Képet készítette: Carla di Francesco
Az ember életében és világában kicsit sem ismeretlen magatartás, hogy egy tárgyra, egy vállalkozásra, egy másik emberre, egy állatra vagy éppen a társas kapcsolatára is csak addig a pontig gondol felelősségteljesen, amíg abból számára érték állítható elő. Azaz, amikor már nem fűződik érdekünk egy adott élő vagy élettelenhez, jó esetben csak érdektelenné válunk, esetleg félre dobjuk, de rossz esetben akár el is pusztítjuk, bezárjuk, megszüntetjük. Többnyire így van ez a városi galambokkal kapcsolatban is, hiszen még mindig egy rosszabb forgatókönyv alkalmazásában gondolkozunk, különösen, ha városlakóként beszippantottak minket a városi galambokat övező sztereotípiák.
A város – ahol az emberiség zöme él és hal – elválaszthatatlan lett a városi galamb jelenlététől, miközben a város – melyet az emberek a saját igényeikre alakítanak – az „igazi” természetét és élővilágát a saját figyelmén kívül szeretné tartani. Mellesleg már egyre többen vagyunk kénytelenek belátni, hogy a modern ember számára a természet egyre inkább nem elsődleges élettér, mert a városi ember természetes közege, a város maga. A házai, az utcái, a terei, a szépség ideálja szerint tervezett parkjai vagy éppen az éjszakai zenés rendezvényeken való részvétel is a városi életérzés részévé vált. De ez nem rossz vagy jó, mindössze csak egy választás a számunkra elérhető életmódok közül. Ugyanakkor a városi életérzésben különféle állatok okoznak zavarokat pusztán a létezésükkel, melyek közül az ismertségével előkelő helyet foglal el a városi galamb.
Éppen ezért, Monic Moll-lal, a PETA Germany visszaélés-bejelentő ügyekért felelős aktivistájával beszélgettem a városi galambok helyzetéről.
Képet készítette: PETA
Hogyan mutatná be a PETA állatvédelmi szervezetet?
„A PETA Germany 1993 végén alakult, és az ország legnagyobb állatjogi szervezete, amely az állatok jogaiért küzd. A PETA partnerszervezeteit világszerte több mint 10,4 millió ember támogatja. További partnerszervezetek működnek Ázsiában, Ausztráliában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Indiában, Hollandiában, Svájcban és az Egyesült Államokban. Célunk, hogy minden állatnak segítsünk jobb életet élni. Ennek elérése érdekében elkötelezettek vagyunk az állatkínzás leleplezése, a nyilvánosság oktatása, valamint a tudatos és tiszteletteljes életmód előmozdítása iránt. A PETA Germany-nél a társadalmi felszabadító mozgalmak hagyományait követve cselekszünk, és küzdünk a fajizmus, a fajokról alkotott megkülönböztető (diszkrimináló) gondolkodásmód és viselkedésminta megszüntetéséért, amely igazolja az élőlények fajuk alapján történő kizsákmányolását vagy kizárását. Kiállunk az állatok rossz bánásmódjának, diszkriminációjának és kizsákmányolásának eltörléséért, és küzdünk jogaik érvényesítéséért. Ezzel összefüggésben évente közel 5000 bejelentést kapunk állatkínzási esetekről.” – mesél a szervezet múltjáról és erőfeszítéseiről Monic.
Képet készítette: PETA
A munka, melyet végeznek hatalmas és roppant nagy elkötelezettségről tanúskodik. De, hogy mi is a helyzet Magyarországon, először mindenképpen meg kell említeni, hogy itthon 5 galambfaj ismert (beleértve a galambokat és gerléket), azonban a lakosság sok esetben nem rendelkezik elegendő információval, amikor a faji meghatározásukra kerülne sor. Ez mindenképpen növeli az irántuk érzett ellenszenvet és biztosan akadnak múltban gyökerező okok is, melyekre visszavezethető a városi galambok rossz hírneve.
