Ő egy kis púposszövő (Furcula bifida - poplar kitten). Egyre jobban hagyjuk, hogy a természet utat törjön magának a tanyán és ez azzal jár, hogy mindig összefutok valamilyen számomra ismeretlen élőlénnyel. Ilyen hernyót sem láttam még, természetesen nyitott vagyok az újdonságokra is. Miután megtaláltam a nevét, megnéztem, hogy hogy néz ki a felnőtt egyed. Szerintem gyönyörű azzal a szürke alapon levő csillogó díszítéssel.

Ő itt a szalmasárga csuklyásbagoly (Shargacucullia lychnitis), mely a molyűző ökörfarkkóró (Verbascum blattaria) elnyílt virágait eszi.

Ma is találtam egy hernyót az udvaron. Ő itt egy málnaszövő (Macrothylacia rubi). Gyakori fajnak számít és könnyen felismerhető méretéről és szőréről, ugyanis akár a 8-10 cm-t is elérheti. A szőr a védekezésben játszik szerepet, mert érintése bőrirritációt okozhat, így a támadó nem szívesen nyúlna hozzá. A nyár folyamán a különböző lágyszárúakon fejlődik, majd augusztus-szeptemberben búvóhelyet keres magának a teleléshez. Az áttelelés után március végén jelenik meg újra, hogy néhány hét táplálkozás után bebábozódjon. Ami érdekes, hogy szinte mindig este látom őket mászkálni, nappal nem.

Ők itt valószínűleg araszolólepke hernyók. A porcsinkeserűfüvet (Polygonum aviculare) rágogatták nagy lelkesedéssel. A hernyók úgy védekeznek a ragadozók ellen, hogy elszáradt növényi résznek álcázzák magukat, sokáig képesek mozdulatlanul várakozni.

A szenderek (jelen esetben: szulákszender - Agrius convolvuli) karcsú, erőteljes éjjeli lepkék és testüket általában sűrű szőrbunda fedi. Az első szárny keskeny és hosszabb, mint a hátsó. A pödörnyelvük fejlett és hosszú. A szenderhernyók hátrafelé görbült „farszarvat” viselnek, amint ezen a saját készítésű fotón is látszik. Mintegy 800 faja ismert. A szenderek, inkább hasznosak, mint kártékonyak, mivel ők is beporozzák a virágokat. Ezt a hernyót a fűben találtam, nem nagyon ellenkezett amikor elvittem onnan, nem is akart mászni, csak kapaszkodott abba a fűszálba.