Nem hiszek a szememnek!  Az egyik madáretetőhöz kihelyezett kamerának a felvételeit elemezve egy érdekes és egyben oda nem illő madárfajt vettem észre. A felvétel felső részén középen, ahol a fenyőfa alját megvilágítja a nap, onnan bukkant elő a madár és sétált végig (a felvétel jobb alsó sarkába) a fák alatt magokat eszegetve közben, melyek az etetőkből potyogtak ki. Hirtelen azt hittem, hogy fácán, de amikor kissé közelebb ért, akkor láttam, hogy ez egészen más. Egy fácánhoz képest rövid faroktollai, a fehér vonal a testén és hosszú lábujjai miatt ez bizony egy vízityúk (Gallinula chloropus)! Halastavak gyakori vendége, én még nem láttam etető alatt táplálkozni, mely mellesleg közvetlenül a ház mellett található. Mindenesetre nagyon bátor madár, hogy ilyen közel merészkedett hozzánk.

Ma szerencsém volt egy citromsármány (Emberiza citrinella) csapathoz, az egyik bokron pihentek meg. Nevükhöz híven élénk sárga tollruha borítja a hím egyedeket. Állandó madarak, tehát egész évben találkozhatunk velük, ha nyitott szemmel járjuk a természetet.

                    

Egy újabb megfigyeléssel gazdagodtam a mai nap, ugyanis kiderült, hogy a madarak is tudnak a vízen járni...  A nagy hidegben befagyott a tó vizének felszíne, de engedtünk rá egy kis vizet, hogy tudjanak inni és fürödni a madarak. Gyorsan kitapasztalták, hogy ráállhatnak a víz alatt lévő jégrétegre. Először csak feledte repkedtek és próbálták a lábukat belemeríteni a vízbe, aztán már bátran leszálltak rá. A felvételen a két nagyon gyakori vendég látható, a mezei veréb (Passer montanus) és a széncinege (Parus major). Aki eteti otthon a madarakat, nagyon ügyeljen arra, hogy legyen víz is kihelyezve az etető környékére, hiszen ebben a hidegben nem találnak könnyen.

Üdvözlök mindenkit!

Lajtár Lili vagyok Magyarországról, 19 éves és egyetemista. Eljutottam odáig, hogy nem tudok szó nélkül elmenni a várható jövőkép mellett, ezért is szedtem össze a gondolataimat és osztom meg Veletek. Hét éve blogolok, ismeretet terjesztek és örülök, hogy videóimból sok szervezet, alapítvány és természetesen rengeteg ember szemezgetett és inspirálódott az elmúlt években.

Elkötelezett természetvédőnek tartom magam, és olyan embernek, aki képes bármiben összefüggéseket felfedezni. Hiszen minden tudományos eredmény mögött összefüggések megfigyelései állnak. És mi az, amit megfigyeltem az elmúlt években? Szóval nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy már két ember békés egymás mellett élése is egy összetett rendszer, hát, ha azt még éveken vagy évtizedeken keresztül kellene működtetni. Így már nem is lehet meglepő számunkra, hogy a bolygó rendszerei, melyek biztosítják a földi életet, emberi ésszel felfoghatatlanul komplex egységként működnek. És itt van nekünk a temérdek, bolygónkkal kapcsolatos elgondolkodtató téma közül egy időszerű, amit már mindenki a saját bőrén is érez, ez pedig a szélsőséges időjárás.

Az okaira kreáltunk is kifejezéseket, mint például, hogy klímaváltozás és, amikor erre gondolunk, egyre inkább a mindenekfelett álló elit gyárainak erősen füstölő kéményeit látjuk magunk előtt. Persze, az, hogy minden légköri problémáról csak az elit jusson eszünkbe, ezt sajnos a világ médiájának köszönhetjük, mert szűk látókörűen és sztereotip módon világítják meg a probléma eredetét. Ettől függetlenül azonban egyre inkább nem tudjuk a szótól különválasztani az emberi tevékenységet és úgy vélem, hogy igenis van köze az emberiségnek a bolygó egyensúlyának kibillentéséhez. Mert ugye kibillentettük a bolygót egyensúlyi helyzetéből, ami továbbra is törekszik arra, hogy megtartsa azt, egyensúlyban akar maradni. Ezért a kisebb ellenállás felé törekszik, hatni kezd a teljes élővilágra, beleértve minket, az emberiséget is.