„Először is érdemes tisztázni, hogy mit jelent az, amikor a galambokról beszélünk. Kezdjük a vadgalambokkal, közéjük tartoznak például az örvös galambok (Columba palumbus) és a balkáni gerlék (Streptopelia decaocto). Ezek a fajok őshonos vadmadarak, ezért Németországban védettek. A vadgalamboknak nincs rossz hírnevük ebben az országban. Az úgynevezett városi galambok elhagyott postagalambok és utódaik, amelyek általában városokban élnek. Ennek az az oka, hogy a postagalambok a szirtigalamboktól (Columba livia) származnak, amelyek nem fákon fészkelnek, mint az őshonos vadgalambok, hanem sziklás párkányokon. A városokban az épületek állnak legközelebb a sziklákhoz, ezért az úgynevezett városi galambok nem költenek erdőkben vagy a természetben. Ezenkívül a „postagalambok” háziasított galambok. Nemcsak az ember közelségéhez vannak hozzászokva, hanem a háziasítás és a tenyésztés miatt az emberi gondoskodásra is támaszkodnak. A tenyésztésük miatt a „városi galambok” a vadgalambokkal ellentétben évente többször is költenek. A költési ösztön arra kényszeríti a galambokat, hogy tojásokat rakjanak és költsenek, függetlenül az évszaktól és attól, hogy van-e elegendő táplálék. Régebben a „postagalambokat” hústermelésre és levélhordóként is használták. Amikor a háború után a postagalambok kikerültek a használatból, egyszerűen magukra hagyták őket. Így a galambok a városokban kerestek menedéket, ahol ma is megtalálhatók. A „nászgalamb-elengedések” és a „postagalamb-versenyek” ismételten arra késztetik az állatokat, hogy elkóboroljanak, és csatlakozzanak az úgynevezett városi galambpopulációkhoz, tovább növelve számukat. Ezért kampányolunk a „nászgalamb-engedések” és versenyek betiltásáért. Mivel az úgynevezett városi galambok alig találnak táplálékot a városokban, az állatok megbetegednek, és ürülékük szilárdból folyékony állapotúvá válik. Sok embert zavar a galambok ürüléke, ezért gyakran olyan módszerekkel riasztják el őket, amelyek sértik az állatjóléti előírásokat, például tüskékkel és hálókkal, amelyek életveszélyesek lehetnek az állatok számára. Ezenkívül gyakran állatkínzók áldozatává válnak, lelövik vagy szándékosan megsebesítik őket.” – magyarázza a PETA szakértője.
Képet készítette: PETA
Magyarországon, jellemzően az évszázados épületekkel rendelkező nagyvárosok belvárosi részeiben látni a madárhálókkal, rozsdamentes acéltüskékkel felvértezett udvarokat, erkélyeket, folyosókat. A lakosság irtózik a galambürüléktől, a különféle fertőző betegségektől, ezért ezeket az eszközöket teljesen elfogadhatónak találja a galambok kiszorítására a lakókörnyezetből.
„Nos, igen. A hálók, tüskék és etetési tilalmak csak nagy szenvedést okoznak az állatoknak, és nem biztosítják a városi galambpopulációk fenntartható szabályozását. Ha a galambokat egészséges táplálékkal látják el, az emberektől kevesebbet fognak koldulni a városokban. Ezenkívül az embereket fel kell világosítani arról, hogy a galambok nem terjesztenek több betegséget, mint állattársaink. Tehát, ha beteg vagy sérült galambot talál a városban, könnyen megérintheti és megfoghatja, hogy segítsen neki, és elvigye egy galambmentő központba vagy állatorvoshoz. Sok város és kártevőirtó cég továbbra is terjeszti azt a félretájékoztatást, hogy különösen a galambok hordozzák a betegségeket. A galamboknak azonban általában madárspecifikus betegségeik vannak, amelyek csak a madarak között terjednek, sőt, madárinfluenza esetén is a galambok el tudják kapni a kórokozót, de nem tudják tovább terjeszteni.” – emeli ki a szakértő, majd hozzáteszi: „És csak akkor van értelme az etetési tilalomnak is a városokban, ha a galambok a felügyelt dúcokban kapnak táplálékot.”
Egy rossz állapotú galambdúc egy rosszul karbantartott állatkertből. A nagy mennyiségű galambürülék miatt kissé visszataszító a látvány. Képet készítette: PETA
A galambdúcot egy falun vagy tanyán élőnek nem kell bemutatni, azonban a városi megjelenése kissé furcsának hathat.
