A fenyőrigók (Turdus pilaris - fieldfare) érkezésére nem igazán lehet felkészülni, mert az egyik pillanatban sehol semmi, a másikban meg egy nagy csapat veszi birtokba a fák tetejét. Szinte mindig csapatokban látni őket, magányossal még nem találkoztam. Sajnos a fényviszonyok nem a legjobbak, de egyértelműen felismerhető a faj a szürke fejről, pettyes mellkasról és a rigó alkatáról.

You can't really prepare for the arrival of the fieldfares (Turdus pilaris) because at one moment nothing is anywhere, and at another a large team is flying to the top of the trees. Seeing them always in teams, I haven't met a lonely individual yet. Unfortunately, the light conditions aren't the best, but the species is clearly recognizable from its gray head, spotted breast and thrush habitus.

               

Érkezésük hatására a kisebb madarak elbújtak a bokrokban, de nagy örömükre a fenyőrigók nem maradtak sokáig, a csapat együtt szállt tovább. Az ivari dimorfizmus nem annyira jellemző rájuk, a két nem majdnem ugyanúgy néz ki. Hangja jellegzetes, melyről fel lehet ismerni.

As a result of the arrival of thrushes, the smaller birds hid in the bushes, but to their great joy the fieldfares didn't stay long, the team moved on together. The sexual dimorphism isn't so characteristic of them, the two sexes look almost the same. Their call is distinctive, you can easily recognize.

    

Végre megkaptam a választ arra a kérdésre, hogy vajon költöttek-e nálunk a sárgarigók (Oriolus oriolus - golden oriole). Mert ez nem egy akármilyen fészek, hanem egy sárgarigófészek. Nyáron sok tartózkodott ezen a nyárfán, mikor közel mentem hozzájuk, mindig nagy ricsaj fogadott. Emiatt kerestem a fészket a levelek között, de valahogy nem találtam. Aztán megjelentek a fiatal példányok, melyek nem voltak félősek. Ekkor már gyanítottam, hogy valahol ezen a fán lesz a fészek.

I finally got the answer to the question of whether the golden oriole (Oriolus oriolus) laid eggs here. Because it isn't a simply nest, but a golden oriole nest. In summer many orioles stayed on this poplar tree. When I went close to them, big ruckus was heard. Because of this, I was looking for the nest among the leaves, but I couldn't find it. Then the juveniles appeared, they weren't afraid. By then, I have already suspected there would be a nest somewhere on this tree.

    

Viszont így télen, a levelek hiányának köszönhetően láthatóvá vált a helye. Azt gondoltam, hogy sokkal magasabban lesz majd, de így már érthető a nagyfokú riadalom a részükről. A fészek érdekessége, hogy nem úgy helyezkedik el az ágon, mint a többi madárfajé. A sárgarigó csak a fészek szélét szövi rá az ágakra, a fészek többi része lefelé csüng, így olyan hatást kelt, mintha egy zsák lenne. Látható, hogy nem ágdarabokat használt a fészeképítéshez, hanem fűszálakat. Csodálatos a fészeképítési képessége!

However, in winter, the place became visible due to the lack of leaves. I thought it would be on much higher, but so the great alarm on their part was already understandable. The interesting thing about the nest is that it isn't located on the branch like other bird species. The golden oriole weaves only the edge of the nest onto the branches, the rest of the nest hangs down. This makes it look like a bag. You can see that it didn't use pieces of branches for nest building, but blades of grass. Its nest building ability is amazing!

               

    

Mikor a vadász felméri a terepet... Épp felettem körözött ez a karvaly (Accipiter nisus - Eurasian sparrowhawk) tojó, így alulról le tudtam fotózni. A ragadozó madarakra jellemző, hogy a tojó jóval nagyobb méretű, mint a hím. A vöröses szín hiánya a mellkason a karvaly esetében, pedig még árulkodóbb, hogy egy tojó egyeddel találkoztam. Szerencsétlenségére az összes madár elbújt, mely táplálékul szolgálhatna neki.

When the hunter does an assessment... This female Eurasian sparrowhawk (Accipiter nisus) was circling above me so I could take some photos from below. It is characteristic of birds of prey that the female is much larger in size than the male. The lack of the reddish color on its breast in the case of the sparrowhawk and this is even more telling that I met a female one. Unfortunately, all the birds hid, which may serve as food for it.

               

A karvaly a leggyakoribb ragadozó a madáretetők körül, hihetetlen sebességgel üldözi áldozatát a levegőben, még a bokrok ágait is képes kicselezni anélkül hogy sérülést szerezne. Megfigyeltem, hogy amikor a karvaly pihen az ágon és csak nézelődik, gyakran "csóválja" a farkát. Ez furán hangzik, de olyan mintha bemelegítene a következő zsákmány üldözéséhez, és a farka ebben nagy szerepet játszik.

The sparrowhawk is the most common predator around bird feeders, it can chase its prey in the air with incredible speed. It can also trick the branches of the bushes without injury. I noticed, when the sparrowhawk relaxes on the branch and just looks around, it often "shakes" its tail. It can sound strange, but it is like warming up to chase the next prey and its tail plays a very important role in that.

Nem gondoltam volna, hogy nagy károkatonákkal (Phalacrocorax carbo - great cormorant) fogok találkozni, mert elsősorban a darvakat kezdtem el figyelni. Aztán észrevettem őket szintén "V" alakzatban.

I didn't think I was going to encounter great cormorants (Phalacrocorax carbo) because I started watching the cranes primarily. Then I noticed the cormorants in a "V" shape.