És jól is teszi, hiszen organizmusként, mi, emberek könnyen vagyunk úgymond szabályozhatóak. A szélsőségessé váló időjárás emberek tömegeit pusztítja el, akik így már nem férnek hozzá a bolygó erőforrásaihoz. Azokhoz az erőforrásokhoz, mint az élelmiszer, az iható víz, a lakóhelyhez való jogunk és azokhoz a kényelmi dolgokhoz, melyekhez a technológiai fejlődésen keresztül vezetett az út. A bolygó ezen a nekünk nem tetsző módon dolgozik azon, hogy folyamatai újból egyensúlyba kerüljenek. De mivel is állunk szemben? A klímaváltozás egy mindenre ható globális probléma, amit az emberiség gazdasági és társadalmi berendezkedése okoz. A légköri gázok, melyek az üvegházhatásért felelnek, javarészt emberi tevékenységből származnak, de úgy vélem önmagában a gázkibocsátást lefékezni egy kívánatos szint alá nem fogja helyrebillenteni a Föld egyensúlyát. Egy komplex rendszerben néhány változtatás inkább csak zavart okoz, hosszú távon pedig újabb kihívásokkal kell majd szembenéznünk. Olvadó jég, emelkedő tengerszint, szokatlan időjárási események? Kihalási hullám, csökkenő növényzet, szennyezett talaj, víz és levegő? Háborúk, járványok, éhezés? Észérvek helyett érdekek?

Nos igen. Azt hiszem, hogy vitathatatlan, hogy az elité a pénz és a hatalom, a hétköznapi embereké pedig többnyire a ráfizetés, a kiadás és a károk elviselése. Mindig azt hallani, amikor a klímaváltozásról esik szó, hogy csökkenteni kell a CO₂ szintet és minden rendbe jön. Nem hinném, hogy elegendő lenne a klímaváltozást egyetlen nézőpontból vizsgálni. Valljuk be, hogy nem is vagyunk tisztában a gázkibocsátási számokkal. Az országok érdekei azt kívánják meg, hogy a tudósok ne ismerhessenek valódi számokat, csak számokat, amikkel lehet dolgozni. Az eredmény pedig az, ami. Nem ismerhetőek meg a valódi hőkibocsátási számok sem, ami az emberi tevékenység által keletkezik, jó ötlet lenne az üzemek, gyárak, falvak és városok hőmennyiségeivel is tisztában lennünk. Amit az egyik legnagyobb problémának látok, hogy nem ismerjük a bolygó hőkibocsátási sebességét. Ez egy nagyon fontos része a melegedő bolygó egyenletének.

Tehát, hőkibocsátási sebesség. Ez nem egy konstans érték, és talán a legkörültekintőbb számítási módszerekkel is csak becsült adataink lennének, melyek ráadásul sosem lennének naprakészek. De mégis tételezzük fel, hogy ismerjük a bolygó körülbelüli hőkibocsátási sebességét, mondjuk 10 km x 10 km-es raszterben, akkor képet kaphatnánk arról, hogy az emberiség mennyivel termel több hőt, mint, amit akár egy idézőjeles normális CO₂ szint mellett képes lenne a bolygó leadni az űr irányába. Tehát az emberi tevékenység által keletkező hő egyáltalán elvezethető-e a bolygóról vagy csak részben? Személy szerint úgy vélem, több hőt termelünk, mint, amit a bolygó hőrendszere képes lehet leadni, normál (légköri) hővisszatartó gázszint mellett. Olyan technológiák felé kellene fordulnunk, ahol az üzemeltetés a legkevesebb hővel járna együtt. Aztán ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nap mint nap új iparágak születnek, a régi elavult rendszerek pedig lassan vonódnak ki a termelésből majd pedig sokszor évtizedekig „pihennek”, várva arra, hogy az ember majd megszünteti az általuk okozott ökológiai lábnyomot. A lábnyomok, melyeknek a felszámolása újfent környezeti terheléssel bír.