„Talán azért nem annyira fura, legalábbis remélem. De, hogy egy kicsit elmagyarázzam, mivel a városokban élő galambok emberi gondoskodásra szorulnak, elengedhetetlen a fajoknak megfelelő gondoskodás biztosítása, valamint populációik fenntartható és állatbarát szabályozása. Ehhez elengedhetetlen a fenntartható galambgazdálkodás a városokban. Ez szükségszerűen magában foglalja a felügyelt galambdúcokat, ahol a galambok egészséges táplálékot kapnak, és ahol tojásaikat műtojásokra lehet cserélni. Az egészséges állatok keményebb ürüléket termelnek, amelyet könnyebb eltávolítani, és amelyek többnyire a galambdúcokban kötnek ki, és már nem a városokban. Mivel az állatok hűségesek a helyükhöz, elegendő felügyelt galambdúcot kell építeni a város azon részein, ahol a legtöbb galamb található.” – részletezi Monic Moll, a PETA állatvédelmi szervezettől, miért is lehet hasznos egy galambdúc.
A lakosság megosztott az etetés témakörében, de az etetési tilalom a galambdúcok megléte mellett igazán járható útnak tűnik hosszútávon.
Egy rossz állapotú galambdúc egy rosszul karbantartott állatkertből. A nagy mennyiségű galambürülék miatt kissé visszataszító a látvány. Képet készítette: PETA
„Persze, Csak akkor van értelme az etetési tilalomnak a városokban, ha a galambok a felügyelt dúcokban kapnak táplálékot. Megfelelő számú felügyelt galambdúc nélkül a városokban az etetési tilalom betegséget és éhezést jelent a galambok számára. Ez azonban önmagában nem csökkenti a galambok számát; csak a tojáscsere teszi lehetővé a fenntartható és állatbarát csökkentést. Ha a városok egyes részein nem lehetséges felügyelt galambdúcot létrehozni, akkor a városnak olyan embereket kell alkalmaznia, akik rendszeresen látogatják a galambok költőhelyeit, és a tojásokat műtojásokra cserélik.” – részletezi a galambdúcok és a galambok kéregetése közötti összefüggések mibenlétét a szakértő.
A galambok társas kapcsolatait szemügyre véve, ön szerint milyen fontos dolgokat tanulhatunk tőlük?
„Az úgynevezett postagalambok, vagy „városi galambok” nagyon hűséges állatok. Nemcsak születési helyükhöz, hanem partnerükhöz is hűségesek maradnak életük végéig. Együtt építenek fészket, gondoskodnak a fészekaljról, és szeretettel nevelik utódaikat is. Az úgynevezett postagalamb-tenyésztők könyörtelenül kihasználják ezt az otthonuk, partnerük és utódaik iránti erős hűséget a versenyeken. Szándékosan elválasztják a galambokat partnereiktől és utódaiktól a versenyek idejére, hogy ösztönözzék őket arra, hogy a családjuk iránti nagy vágyuk miatt a lehető leggyorsabban visszatérjenek otthonukba. Az általában több száz kilométer hosszú repülések során sok galamb eltéved, kiszárad, vagy ragadozó madarak prédájává válik, és elpusztul. Ezeknek a repüléseknek a „veszteségaránya” átlagosan szezononként 53%. Ez azt jelenti, hogy a galambok több mint fele nem tér vissza partneréhez vagy fiókáihoz. A repülések olyan állóképességet követelnek meg, amelyre az állatok alig képesek, ami a galambok gyötrelmes halálához vezet az emberek szórakoztatása érdekében.” – számol be a szakértő a szomorú valóságról.
Képet készítette: PETA
Akkor itt is igaz, hogy az életed minőségét nagyrészben az dönti el, hogy hova születtél. Azaz nemcsak az ember, hanem a városi galamb helyzete is eltérő kontinensről kontinensre vagy éppen országról országra haladva, éppúgy, ahogyan a többi állat boldogsága is nagyban függ attól, hogy a világ mely részére született.
„Így igaz! A különböző állatfajokat a világ minden táján másképp fogják fel az emberek. Például Ázsia egyes részein normális a kutyahús fogyasztása, míg Európában a kutyákat az emberek hűséges társainak tekintik. Általában velünk élnek otthonainkban, alhatnak a kanapén, sétálni visszük őket, és játékokat, jutalomfalatokat veszünk nekik. Míg Ázsia egyes részein a szarvasmarhák szentek és vallási okokból tiszteljük őket, Európában tej- és hústermelés céljából tartják őket. Az állatokat gyakran kis, sötét istállókban tartják, borjúként elválasztva anyjuktól, és sokan közülük soha nem érzik a zöld füvet a lábuk alatt, hanem rövid életükig kizsákmányolják őket, amíg már nem hasznosak. Ennek oka a fajizmus (speciesism) fogalma. A fajizmus a nem emberi állatokkal szembeni diszkrimináció és élelemként, kutatási alanyként, ruházati anyagként vagy játékszerként való kizsákmányolásuk. Csakúgy, mint az emberekkel szembeni diszkrimináció nemük, származásuk, fogyatékosságuk, életkoruk vagy szexuális irányultságuk alapján, a fajizmus is nagy szenvedést okoz az érintetteknek.” – veti össze a különböző állatok iránt tanúsított viselkedésünket a PETA szakértője.
