Fárasztó edzés volt...

    

    

Ma is találtam egy hernyót az udvaron. Ő itt egy málnaszövő (Macrothylacia rubi). Gyakori fajnak számít és könnyen felismerhető méretéről és szőréről, ugyanis akár a 8-10 cm-t is elérheti. A szőr a védekezésben játszik szerepet, mert érintése bőrirritációt okozhat, így a támadó nem szívesen nyúlna hozzá. A nyár folyamán a különböző lágyszárúakon fejlődik, majd augusztus-szeptemberben búvóhelyet keres magának a teleléshez. Az áttelelés után március végén jelenik meg újra, hogy néhány hét táplálkozás után bebábozódjon. Ami érdekes, hogy szinte mindig este látom őket mászkálni, nappal nem.

Még annyira meleg van, hogy az orgona is kihajtott és kivirágzott. Így az ősz közepén tavaszi hangulatom van, mert ebből a pici virágból is áradt az orgonaillat. Sikerült lefotóznom az egyik beporzóját is...

                    

Gondoltam eszek egy kicsit a szőlőnkből, de ezt láttam, amikor odaértem. A szőlőszemeknek csak a héjuk és magjuk maradt meg, a húsukat a rovarok kiették. Az épnek vélt szemhez hozzáértem és máris két darázs kiszállt belőle. A szélben csak úgy csörgött a szőlősor... Egyébként vicces volt nézni őket, mert amikor a szőlőszemből kimásztak, egyfolytában takarítgatták a fejüket és a csápjukat a ragadós nedvtől. Nem okoz gondot nekik a héj megvágása, simán átlyukasztják. Ők itt egyébként német darazsak (Vespula germanica).

                              

De nem csak a német darazsakat vonzza az édes nedű. Volt nagy valószínűséggel földi poszméh (Bombus terrestris) és döglégy (Lucilia sp.):

          

Mézelő méh (Apis mellifera):

               

Atalantalepke (Vanessa atalanta):

               

.. és van, akit nem is a szőlő vonz, egy szitásdarázs (Mellinus arvensis) zsákmányával:

               

Nagyon fújt a szél, de ez nem zavarta a szitásdarazsat (Mellinus arvensis) a dolgában...