Mindig látok valami érdekes pókot és innen is látszik, hogy az élővilág mennyire változatos tud lenni, mindig tud újat mutatni. A zárt kiülőnkben találkoztam vele, gyorsan le is fotóztam és utánanéztem, hogy mi lehet, mert mindig ki akarom deríteni a fajukat, hogy majd később is tudjam. Ez egy cifra karolópók (Philodromus poecilus). Bármilyen erdőben megél és a fák kérge alatt pihen. Valószínűleg a hideg miatt jött be a zárt helyre, egyébként vele főleg nyáron lehet találkozni. Kinézete miatt először egy karolópókfajra gondoltam, a lábai állása is hasonlít.

Ő itt egy jócskán megnőtt mohos ugrópók (Marpissa muscosa). Nem félek tőlük, hiszen ha nem rossz szándékkal veszem fel őket, akkor nem bántanak. Fontos, hogy nem szabad alábecsülni őket.

Ő itt egy házi kaszáspók (Phalangium opilio). Egy régebbi posztban már írtam az álkaszáspókról (2018.07.13), ami hasonlít erre a fajra, ezért is hívják álkaszáspóknak. A főbb különbség a két faj között, hogy a kaszáspók előteste és utóteste széles alappal csatlakozik egymáshoz, mintha minden testrésze egybe lenne rakva. Míg az álkaszáspóknál az előtest és utótest jól elkülöníthető egymástól.

Erre a fajra jellemző az ivari kétalakúság (ivari dimorfizmus), mivel a hímek mérete kisebb, mint a nőstényé és a hímek csáprágója szokatlanul fejlett. Ebből következtettem arra, hogy akit fotóztam, nőstény lehet, mert alig látszik a csáprágója. Lakásokban sűrűn előfordul, bár én még csak most először találkoztam vele, viszont álkaszáspókot rengeteget láttam már.

Ez egy koronás keresztespók (Araneus Diadematus). Nevét az utótestén húzódó fehér, kereszt alakú foltsorról kapta. Itt is a hím jóval kisebb a nősténynél. Általában a hálója közepén vár, amíg egy rovar bele nem repül, utána az áldozatot gyorsan bebugyolálja. Csípése az emberre nem veszélyes, csak kellemetlen lehet kissé.