Posted by lajtarlili on Jun 01, 2018 in Hangyák - Ants
Vérvörös rablóhangyák (Formica sanguinea) esznek egy darázs által lebénított, majd hátrahagyott zöld lombszöcskét (Tettigonia viridissima).
Ezeken a képeken két faj látható egyszerre, az egyik a szürke madársóska (Oxalis corniculata), a másik a felálló madársóska (Oxalis stricta). Mindkét faj képes arra, hogy gyenge fényviszonyok között összecsukja leveleit. Megfigyeltem, hogy ez akkor is így van, amikor erős napsütésnek van kitéve. Száruk és levelük az oxálsavtartalom miatt savanyú. Tokterméseik, amikor kellően megértek, érintésre megreped és kipattannak belőle a kis méretű barna magok egészen nagy sebességgel. A különbség a két faj közöttt talán a színük (a szürke sokkal sötétebb színű, mint a halványzöld felálló madársóska). A felálló madársóskát azért hívják így, mert nem a földön szétterülve terjeszkedik (mint a szürke madársóska), hanem inkább a magasba igyekszik.
Észrevettem, hogy egy lepke esetlenül mozog a szil egyik lelógó ágán (mezei szil - Ulmus minor). Ő itt egy fehérpettyes álcsüngőlepke (Amata phegea), hasonlít a változékony csüngőlepkéhez (Yygaena ephialtes) innen kaphatta hasonló nevét is. Nálunk a fehér pöttyökkel rendelkező álcsüngőlepkék találhatóak meg, de létezik piros pöttyös is. Akárhányszor találkoztam velük, mindig olyan esetlenül mozogtak, mert lassú, lomha reptűek.
Észrevettem, hogy a fák alatti levélkupacból valami kezd előjönni, valami egészen nagy. Először egérre gondoltam. Odamentem közelebb és akkor látom csak, hogy ez egy bogár hatalmas csápokkal... Rögtön tudtam, hogy ez a nagy hőscincér, méghozzá egy hím példány, mert csápjai hosszabbak, mint a teste.
A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) eredetileg egész Európában honos volt, viszont napjainkra Közép-Európa nagy részén kipusztult. Természetvédelmi státusza sebezhető. Akár 2,5-5,5 centiméter hosszú is lehet. Ott fordul elő, ahol van kocsányos tölgy (Quercus robur), kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), csertölgy (Quercus cerris), molyhos tölgy (Quercus pubescens). Ugyanis a felnőtt példányok ezeknek a fajoknak a nedvét szívogatják, az egészséges fákat rendszerint elkerülik. Éjszaka aktívak.
