Elhatároztam, hogy keresek medveállatkákat (Tardigrada) mohapárnákból vett vízmintákban. És igen, találtam, ráadásul nem is egyet, hanem hármat! 
Hogy miért akartam őket megkeresni? Hát, sok érdekes információt lehet találni róluk az interneten és gondoltam nagyon izgalmas lehet őket a valóságban is megpillantani. A medveállatkák olyan kis, mikroszkóppal jól megfigyelhető vízi élőlények, melyek kinézete tényleg mutat némi hasonlóságot a medvékkel. Zömök testükből 3 pár járásra alkalmas láb nő ki, a negyedik pár lábukat pedig kapaszkodásra használják, mely a testük végén helyezkedik el. Lábaik végén karmocskák találhatóak, melyek nagy segítséget jelentenek a megkapaszkodásban. Vannak köztük ragadozó és növényevő életmódú fajok is. Még mielőtt bárki amiatt kezdene aggódni, hogy veszélyesek vagy kártékonyak-e, megnyugtatok mindenkit, ártalmatlanok és, ahogy azt mondani szoktam… Minden fontos, minden számít és semmi sem kártékony, ha a természet nézőpontjából közelítjük meg a témát. Egy ilyen kis méretű lény, mint a medveállatka is nagyon fontos, a rendszer része, a mikroszkópikus világ táplálékláncainak apró láncszeme. Ha csak egy pici láncszem is eltűnik, a rendszer könnyen instabillá válhat, ami ránk is ugyanúgy kihat.
Na igen, említettem fentebb, hogy ezek a csodás kis lények sok izgalmas jellemzővel bírnak. Mire gondolok? Két formájuk van. Amikor víz közegben találják magukat, akkor vígan éldegélnek, táplákoznak, szaporodnak, mászkálnak. A képeken is ez a forma látható. Viszont van olyan helyzet, amikor a víz eltűnik, kiszárad az élettér. A mohapárnákban az élet már csak ilyen. Ilyenkor a kriptobiózis állapotába kerülhetnek, mely során hordó alakot vesznek fel és testük víztartalmának 99%-át is elveszíthetik. Ebben az állapotban képesek az igazi csodákra. Túlélik az extrém alacsony és magas hőmérsékletet, savakat, sugárzást, vákuumot, a nagyon alacsony és nagyon magas nyomást. Éppen emiatt az űr viszontagságait is túlélik. Egyszerűen elképesztő, hogy mire képesek ezek a kis lények, melyek a mikroszkóp alatt oly törékenynek, sérülékenynek hatnak.
Hogy miért szeretik a mohát? Mert sokáig nedves közeget és élelmet biztosít nekik. A sok szerves törmelék, ami a mohapárnában ragad, kiváló élettér számukra. A moha is egy csodálatos élőlény. Változó vízállapotú, tehát akkor sem pusztul el, ha éppen ki van száradva teljesen, csak egy tetszhalott állapotba kerül. Ha víz éri, újra “kivirul”. Tehát, ha kiszárad és tetszhalottá válik a mohapárna, a medveállatka is ugyanezt teszi vele párhuzamosan… A moha egy igazi pionír növény. Elsőként jelenik meg a növénytakaró nélküli sziklákon, fakérgen, háztetőkön. Miután a rendelkezésre álló területet már egy ideje moha fedi, elindul a talajképződés és a mohanövénykék közé hullott magvakból kicsíráznak a lágyszárúak, fásszárúak és megvetik “lábukat” a kezdetleges talajban. Majd évről évre egyre csak növekednek, ők maguk is hozzájárulnak a talajréteg vastagodásához. És egy nap, azon kapjuk magunkat, hogy egy fa nőtt a tetőre és nem értjük, hogyan is történhetett… Hát így! 
De a moha sem ellenség, hiszen fontos szerepet tölt be a légkör tisztításában. A mohapárnák felszínén könnyebben megtapad a szálló por, így javítja a levegő minőségét. 
