Zöldike (Chloris chloris - European greenfinch) a diófa ágán.

A környékünkön sikeres volt a vörös vércsék (Falco tinnunculus - common kestrel) költése, ugyanis két, már majdnem felnőtt, repképes fióka követeli a táplálékot a szülőktől. A képeken az egyik fióka (bal) és a tojó (jobb) látható. Épp az etetés figyelhető meg, a zsákmány egy egér volt. A galambok nem aggódtak túlságosan, nem zavarták őket a vércsék. Kissé távolabb volt a hím és a másik fióka. Ez a fióka is jól lakott.

Már nagyon hangosak az odúkban a mezei veréb (Passer montanus - Eurasian tree sparrow) fiókák. Ő kicsit korábban repült ki a többieknél, de nem magányos, mert a szülei folyamatosan etetik.

Ügyelek rá, nehogy rálépjek, ugyanis azon a kis ösvényen szokott tartózkodni, ahol sokszor megfordulok egy nap. Ha odébb viszem, az nem sokat ér, mert újból-újból oda sétál ki, szeret a középpontban lenni. A földön szinte észrevehetetlen a rejtőszíne miatt. A fióka napja evéssel és alvással telik, még akkor is alszik, mikor ott állok mellette. Viszont csipogását egyfolytában hallatja, mely segít a szülőknek, hogy megtalálhassák őt.

Mindig is csodáltam a galambok, gerlék rozoga fészkeit. Hogy nem esik ki a tojás vagy a fióka, hiszen alig záródik a fészek, alulról is lehet látni, ha van benne valami. Ezek a balkáni gerlék (Streptopelia decaocto - Eurasian collared dove) sem vitték túlzásba a fészeképítést, de két fióka sikeresen felcseperedett a két tojásból. A mezei szil (Ulmus minor - field elm) ágai között biztonságban lehetnek a ragadozókkal, például a karvallyal szemben.

Gondolta volna bárki is, hogy a fácántyúk az udvaron levő tuja alá fészkel majd? Én nem gondoltam volna, de mégis megtörtént. Az egyértelmű volt, hogy hozzánk költöztek be, mert láttam a tyúkot négy kis fiókát terelgetve, csak a fészket nem találtam meg. Erre is csak véletlenül bukkantam rá. Viszonylag tágas hely egy rejtőzködni kívánó fácánnak, jól megfigyelhetőek a törött tojáshéjak, melyek a kikelés sikerességét mutatják. A fészekben maradt egy tojás, mely nem kelt ki, valószínűleg záp.

Már hozzászoktam a fácánok jelenlétéhez, főleg amiatt, mert minden napnyugtakor négyen-öten ügyetlenkedik fel magukat a fenyőfákra, mindeközben hatalmas zajt csapva. Sokszor a legvékonyabb ágakat nézik ki maguknak. A róka, mint az ellenségük, nem fenyegeti őket annyira, a kerítés biztonságot ad a fácánoknak a rókák, kóbor macskák és kutyák ellen.