A márványos álkaszáspók (Holocnemus pluchei - marbled cellar spider) kitartóan védte kicsinyeit, nem futott el a közeledtemre. Az álkaszáspók elnevezés arra utal, hogy ezeknek a pókoknak a külleme megtévesztően emlékeztet a kaszáspókokéra.

Testükhöz képest rendkívül hosszú lábaik vannak, amikkel ügyetlenül mozognak. A nőstények kokonba helyezik petéiket, amelyet a kis pókok kikeléséig hordoznak.

Érdekességképpen, az álkaszáspók gyors lengő-köröző mozgásba kezd hálójában, ha veszélyt érez vagy megsérült. Ez a ragadozó összezavarásában játszik szerepet, mivel ilyenkor majdnem láthatatlanná válik a pók.

A képeken két darázspók (Argiope bruennichi) látható (nem három!). Középen a nőstény, felette a levedlett bőre, alatta az a kicsi a hím.

A hím 4-5, a nőstény 14-17 mm nagyságú. A nősténynek darazsakra emlékeztető mintázata van, míg a hím példányokon ez a bélyeg nincs meg. A nagytermetű nőstények minden esetben felfalják a náluk jóval kisebb termetű hímet, ha a párzás túl sokáig tart. Hasonló életük van, mint az imádkozó sáskáé.

Szinte teljesen rászőtte a hálóját a növényekre.

Sok ugrópók van nálunk, mohos ugrópók (Marpissa muscosa). Sokszor szoktam megfigyelni őket vadászás közben. Olyan gyorsan ugranak rá a légyre, hogy az egész ugrásból nem látok semmit, csak azt, hogy a pók a léggyel már fut egy biztonságos helyre.

Ez a pók nem is sző hálót abból a célból, hogy zsákmányt szerezzen. Függeszkedésre, helyváltoztatásra használja a pókfonalat, valamint télen telelőhálót sző magának (mint egy fészek), amiben meghúzza magát a hidegben.

Mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium - yellow sac spider):