minket. Ugye milyen csodálatos a mód, ahogy kifejezik érzéseiket?
Gyerekként sok időt töltöttem tyúkok társaságában, így ebben az időszakban rengeteg megfigyeléssel gazdagodtam. Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy egyáltalán nem buta élőlények, nem „tyúkeszűek”! Lenyűgözőnek találtam, hogy szinte befogadtak maguk közé, nekem is meg volt a helyem közöttük. Ha megláttak, raptor módjára rohamoztak meg, hogy csipkedhessenek, de ez nem összetévesztendő a fájdalmas és bántó szándékú csipkedéssel! Ez a jellegű viselkedés akkor figyelhető meg főleg, mikor a másik tyúktársuk tollait gondosan ápolják, azaz ugyanezt teszik a mi esetünkben is. Ha azt tapasztaljuk, hogy a tyúkok ilyen módon csipkednek, nem érdemes elmenekülni, hiszen egyrészt nem fájdalmas, másrészt az állatokat rosszul érintheti, ha nem viszonozhatják a törődést.
És, vajon mindig ilyen céltudatos életet éltem? - merülhet fel a kérdés bárkiben. Mint minden ember életében, az én esetemben is voltak hullámvölgyek, mely annyit takart, hogy tizenévesként olykor elveszítettem a kapcsolatot önmagammal a sok iskolai tanulás következtében, így nem jutott idő és energia arra, hogy visszatalálhassak önmagamhoz és a magaménak érzett úthoz. Nem is tudom, hol lennék a mindenben segítő és támogató szüleim nélkül, akik mint a mankó, sosem hagyták, hogy „megszédüljek vagy elessek”. Mindenkinek olyan szülőket kívánok, akik amiben csak lehet, támogatnak Titeket! Egy jó tanács: Szülőként figyeljétek a csöpségetek leendő érdeklődési körét és abban segítsétek a kiteljesedés felé vezető úton, még ha az érdeklődési kör nektek nem is tetszik, hiszen boldog csak akkor lesz, ha a saját életét élheti, és az általa választott munkát végezheti. Felnőttként biztosan hálás lesz érte!
https://ng.24.hu/tudomany/2025/01/31/mikromuanyagok-kornyezetszennyezes-egeszseg/
https://ng.24.hu/egyeb/2025/01/28/elelmezes-valsag-alternativ-elelmiszer/
https://ng.24.hu/termeszet/2025/01/17/ember-hatasa-az-evoluciora-termeszetes-szelekcio/
https://ng.24.hu/tudomany/2025/01/14/klimavaltozas-hatasa-az-okoszisztemakra-vandorlas/