Az emberi gondolkodás sajátja, hogy a cél szentesíti az eszközt, valamint, hogy sok esetben egy gyártott anyag hulladékká válásakor derül csak ki, hogy gazdaságtalan és/vagy lehetetlen az újrahasznosítása. Ellentétben az emberrel, a természet nem ismeri a hulladék fogalmát, a hulladék az emberi tevékenység velejárója, mellékterméke. Látnunk kellene, hogy amíg nem találjuk meg a helyünket ezen a bolygón, amíg nem tudjuk egyensúlyba hozni a földi energiákat, amíg nem tudunk békében élni mindennel, valójában semmit sem tudunk az életről. Kozmikus arrogancia azt gondolni, hogy majd egy másik bolygón mindent jól fogunk tudni csinálni. Itt a Föld és ezzel együtt itt a lehetőség, hogy jól csináljuk. Aztán ugye mindannyian egyetértünk abban is, hogy az emberben benne van a kényelemre való törekvés, egy motiváció, hogy mindig újabb dolgot találjunk ki, ami majd könnyebbé teszi az életünket. Miközben legtöbb esetben nekünk, embereknek kevesebb hasznot eredményez, mint amennyi kárt okoz a környezetünknek, de hát valójában keveseket érdekel a környezet.

Szemléletváltásra van szükség, hogy legyen jövőnk ezen a bolygón. A szemléletváltás nem lesz fájdalom nélküli, szembe fog menni időnként a kényelemmel, a technológiai fejlődéssel, a politikával és a ma ismert társadalmi berendezkedésekkel és hosszú folyamat lesz, évtizedekben nem is mérhető, talán évszázadokban. A változtatást el kell kezdeni, addig pedig valamit kezdeni kell végre a környezetszennyezéssel. Mit látunk, ha utazgatunk a világban, mit láttunk idáig? Látjuk, hogy vannak, akik megélnek a fizetésükből, vannak, akik nagyon jól élnek és vannak olyanok is, akik az elithez tartozva búraszerű életet élnek kizárva minden számukra zavaró tényezőt. De ne feledkezzünk el a szegényekről, a nyomorban és mélyszegénységben élőkről sem. A hely, ahova egy ember születik nagyban meghatározza későbbi életminőségét. Alapvetően kijelenthető, hogy mindannyian a körülményeink rabjai vagyunk. Még a gazdagok is, az elit tagjai is, hiszen tartoznak, ahova tartoznak, mindannyiunknak nehéz gazdasági és/vagy társadalmi szinteket átlépnünk.

Ma a világon 1 milliárdnál is több ember él mélyszegénységben, akik körülményeiknél fogva, hozzájárulnak a globális környezetszennyezés egy bizonyos és akár jelentős mértékéhez. És mi, a maradék 6 milliárd ember nézzük azt az 1 milliárdot, ahogyan emberhez méltatlanul ragaszkodik egy olyan élethez, amiből egy nap is sok, ragaszkodik, mert a ragaszkodás az egyetlen módja a túlélésnek. De azt sem hiszem, hogy például az elit jótékonykodása lenne a megoldás a mélyszegénység felszámolására. Természetesen nem az elit vagy a juttatás ellen emelem fel a szavam, hiszen minden akció reakciót eredményez, minden támadás ellenállást szül, ami ellenáll mindennemű konstruktivitásnak is. A módot kell okosan megválasztani és az adományokat az emberek által kellene munkára fogni. Munkát, életcélt kell adni a szegények kezébe, valamint hozzáférést az egészségügyi ellátásokhoz és az oktatáshoz. Csak egy egészséges és tanult, az élet kihívásaira megfelelő választ adó emberiségnek van hosszútávon jövője. Ezáltal elindulhatna az emberiség egy tisztább levegő irányába, hiszen a nyomorban élők felemelése fékező majd végül megszüntető hatással bírna az általuk kényszerből okozott környezetszennyezésre, mint a veszélyes hulladékok és egyéb fosszilis anyagok eltüzelése vagy például a jelenlegi hulladékok környezetszennyező módon történő kezelése a nyersanyagok kinyerése céljából.

Láthatjuk, hogy egyre több oldalról közelíthetjük a klímaváltozás körüli problémakört. A mélyszegények kapcsán felmerülhet a túlnépesedés témaköre is, hiszen lehetséges, hogy azért mélyszegények, mert nekik már nem jut az erőforrásokból. A trend most a demokrácia, pedig alapelveiben igazságtalan, egyensúlytalan, a diktatúrákról pedig most nem is ejtenék szót. A mai politikai rendszerek zöme nem gazdálkodik igazságosan a javakkal, leginkább hatalmi eszközökként tekintenek rájuk, melyekkel erőfölény szerezhető és, amivel a tömegekből haszon húzható. Nem hinném, hogy technikailag ezen a bolygón jelenleg lennie kellene egyetlen szegény embernek is. Most mondhatjuk, hogy naivság azt gondolni, hogy felszámolható a mélyszegénység és, hogy ezzel a gazdagok és az elit által beszívott levegő minősége is pozitívan változna, a hétköznapi emberek életminőségéről nem is beszélve. Pedig így van. De mégis, pont az elit az, akiknek gyáraik vannak, bányáik vannak, akik kitermelik az olajat és a gázt, akik mindent, ami a földkéreg alatt rejtőzik, azt a felszínre hozzák. Aztán elégetik vagy így vagy úgy átalakítják.

