Egy nagy meglepetésben volt ma részem, mikor megpillantottam ezt a vízisiklót (Natrix natrix) a zsákmányával, ami ebben az esetben egy barna ásóbéka (Pelobates fuscus) volt. Az egyik fenyőfa alatt találtam rájuk az ásóbéka hangja alapján, mely eléggé panaszosan szólt, a nyikorgáshoz lehetne hasonlítani ezt.
Egy viszonylag ritka pillanatot örökíthettem meg, ugyanis nem megszokott irányból kezdett neki a kígyó a zsákmány elfogyasztásához, ráadásul a zsákmány még nagyon is élt. Azt gondoltam, hogy nem fog sikerülni a kígyónak, hiszen igencsak vékonyka egyedről volt szó és a béka nagyon nagyra felfújta magát.
Sokáig küzdött vele, míg végül a béka eltűnt a szájában, jól látszódott a dudor a kígyó testén, szinte kivehető volt a béka alakja. Annyira küzdött a két állat, hogy egészen közel odakúszhattam a siklóhoz, anélkül, hogy az elmenekült volna. Így testközelből élhettem át a történteket.
Egyre több vízisikló érzi jól magát nálunk, a kis tóban, általában ez a helyszíne a nászuknak, ilyenkor egymást kergetik a víz felszínén úszva. Nem volt szokatlan számomra, hogy kígyót látok táplálkozni, hiszen ott van a gabonasiklóm és a boám is példaként.
Van úgy, hogy az egeret hátulról kezdik el nyelni, ez kicsit nehezebb nekik, ugyanis az egércombok megakadhatnak a szájuk szélén. A boámnak már kicsinek bizonyulnak az egerek, mostanában már kettőbehajtva eszi őket. Mégis izgalmas volt ezt egy vadon élő kígyónál is megtapasztalni, hiszen nem minden nap lát az ember békát nyelő vízisiklót.
