Télen gyakori, hogy a poloskák menedéket keresnek a házakban a hideg elől. Így tett ez az ázsiai márványospoloska is (Halyomorpha halys - brown marmorated stink bug). Éppen egy szobanövény levelén táplálkozik, a szipókának nevezett szájszervével szívogatja a növény nedveit. De aggodalomra semmi ok, a növény túléli. Az emberek többsége nem kedveli ezt az élőlényt, pedig ő is a természet része. Nekünk kellemetlenséget, míg a házban élő pókok számára a finomságot jelenti a poloska.

Nem bántom, nem csapom le, hiszen önmagában ő is egy csoda, miért akarnám elpusztítani. Sokszor megcsodálom a repülési "tehetségét", csak akkor képes megállni vagy kanyarodni a levegőben, ha neki megy valaminek. Képzeljük bele magunkat az ő helyébe. Ha viszont nagyon zavaró a jelenléte, akkor dönthetünk egy humánusabb módszer mellett is, kirakjuk a házból anélkül, hogy elpusztítanánk.

Íme a gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus)... Ő kivételesen nem növényi nedvekkel táplálkozik, hanem rovarokat fogyaszt. Nem agresszív, nem támad emberre. Hiszen én is ott voltam tőle pár centire fényképezés közben és nem esett bántódásom. Áldozata egy lovagbodobács (Lygaeus sp.), melyet szipókának nevezett szájszervével szív ki.

Ki gondolná, hogy egy légivadász teteme ennyi rovart vonz a helyszínre... A fiatal molnárpoloskák (Gerris sp.) érkeztek a leghamarabb. A víz felületi feszültségének köszönhetően nem süllyednek el. 

Majd megjelentek a vízmérő-poloskák (Hydrometra sp.), feltehetőleg egy hím és egy nőstény egyed. A nősténynek nagyobb a potroh mérete, a hím viszont nagyon sovány kinézetű és egybefüggő csík található a testén. Abból is gondolom, hogy a vékonyabbik egyed a hím, mert nem igazán a táplálék miatt jött, hanem folyamatosan a nőstényt követte. Egy igazi terített asztal várta őket, nem kellett veszekedniük. Mindkét rovar vízbe esett és elhullott rovarokkal táplálkozik.

Vízmérő poloskák (Hydrometra sp.)