És amikor azt mondjuk, hogy energia vagy hő, akkor érdemes lehet elgondolkodni, hogy a bolygó kérgének hűtése vajon vezethet-e a bolygó maghőmérsékletének csökkenéséhez? Mert, ha így lenne, akkor valószínű, hatással lenne a bolygó forgási sebességére is, így pedig akár a klímára is. De persze, elgondolkodhatunk azon is, hogy a magaslégköri gázok hogyan befolyásolják azokat a légköri áramlásokat, melyek részben felelősek a bolygó klímájáért is. A légköri oxigénszint is érdekes kérdés lehet, hiszen azokhoz a kémiai folyamatokhoz, amelyek oxigént kötnek meg, kevésbé kellene ragaszkodnunk vagy a megoldás a mesterséges fotoszintézis lenne? Jól hangzik, de talán felesleges energiát fektetni minden olyanba, melyhez újból a természet átalakításához nyúlnánk. Ha végiggondoljuk az egyik legdivatosabb zöldenergiánkat, a napelemet, akkor csak addig látunk el, hogy nem füstöl. De a gyárakat, ahol ezeket gyártják fel kell építeni, majd gyártani kell és végül valamilyen módon kezelni kell, amikor hulladékká válnak.

Létezik egy egyszerű képlet, mindenki ismeri, hiszen mindenki előbb vagy utóbb átesik a gyerekkoron, ez pedig, hogy, ha olyat csinálunk, ami nekünk fáj, akkor abbahagyjuk. Tehát abbahagyjuk, nem pedig folytatjuk vagy nem találunk ki módszereket, hogy hogyan lehetne folytatni másképpen fájdalom nélkül. Nyilván ebből az egyenletből hiányoznak a profit számai, és akkor jön a szokásos üzenet, hogy profit nélkül nincs fejlődés. A fejlődés mellett vagyok elkötelezve, ugyanakkor gondolkodok is, hiszen, amikor a jövőre gondolok, azt nem írom fel számmal csak egy iránnyal, ahova tartani kell. De lépjünk tovább. A biodiverzitás csökkenése az egész bioszférára hatást gyakorol, ami pedig hatást gyakorol a gázokra, hőmennyiségekre majd a klímára. Aztán ott vannak a háborúk, az istent játszó szociopaták tömegeken uralkodása, a tömegek, amelyekben egyének vannak, emberek. Emberek, akik küzdenek nap mint nap, hogy létezhessenek, hogy elviseljenek egy folyamatos egyensúlytalan lelkiállapotot. Ideológiák mögé állt nemzetek rombolják le a környezetet, a természetet, ölik meg családjainkat, pusztítják el lakóhelyeinket. Sajnos a háború mindig és mindenre mentség volt és lesz is. És akkor itt van nekünk még egy világjárvány is, ami nincs megoldva, inkább a csillagok között keresgélünk élhető helyet kutatva.

Nos, van ezen a bolygón még mivel foglalkoznunk, ez világosan látszik. És nem csodálatos látni, hogy mennyire egyek vagyunk, hogy mennyire összefügg minden mindennel? Feleslegesnek láttam ezeket a gondolatokat teleszórni számokkal és idegen kifejezésekkel, megteszik ezt helyettem sokan mások. Az üzenetem célja, hogy érzékeltessem a nézőpontok végtelenségét, hogy mennyire nem érdemes csak részekben gondolkodni és, hogy sokszor a segítő szándék sem hoz megoldást, legtöbbször az átgondolatlansága miatt.

Mottóm, hogy az élet utat tör magának, a kérdés csak az, hogy velünk, emberekkel vagy nélkülünk. Hozzáteszem, hogy a bolygónk nem személyeskedik vagy haragszik, nem dühös vagy csalódott és nem szeret vagy gyűlöl minket, embereket. A mi döntésünk, hogy együttműködünk-e a bolygóval vagy sem.

 

Welcome everyone,

I am Lili Lajtár from Hungary, a 19-year-old student. I have come to the point where I cannot go without a word next to the expected vision, which is why I have gathered my thoughts and will send it to you now. I have been blogging, spreading knowledge for seven years and I am glad that many organizations, foundations and of course a lot of people have been inspired by my videos in recent years.

