Posted by lajtarlili on Mar 26, 2017 in Egyéb - Other
A Szegedi Madách Imre Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyolcadikosaként táncoltam a Madách-bálon... A képek nem a legjobban sikerültek, de a lényeg látszik. :D
A Szegedi Madách Imre Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyolcadikosaként táncoltam a Madách-bálon... A képek nem a legjobban sikerültek, de a lényeg látszik. :D
Üdv mindenkinek, sziasztok!
Sajnos alig van időm magamra mostanában, jövő év januárjában felvételizek gimnáziumba és az ezzel járó előkészítők, különórák sok energiámat elveszik. Nem is beszélve a karate edzésekről, ami fizikailag fáraszt ki és a sok tanulmányi versenyről, amiken ezek után indulok. Mivel fontos dolog nekem a téli madáretetés, ezért szüleimmel építettünk egy nagy madáretetőt, saját elgondolás alapján. Az alapterülete 90cm x 140cm és elméletileg ragadozómadár és mókus biztos, tetővel fedett. Szereltünk rá egy kamerát is, hogy lássuk kik lesznek a vendégeink.
Raktam ide olyan képet, amit én készítettem és olyat, ami azt mutatja mit lát a kamera. A belső részbe egy nagy cserépalátétbe dió, napraforgó és köles keveréket tettem, és raktam vizet is, és a kinti tartókat is megtöltöttem. A rácsos rész a kismadaraknak van (veréb méretűek), így nem tudják a nagyobb madarak elkergetni őket (rigó, szarka méretűek). Már voltak egy páran (most sok szeles nap is volt, ilyenkor kevésbé mozognak a madarak), később rakok fel több képet és videót még. A következő projekt egy macskabagolynak való odú készítése lesz. Ami alkalmas fészkelésre is, azért ennek a fajnak, mert ezt látjuk minden este megjelenni nálunk. Hamarosan jelentkezem, addig is mindenkinek szép napot.
Szeretném megosztani kedvenc versem, amit édesanyám írt az őszről...
Az ősz két oldalán
Hát eljött újra a hűvös szél,
az ősz és a hideg dér.
Érezni már a tél fuvallatát,
nyári muzsikát felejt a világ.
Az állatok estére bevackolnak,
hisz érzik zsigereikben a holnap
sem hoz meleget, csak a rideg,
nyirkos valóság ami jelzi a telet.
Köd, pára, fagy – jellemzi szívem is
látom, érzem és belélegzem...
Az elmúlás sosem szép, vagy mégis?
Talán a másik oldal igen...
Egyre laposabban süt a nap
de jelzi szememet vakítva,
hogy van még és nem megy el
nincs elmúlás, ne adjam fel!
Gyűjti a napfényt a természet
és vissza is tükrözi ezt!
Hisz ott van minden fa koronáján,
melyet izzó vörösre fest a fa ágán.
A tűz nem lángol ilyen intenzíven,
mint megannyi levél szélfúváskor.
A vörös minden színe melengeti lelkem,
átjár a melegség, megborzongok.
Sárga, piros, vörös, bordó majd barna
most éppen... ahogy csak akarja.
De minden nappal más és más,
egy ránk zúduló örömforrás.
Bármerre nézek csak a meleget látom
egész addig, míg lehull az utolsó levél is a fákról.
De addig is szívom magamba a jókedvet,
mely télire feltölti bensőmet.
Mert aztán ideér a hó és jég,
ránk tüsszenti teljes erejét.
Átalussza aki tudja, pedig ez is szép,
gyönyörű, tiszta és hófehér.
2011.10.