Ma láttam néhány kendermagos récét (Anas strepera) szárcsák társaságában. Legkönnyebben fehér szárnytükréről lehet felismerni. A gácsérok hátsó része fekete színű, tehát itt is megfigyelhető az ivari kétalakúság, mely a récékre igen jellemző tulajdonság.

Ebben a napsütéses tavaszi időben a mocsári teknősök (Emys orbicularis) előszeretettel napoznak a nádas szélén és ez a példány nem volt elég gyors.  Természetesen a fotózás után visszaengedtem az élőhelyére. Lenyűgöző, hogy milyen könnyen ki tudnak szabadulni az ember kezei közül a hegyes karmaik és erős lábaiknak köszönhetően. Ez egy hím egyed. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy a hímek haspáncélja homorú, a nőstényeké pedig lapos. Továbbá a szivárványhártyája vörösesbarna, ami szintén a hímekre jellemző.

Két nappal ezelőtti telihold... Mintha a Marsot fotóztam volna  A vöröses szín a bolygónk légkörének nagy porkoncentrációjának köszönhető.

A lehető legjobbkor voltam kint az Ábrahámszéki szikes tónál, mert láthattam a tóparton megpihenő darucsapatot (Grus grus) a nyári ludak (Anser anser), szárcsák (Fulica atra), tőkés récék (Anas platyrhynchos) és kanalas récék (Anas clypeata) társaságában. Sokat tollászkodtak, de ennek ellenére is éberek voltak, szóval nagyon halkan kúsztam oda a nádas takarásában, hogy el ne riasszam őket és szerencsére egyik se vett észre.

Szárazság és szeles napok együttese sivatagi hangulatot kölcsönöz a tájnak...