I consider myself a committed conservationist and a person who can discover connections in anything. Because behind all scientific results are observations of connections. And what have I observed in recent years? So I am not revealing a big secret when I say that the peaceful coexistence of two people is already a complex system, well, if it were to be operated for years or decades to come. Thus, it should no longer be surprising to us that the systems of the planet that provide life on Earth, function as an incomprehensibly complex unit with human reason. And here is one of the many thought-provoking topics about our planet that is topical that everyone already feels on their own skin, and that is extreme weather.

We have also created phrases for its causes, such as climate change and, when we think about it, we are increasingly seeing the very smoky chimneys of the factories of the elite above all else. Of course, the fact that only the elite comes to mind about all atmospheric problems is unfortunately due to the media in the world, because they shed light on the origins of the problem in a narrow-minded and stereotypical way. Nonetheless, we are increasingly unable to separate human activity from the word, and I believe that indeed, humanity has something to do with upsetting the balance of the planet. Because we have tipped the planet out of equilibrium, which is still striving to keep it, it wants to stay in balance. Therefore, it strives for the less resistance, it begins to affect the entire living world, including us, humanity. And it does well, because as organism, we humans are easily controlled, so to speak.

Extreme weather is destroying masses of people who thus no longer have access to the planet’s resources. To resources like food, drinking water, our right to live, and the amenities that the road has led to through technological advancement. The planet is working to rebalance its processes in ways we do not like. But what are we facing? Climate change is an all-encompassing global problem caused by the economic and social fabric of humanity. The atmospheric gases that are responsible for the greenhouse effect are largely derived from human activity, but I believe that curbing gas emissions alone will not bring the Earth's balance back below a desirable level. In a complex system, some changes are more of a confusion, and in the long run we will have to face new challenges. Melting ice, rising sea levels, unusual weather events? Extinction wave, declining vegetation, contaminated soil, water and air? Wars, epidemics, starvation? Interests instead of arguments?

Well, yes. I think it is indisputable that the elite has money and the power; and the ordinary people have mostly to bear the loss, the expense and the damage. We always hear when it comes to climate change that CO₂ levels need to be reduced and everything will be fine. I do not think it would be enough to look at climate change from a single perspective. Let us face it, we are not even aware of the gas emission numbers. The interests of countries require that scientists not know real numbers, only numbers that can be worked with. And the result is this. Nor are we able to know the real heat emission numbers that are generated by human activity, it would be a good idea to be aware of the amounts of heat in factories, villages and towns as well. What I see as one of the biggest problems is that we do not know the speed of heat emission of the planet. This is a very important part of the warming planet equation.

So, heat emission speed. This is not a constant value, and perhaps even with the most careful calculation methods, we would only have estimated data that, moreover, would never be up to date. But we let us assume that we know the approximate heat emission speed of the planet. In a 10 km x 10 km raster, say, we could get an idea of how much more humanity is producing heat than the planet would be able to transmit to space, even at a normal level of CO₂. So can the heat generated by human activity be navigated from the planet, all or only in part? Personally, I believe we produce more heat than the planet’s thermal system can give up at normal (atmospheric) heat-retaining gas level. We should turn to technologies where operation would go hand in hand with the least amount of heat. Then let us not forget that day by day, new industries are being born and old obsolete systems are slowly being taken out of production and then “resting” for many decades, waiting for man to eliminate the ecological footprint they cause. Footprints, the elimination of which again has an environmental impact.

It is inherent in human thinking that the end justifies the means, and that in many cases, when a manufactured material becomes waste, it only turns out at the time that it is uneconomical and / or impossible to recycle it. Unlike man, nature does not know the concept of waste, waste is a by-product of human activity. We should see that until we find our place on this planet, until we can balance the earthly energies, until we can live in peace with everything, we really know nothing about life. It is a cosmic arrogance to think that we will be able to do everything well on another planet. Here is the Earth and with it the opportunity to do well. We all agree that there is a desire for comfort in every person, a motivation to always come up with something new that will make our lives easier. While in most cases it benefits people less than it harms our environment, but few people really care about the environment.

