A közönséges víziászka (Asellus aquaticus) egyedei láthatóak a felvételen.

Egy kissé furcsa viselkedésüket sikerült lencsevégre kapnom ezeknek a lényeknek, ugyanis ezek a közönséges víziászkák (Asellus aquaticus) kimásztak a vízből a növényekre. Pedig vízi élőlények... Ezt főleg akkor tették, mikor a békák a vízbe ugrottak. Alig tudtak mozogni a szárazon. Sajnos néha látok a tó szélén a kiszáradás miatt elpusztult egyedeket, mert nem tudtak visszamászni a vízbe.

Főleg a vízfelszín közelében találkozok velük, ekkor elhalt növényi részekkel táplálkoznak. Természetes ellenségei bőven akadnak, itt vannak például a tóban élő halak. Olykor szemtanúja vagyok annak, hogy a hal szépen lassan odaúszik a víziászkához és egy szippantással bekapja. A hatalmas méretű szitakötőlárvákról már nem is beszélve.

Ma videóztam ezeket a lényeket a mikroszkópkamerámmal, és sajnos számomra még ismeretlen a fajuk. Ők nem a tóból származnak, de nagyon hasonlítanak azokhoz. viszont ezek itt olyan nagy méretűek voltak, hogy szabad szemmel is lehetett látni, ahogy úszkálnak. Kagylósrákok szerepelnek a videókon, már őket is megismertem.

Sajnos számomra még ismeretlen ez a faj, de megfigyeléseim szerint elhalt vízi növényi részekkel táplálkozik és vannak neki kis csápocskái is. Nem is egy volt a tóban, hanem nagyon sok, szinte nyüzsögtek. Miután megvizsgáltam őket a mikroszkópkamerával, visszaengedtem a természetes közegükbe, a vízbe.

Megtudtam, hogy ezek az élőlények a kagylósrákok!

Sikerült óvatosan megfognom egy lovagbodobácsot (Lygaeus equestris - Black-and-Red-bug) és nagy nehezen megfigyelnem ezt a rovart nagyítva. Nagy kihívást okozott a lefotózása, mert folyamatosan mászkált és nekem követnem kellett a mikroszkópkamerámmal. Aggodalomra semmi ok, ugyanis az első fotón látható szájszerve, amit szipókának nevezünk, nem veszélyes, nem csípi meg az embert. A szipóka a poloskákra jellemző szájszerv, mely általában két csőből áll. Egyébként a levéltetveknek is ilyen szájszerv típusa van. Ezek a megállapításaim tapasztalati tényeken alapulnak.

Az aggodalom másik forrása lehet még az, hogy olyan poloskafajnak gondolják, mely kellemetlen szagot áraszt. Ez nem igaz, nincs kellemetlen szaga. Szóval nyugodtan tanulmányozhatjuk a viselkedésüket, anélkül, hogy bántódásunk esne. Természetesen fényképezés után visszaengedtem élőhelyére, ugyanoda, ahol találtam.