Öröm a bánatban

Sajnos már hetek óta nem hallok egyetlen csókát (Coloeus monedula) sem a kimondottan nekik készült odútelep környékéről, pedig tavasszal egy minimum 20 példányt számláló csapat kezdett bele a fészeképítésbe, költésbe ráadásul már nem először, mert a negyedik éve terveznék a jövőjüket itt, a tanyán. Viszont idén változott a helyzet. Ugyanis a legnagyobb meglepetésemre az egész csókacsapatot elüldözte a környékről egy szalakótapár (Coracias garrulus), melyek jelenlétét elárulta a rekedt, krákogó „rak-akk” hangok sorozata. Megdöbbentő ezen égszínkék madarak harciassága, melyet a csókákkal szemben tanúsítottak, ugyanakkor az emberek iránt táplált félelmük közismerten igen nagy mértékű, azaz például már a távolból észreveszik a közeledésünket és tova is szállnak, még mielőtt lefotózhatnánk őket egy villanyvezetéken. Vonuló madarak, a telet Afrikában töltik, évente pedig csak egyszer költenek. A hím és a tojó felváltva ül a tojásokon, valamint a fiókák felnevelését is közösen végzik. Nyomon fogom követni a pár életét és hamarosan jelentkezni fogok még videóval, képekkel.

Egyébként, akit érdekel, megtekintheti egy korábbi videó-összeállítást a csókafiókák cseperedéséről.