Saspáfrány
Nálunk a bambuszerdő szélében hajtott ki, de régen, mikor nem volt ott bambusz, akkor csak a saspáfrány volt azon a helyen hihetetlen magasra nőve, még a megtermett birkák sem látszódtak ki belőle. A levelei olyan hosszúak, mint a karom, de olvastam, hogy akár a három méteres hosszúságot is elérheti. A saspáfrány (Pteridium aquilinum) az északi és déli mérsékelt övezetben is egyaránt megtalálható, a fő előfordulási területe Magyarországon a Gödöllői-dombság és a Mátra. Ezért is szokatlan, hogy az Alföldön is megtalálható.
A környezetünkben, ahol élünk, nem találtam saspáfrányt, még a távolabbi tanyáknál sincs. Spórái igen könnyűek, a szél által messze elkerülhetnek. A szára már olykor fásszárúnak tűnik, pedig lágyszárú évelő növény, amely télen elszárítja leveleit. Érdekessége, hogy a gyöktörzse a föld alatt vízszintesen található, ami azt jelenti, hogyha egy legelő állat ki akarná tépni a földből, a szár letörik a gyöktörzsről és a gyöktörzs benne marad a talajban, azaz a növény túléli és újra tud hajtani. Azt leszámítva, hogy ezen a környéken igen ritka növény, elég agresszív faj, ha leég egy erdő, akkor ez a faj az első, ami a leghamarabb hajt ki és terjed el. Veszélyes növény, ugyanis fogyasztása gyomorrákot okozhat, még akkor is, ha olyan szarvasmarha tejét isszuk, ami saspáfrányt evett.