Az 1955-ben felfedezett Oropouche-vírus főként az Amazonas környékén terjedt, lázas betegséget okozva, amely gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a dengue, a Zika és a chikungunya-láztól, amelyek szintén csípőszúnyogok által terjedő vírusbetegségek. Ez a hasonlóság valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy évtizedekig aluldiagnosztizálták. Bár a nagyközönség számára kevéssé ismert, az Oropouche soha nem volt ritka vírus, sőt az északi régió egyes területein még több esetet okozott, mint más arbovírusok.
Ez az elterjedés látszólag fő városi vektorának, a Culicoides paraensis nevű törpeszúnyogfaj jelenlétével volt magyarázható, amely jellemző az amazonasi környezetre. A legújabb tanulmányok azonban kimutatták, hogy elterjedése sokkal szélesebb körű, és az esetek történelmi koncentrációja legalább részben a járványtani és rovartani megfigyelés korlátait tükrözheti.
Gyűrűs szúnyog (Culiseta annulata) - Kép: Lajtár Lili
2024-től kezdődően Brazíliában a valaha dokumentált legnagyobb mértékben bővült az Oropouche-vírus terjedése. A brazil egészségügyi minisztérium szerint csak abban az évben közel 14 000 esetet erősítettek meg, ez a szám 2025-ben is magas maradt. A vírus most először kezdett fenntartható módon terjedni az ország mind az öt régiójában. De nem az esetszám növekedése volt az egyetlen ok az aggodalomra. Jelentések láttak napvilágot halálesetekről, vertikális transzmisszióról (anyáról magzatra/gyermekre terjedés), vetélésekről, magzati halálesetekről, valamint kisfejűséggel (mikrokefália) és más veleszületett rendellenességekkel diagnosztizált újszülöttekről is a terhesség ideje alatt megfertőződött nők esetében.
Megjelenhet a vírus Európában is?
A Bernhard Nocht Trópusi Medicina Intézet (BNITM) kutatói a Hamburgi Egyetem és más intézmények kollégáival együttműködve elsőként vizsgálták a trópusi Oropouche-vírus (OROV) Európában elterjedt szúnyogfajok általi átvitelének kockázatát. Az eredmények azt mutatják, hogy bizonyos éghajlati viszonyok között az inváziós ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) képes terjeszteni a vírust – ami potenciális veszélyt jelent Dél-Európára nézve.
Az Oropouche vírus az arbovírusok közé tartozik, melyeket vérszívó ízeltlábúak terjesztenek. Eddig csak a szúnyogok voltak ismertek az OROV hordozóiként (vektoraiként), azonban szerepük nem volt tisztázott. 2024 eleje óta Közép- és Dél-Amerika számos országában jelentősen megnőtt az OROV fertőzések száma. A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO/WHO) az év végéig több mint 11 000 megerősített esetet regisztrált – köztük először haláleseteket és a terhesség alatti lehetséges átvitel bizonyítékait is, amelyek súlyos következményekkel jártak, mint például vetélés és mikrokefália (kisfejűség). Ezen fejleménynek fényében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) magasnak minősítette az érintett területen a kockázatot.
Európában már észleltek egyes behurcolt eseteket külföldről visszatérő utazóknál. Eddig nem volt világos, hogy a szúnyogok egyáltalán képesek-e terjeszteni a vírust, azaz rendelkeznek-e vektorkompetenciával erre az arbovírusra nézve – ez kulcsfontosságú kérdéssé vált a kockázatértékelés szempontjából.
Öt szúnyogfaj vizsgálat alatt
A nemrég publikált tanulmány kezdeti válaszokat és kockázatértékelést ad Európa számára: A kutatócsoport öt, az európai kontinensen gyakori szúnyogfajt vizsgált laboratóriumban, köztük őshonos fajokat (Culex pipiens és C. torrentium) és inváziós fajokat, mint például az Aedes aegypti, az A. japonicus és az A. albopictus. Az állatokat Oropouche-vírusokkal fertőzték meg, és különböző hőmérsékleten tartották őket. A kutatók elemezték, hogy a szúnyogok valóban fertőzöttek-e OROV-val (ami az emberre való átvitel előfeltétele), és hogy a vírus átvitele történhet-e nyál útján. Az eredmények azt mutatják, hogy csak az Aedes albopictus mutatott alacsony vektorkompetenciát az OROV-ra 24-27°C hőmérsékleten.
Alacsonyabb hőmérsékleten és a többi vizsgált szúnyogfajnál nem észleltek vírusátvitelt.
Csak egy faj mutatott vírusátvitelt – meleg körülmények között
A megfigyelés epidemiológiai relevanciájának felmérése érdekében a kutatók kombinálták laboratóriumi adataikat az éghajlati adatokkal és az Aedes albopictus jelenlegi elterjedési térképeivel. Az elemzés azt mutatja, hogy különösen a Földközi-tenger körüli régiókban vannak olyan klimatikus viszonyok, amelyek kedvezhetnek a vírus szezonális terjedésének nyáron. Spanyolország, Dél-Olaszország, Görögország és Törökország területeit – ahol az Aedes albopictus már megtelepedett – különösen érintené a vírus.
„Reális, de korlátozott kockázat”
„Eredményeink azt mutatják, hogy az Oropouche elvileg Európában is terjedhet, ha a fertőzött utazók melegebb régiókban találkoznak az Aedes albopictus populációival” – mondja Dr. Anna Heitmann, a tanulmány társszerzője. „Bár a vektorkompetencia alacsony, nem nulla – ez azt jelenti, hogy éberségre és további kutatásokra van szükség.” Heitmann szerint jelenleg lehetetlen megjósolni, hogy valaha is lesznek-e őshonos járványkitörések Európában, azaz olyan fertőzések, amelyeket nem visszatérő utazók hoznak be, hanem közvetlenül helyben, őshonos szúnyogok terjesztenek. „De a dengue-láz, a Zika és a chikungunya esetében is azt látjuk, hogy a behurcolt vírusok bizonyos körülmények között inváziós szúnyogfajokon keresztül is keringhetnek.”
Emberként, a tápláléklánc csúcsán is végtelen számú kihívás vár ránk, és különösen prioritást élveznek a saját életünkkel összefüggő feladatok. Egy olyan korszakba fordult az emberiség, ahol már mindannyiunk számára elérhetőek a technikai újítások, így a lelkes megfigyelők már mindenhol adatokat gyűjthetnek a látottakról, hallottakról és azokat adatbázisokba is feltölthetik. A szúnyogokkal kapcsolatban kitűnő platform a ’Szúnyogmonitor’, használatával pedig a rettegésen kívül magunk is tettünk valamit többek között saját magunkért.