We need a change of attitude to have a future on this planet. The change of attitude will not be painless, it will at times go against comfort, technological development, politics and the social arrangements known today, and it will be a long process, not even measurable in decades, perhaps centuries. We have to start the change, and until then, something has to start with pollution. What do we see when we travel the world, what have we seen so far? We see that there are those who make a living from their pay, there are those who live very well and there are also those who, like the elite, live a life like a dome, excluding any disturbing factors for them. But let us not forget the poor, those living in poverty and deep poverty. The place where a person is born largely determines his later quality of life. Basically, we are all addicted to our circumstances. Even the rich, members of the elite, because they belong to where they belong, it is difficult for all of us to cross economic and / or social levels.

Today, more than 1 billion people in the world live in deep poverty, who, due to their circumstances, contribute to a certain and even significant level of global pollution. And we, the remaining 6 billion people, look at the 1 billion who unworthily cling to a life, of which one day is lot too, they cling, because clinging is the only way to survive. But I also do not think that the elite's charity work would be the solution to eliminating deep poverty. Of course, I am not raising my word against the elite or the allowance, as every action produces a reaction, every attack produces resistance, which is resistant to omnifarious constructivity. The mode should be chosen wisely and donations should be made to work by people.Work, a purpose in life must be given to the poor, and access to health care and education must be provided. Only a healthy and educated, ability to respond appropriately to life’s challenges humanity has a long-term future. In this way, humanity could move towards cleaner air, as the upliftment of those living in poverty would have an easing and ultimately eliminating effect on the environmental pollution they cause from compulsion. Such as the incineration of hazardous waste and other fossil materials or, for example, the treatment of existing waste in a polluting mode for the purpose of extracting raw materials.

We can see that we can approach the issue of climate change from more and more sides. The issue of overpopulation may also arise in connection with the deep poor, as it is possible that they are deeply poor because they no longer have access to resources. The trend now is democracy, although it is fundamentally unfair, unbalanced, and I would not even talk about dictatorships now. Most of today's political systems do not manage goods fairly, they are mostly seen as tools of power, to gain dominance and benefit from the masses. I think there should not exist poor man on this planet, technically. We can now say that it is naive to think that deep poverty can be eliminated and that this would also change to good the quality of the air inhaled by the rich and the elite, not to mention the quality of life of ordinary people. But that is the way it is. But still, it is the elite who have factories, mines who extract oil and gas, who bring everything that hides under the Earth’s crust to the surface. Then it is burned or transformed one way or another.

And when we say energy or heat, it may be worth considering whether cooling the Earth’s crust could lead to a drop in the Earth’s core temperature? Because if that were the case, it would likely have an impact on the planet's rotation speed, and thus even on the climate. But of course, we can also think about how high atmospheric gases affect atmospheric flows that are also partly responsible for the planet’s climate. Atmospheric oxygen level can also be an interesting question because should we stick less to the chemical processes that bind oxygen, or would the solution be the artificial photosynthesis? Sounds good, but maybe it is unnecessary to put energy into anything because we would reach for to transform nature again. If we think about one of our most fashionable green energy, the solar panel, we only see that it does not smoke. But the factories where they are produced need to be built, then we have to manufacture, and finally treat in some way when they become waste.

There is a simple formula that everyone knows, as everyone goes through childhood sooner or later, that is if we do something that painful, we stop. So we stop, not continue, or we do not figure out ways to continue otherwise without pain. Obviously, the numbers of profit are missing from this equation, and then comes the usual message that there is no development without profit. I am committed to development, but I am also thinking, because when I think about the future, I do not write it down in numbers, just in a direction to go. But let us move on. Biodiversity loss affects the entire biosphere, which in turn affects gases, heat and then the climate. Then there are the wars, the dominion of the sociopaths playing God, over the masses, the masses in which there are individuals, people. People who struggle day by day to survive to tolerate a constant unbalanced state of mind. The nations behind ideologies are destroying the environment, nature, killing our families, destroying our homes. Unfortunately, war has always been and will be an excuse for everything. And then there is even a pandemic here that is unsolved, rather, we look for a habitable place among the stars.

Well, we still have something to deal with on this planet, it is clear. And isn’t it amazing to see how one we are, how connected we are to everything? I found it unnecessary to intersperse these thoughts with numbers and foreign expressions, others can do that. The purpose of my message is to show the infinity of points of view, how much it is not worth thinking only in parts, and that many times the intention to help also does not bring a solution, mostly because of its thoughtlessness.

My motto is that life finds a way, the only question is with or without us, people. I would add that our planet is not personal, not furious or disappointed, and does not love or hate us, humans. It is our decision whether to cooperate with our planet or not.