Popeye, a gólyánk, úgy tűnik elvesztette a párját, Olíviát, már meg kellett volna rég érkeznie. Lehetett sejteni, hogy baj van, ugyanis Popeye is igencsak késve érkezett. Amióta egyedül van, egyszer sem hozott fészekanyagot és nem igazgatta a fészket, maximum csak annyira, hogy neki kényelmes legyen. Már amikor megjött Popeye, tudta, hogy párja már nem tér haza, ezért nem is rendezgette a fészket és sokszor csak búsan ácsorgott ott. Itt is bebizonyosodik, hogy a gólyák is milyen intelligens élőlények.
Mostanában csak késő délutánonként látogat meg minket és este itt is alszik, majd kora hajnalban elrepül. Ma a vihar utáni naplementét csodálhatta meg fészkéből jócskán megázva. Csöpögött a víz a tollairól. Érdemes volt nézni őt, mert megfigyelhettem a sajátos szárítkozási viselkedését. A lemenő nap fénye felé fordult kitárt szárnyakkal, majd ha ezt megunta, elkezdett szárnyaival csapkodni. Majd elkezdett ugrándozni a fészekben, mint aki nagyon örül valaminek. Mikor észrevette, hogy fotózni szeretném, rögtön megállt és érdeklődve figyelt.