Már nagyon hangosak az odúkban a mezei veréb (Passer montanus - Eurasian tree sparrow) fiókák. Ő kicsit korábban repült ki a többieknél, de nem magányos, mert a szülei folyamatosan etetik.

Ügyelek rá, nehogy rálépjek, ugyanis azon a kis ösvényen szokott tartózkodni, ahol sokszor megfordulok egy nap. Ha odébb viszem, az nem sokat ér, mert újból-újból oda sétál ki, szeret a középpontban lenni. A földön szinte észrevehetetlen a rejtőszíne miatt. A fióka napja evéssel és alvással telik, még akkor is alszik, mikor ott állok mellette. Viszont csipogását egyfolytában hallatja, mely segít a szülőknek, hogy megtalálhassák őt.

Mindig is csodáltam a galambok, gerlék rozoga fészkeit. Hogy nem esik ki a tojás vagy a fióka, hiszen alig záródik a fészek, alulról is lehet látni, ha van benne valami. Ezek a balkáni gerlék (Streptopelia decaocto - Eurasian collared dove) sem vitték túlzásba a fészeképítést, de két fióka sikeresen felcseperedett a két tojásból. A mezei szil (Ulmus minor - field elm) ágai között biztonságban lehetnek a ragadozókkal, például a karvallyal szemben.

Gondolta volna bárki is, hogy a fácántyúk az udvaron levő tuja alá fészkel majd? Én nem gondoltam volna, de mégis megtörtént. Az egyértelmű volt, hogy hozzánk költöztek be, mert láttam a tyúkot négy kis fiókát terelgetve, csak a fészket nem találtam meg. Erre is csak véletlenül bukkantam rá. Viszonylag tágas hely egy rejtőzködni kívánó fácánnak, jól megfigyelhetőek a törött tojáshéjak, melyek a kikelés sikerességét mutatják. A fészekben maradt egy tojás, mely nem kelt ki, valószínűleg záp.

Már hozzászoktam a fácánok jelenlétéhez, főleg amiatt, mert minden napnyugtakor négyen-öten ügyetlenkedik fel magukat a fenyőfákra, mindeközben hatalmas zajt csapva. Sokszor a legvékonyabb ágakat nézik ki maguknak. A róka, mint az ellenségük, nem fenyegeti őket annyira, a kerítés biztonságot ad a fácánoknak a rókák, kóbor macskák és kutyák ellen.

Sikerült megörökítenem, ahogy egy balkáni gerle (Streptopelia decaocto) kotlik a tojásokon. Sajnos a képek nem sikerültek túl jól. Viszonylag alacsonyan van a fészek, de jól elrejtve a sűrűben, még pontosabban a mezei szil (Ulmus minor) levelei között. Mindig is csodáltam a galambokat, hogy hogyan képesek pár ágacskából olyan stabil fészket építeni, ami nem esik le a viharos időben és a tojások sem gurulnak ki belőle. Megfigyeléseim szerint két tojás található benne, melyeket a szülők elszántan őriznek, a kotló madár még akkor sem repül el, mikor közelítek felé. Már megtanulták, hogy tőlünk nem kell félni. Hamarosan lesznek fiókák is!

Egy sikeres költést dokumentálhattam képek formájában, minimális zavarással, hiszen akkor mentem csak a fészek közelébe, mikor a szülők nem voltak ott. Látható, hogy az összes fióka kikelt.