Cselőpók
Nem gondoltam volna, hogy találkozok szongáriai cselőpókkal (Lycosa singoriensis) is, mert ő főként a szikes talajokat kedveli. Nálunk nincs szikes talaj, viszont a tanyától pár kilométerre van egy szikes tó, lehet, hogy onnan kóborolt ide.
Testmérete nagyon nagy a többi hazai pókfajhoz képest és meglepően szőrös. Esetenként nem véletlenül hívják madárpóknak, de természetesen jócskán kisebb a madárpóknál. Csípése nem halálos, de okozhat ijesztő tüneteket, például émelygést, heves szívdobogást.
Testközelből megtapasztalhattam nagy csáprágójának látványát, ugyanis amikor egy rövid időre meg akartam állítani egy kicsi bottal, hogy lefotózhassam, hihetetlen gyorsan rávetette magát a botra és belemélyesztette csáprágóit. Földbe fúrt lyukban várakozik prédájára, fogóhálót nem sző, áldozatát lerohanja. Ezek jellemzőek a farkaspókfélék családjára, ahová ő is tartozik.