Képet készítette: PETA
Milyen eredményeket sikerült elérniük eddig galambügyben?
„Évek óta kapcsolatban állunk politikusokkal, városokkal, önkormányzatokkal, hatóságokkal, magánszemélyekkel és vállalatokkal. Sajtóközleményeken, közösségi médián és weboldalunkon keresztül hívjuk fel a figyelmet az állatoknak az emberek által okozott szenvedésére. Németországban már vannak olyan városok, amelyek galambgazdálkodási programokat vezettek be, és részben felhagytak az állatjóléti előírásokat sértő elrettentő intézkedésekkel, mint például a hálókkal és a tüskékkel. Különösen súlyos esetekben, amikor galambok pusztulnak el vagy súlyosan megsérülnek, büntetőeljárást is indítunk.” – majd hozzáteszi: „PR-munkánk révén igyekszünk felhívni az emberek figyelmét a városokban élő galambok szenvedésére, és arra ösztönözzük őket, hogy ne fordítsák el a tekintetüket, amikor állatkínzást látnak, hanem segítsenek az állatokon.”
Úgy általánosságban, az állatvédelemben, és nem kiemelve most a galambokat, miért nehéz bárminemű szemléletváltást véghez vinni?
„Egyre több ember törődik az állatjóléttel, elkötelezett az állatvédelem iránt, ezért tisztán növényi alapú étrendet fogyaszt, és úgy él, hogy az ne okozzon szenvedést az állatoknak. A városi galamboknak Németországban is egyre több szószólójuk van, szenvedésük egyre láthatóbb, és sok helyen a helyi politikusok is egyre jobban tudatában vannak a problémának. Az állatjólét fontossága kultúránként változik. Az emberek gyakran a hagyománnyal és a szokásokkal igazolják az állatoknak okozott szenvedést – „Mindig is így csináltuk.” Az emberiség azért fejlődött, mert előbb-utóbb a haladás győzedelmeskedett. Már nem barlangokban élünk, hanem szigetelt házakban, ahol meleg víz folyik a csapból. A hagyomány nem mentség az állatok szenvedésének okozására. A fajizmus gondolata is nagy szerepet játszik ebben. Sok ember számára az állatoknak „muszáj” hasznosnak lenniük – élelemként, szórakozásként vagy a gyerekek állatbarátjaként. Sok állat számára ez a „hasznosság” önmagában határozza meg, hogy élhetnek-e, és hogy életük vagy haláluk hogyan válik az emberek javára. Sok oktatásra van szükség ahhoz, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az állatok is érezhetnek fájdalmat és érzelmeket, és szükségleteik lehetnek, akárcsak nekünk, embereknek. A PETA fő tevékenysége az oktatás.” – majd kiemeli, hogy: „Csak akkor lesznek képesek az állatok méltósággal és saját jogaikkal élni velünk, ha az emberek teljes körűen tájékozottak lesznek ezekről a kérdésekről.”
Képet készítette: PETA
Végezetül Monic Moll, a PETA szakértője a következőképpen zárja az interjút: „A jelenlegi akadályokat többnyire azok a városok és önkormányzatok jelentik, amelyek az állatjólét szempontjából nem megfelelő elrettentő módszereket és a galambok viselkedésével és életmódjával kapcsolatos elavult ismereteket követik, és költségokokból elzárkóznak a fenntarthatóbb innovációktól az úgynevezett városi galambok kezelésében.”
Mivel Magyarországon nem készültek átfogó közvélemény-kutatások a városi galambokkal kapcsolatban, elsősorban a külföldön már jól működő stratégiákat lenne érdemes megoldásként megfontolni. Fel kell tudni ismernünk, hogy ha segítünk a városi galamboknak, magunkkal is jót teszünk, hiszen továbbra is minden mindennel összefügg, így ez akár tökéletes példája lehetne a pozitív szemléletű haszonelvűségnek, feltéve ha lemondani róla egyelőre nem szándékozunk.