Madáretetés
Ami most érdekes, hogy nem olyan változatos a madárvilág nálunk a tavalyi évhez képest. Eltüntek az etetőkről a kék cinegék (Cyanistes caeruleus), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes), viszont a mezei veréb (Passer monatus) csapat megkétszereződött, szabályosan egy verébfelhő száll mindig az etetőkre, esténként a bambuszban gyűlnek össze és még le nem megy a nap, addig csiripelnek, így minden naplementekor hatalmas madárzsivaj van. A fotókon a mezei verebek az etető melletti bokrokon vagy az alatt keresgélik az elejtett magokat.
Nagy örömömre megjelentek a fácánok (Phasianus colchicus) is, először a hím szállt be hozzánk majd pár nap múlva négy tyúk követte példáját. Már nem félnek tőlünk, sokszor el sem hagyják a tanyát, ha megijednek valamitől, akkor a bambuszunk alá futnak be. Már az sem zavarja őket, hogy odamegyek újratölteni az etetőket, csak peckesen továbblépdelnek.
Kétnaponta töltöm az etetőket magokkal, muszáj mert mindent megesznek a madarak, semmi nem marad utánuk.